"Tapsolós dalok" - az agyi teljesítmény javításáért
Az izraeli Ben-Gurion Egyetem (BGU) egyik kutatója végezte az első kutatást az úgynevezett tapsolós gyermekdalokkal. Közvetlen kapcsolatot fedezett fel ezen tevékenység és a fontos képességek kialakulása között gyermek- és fiatal felnőtt korban, beleértve az egyetemi diákéveket is.
"Felfedeztük, hogy az elsős, másodikos és harmadikos gyerekek, akik ilyen dalokat tanulnak, olyan képességekkel rendelkeznek, melyek hiányoznak azokból a gyerekekből, akik nem vesznek részt hasonló tevékenységekben." – magyarázta Dr. Ildik Sulkin, a BGU művészeti karának Zenetudományi Laborjából. "Azt is megállapítottuk, hogy azok a gyerekek, akik spontán előadnak tapssal kísért dalokat az óraközi szünetekben, szebben és jobban írnak, kevesebb helyesírási hibát vétenek." - tette hozzá.
Dr. Warren Brodsky zenepszichológus, aki az eredményeket közzétevő disszertációt lektorálta, elmondta: Sulkin felfedezései alapján arra következtethetünk, hogy "azoknál a gyerekeknél, akik nem vesznek részt ilyen játékokban, nagyobb a kockázata az olyan tanulási zavarok kialakulásának, mint például a diszlexia és a diszkalkulia. Kétségtelen, hogy ezek a játékok edzik az agyműködést, és befolyásolják más területek fejlődését is. A tanárok is úgy vélik, hogy ezek a gyerekek jobban be is illeszkednek a közösségbe, mint azok, akik nem éneklik ezeket a dalocskákat."
A tanulmány részeként Sulkin ellátogatott számos általános iskolába, és vagy a tantervben szereplő zenei programba vonta be őket, vagy tapsolós dalocskákat tanított nekik 10-10 héten át. "Azok a gyerekek, akik korábban nem vettek részt hasonló foglalkozáson, kognitív képességeikben nagyon hamar beérték azokat, akik már igen." – mondta Sulkin. Ebből Sulkin azt a következtetést vonta le, hogy ezeket a dalokat be kellene illeszteni a tantervbe a 6-10 éves gyermekek számára, a motoros és kognitív képességek fejlesztése céljából.
A "Tapsolós dalok hatása a kognitív és motoros feladatokra" című tanulmány során Dr. Sulkin óvodai és iskolai pedagógusokkal is beszélgetett, ellátogatott az osztályokba, és együtt énekelt a gyerekekkel. A feltevése részeként a célja az volt, hogy kiderítse, miért tetszik annyira a gyerekeknek az éneklés és a taps a harmadik osztályig, amikoris ezeket a tevékenységeket inkább sporttal kwezdik helyettesíteni. "Ez a tény magyarázza azt a fejlődési folyamatot, amin a gyerekek keresztülmennek." – figyelte meg Dr. Sulkin. "A tapsolós dal természetes módon is előfordul a gyerekek életében hét éves kor körül, majd tíz éves korukra eltűnik. Ezen időszak során ez a tevékenység fejlődési alapként szolgál, hogy fokozza a gyerekek érzelmi, társas, pszichológiai és kognitív igényeit. Ez egy átmeneti állomás, mely a fejlődés következő szakaszába vezeti őket."
Sulkin elmondta, hogy korábban még nem végeztek mélyre szántó, hosszú távú tanulmányt a tapsolós dalok motoros és kognitív képességekre gyakorolt hatásáról. A zene és az intellektuális fejlődés kapcsolatát széles körűen vizsgálták már, melynek hatására sok szülő vásárolt Baby Mozart CD-t a gyerekének. A tanulmány azt is bemutatta, hogy 10 perc Mozart nem javítja jobban a térbeli feladatok teljesítését, mint 10 perc tapsolással egybekötött éneklés, vagy 10 perc csend. Sulkin azt is felfedezte, hogy a tapsolós dalok a felnőttekre is pozitív hatást gyakorolnak. A kérdőíveit kitöltő egyetemisták arról számoltak be, hogy ilyen játékok után jobban tudtak figyelni, és csökkent a feszültségük. "Ezek a módszerek a gyermekkorhoz kötődnek, a legtöbb felnőtt viccesnek találja, de miután tapsolni kezdenek, érzik, hogy jobban tudnak figyelni és vidámabbak is lesznek."
Sulkin zenei környezetben nőtt fel. Apja, Dr. Adi Sulkin ismert zenei oktató, aki a 70-es, 80-as években több mint 50 kazettát és videót jelentetett meg izraeli gyermekdalokkal, utcai és ünnepi dalokkal, énekes játékokkal. "A kutatási élmény mellett ez a munka visszavitt a gyermekkoromba." – jegyezte meg a szerző.
