Dongaláb
A dongaláb a lábfejek leggyakoribb tartási rendellenessége. Az esetek egy részében veleszületett problémáról van szó, máskor viszont a méhen belüli téraránytalanság okozhatja.
A ’lóláb’-szerű tartásban álló lábfejek kóros elhelyezkedését az okozza, hogy a sarok hossztengelye a test középvonala felé tér el, az ún. ugróízületek közül a felső hajlított, az alsó pedig a középvonal felé néz, ezáltal a talpak szinte teljes egészében egymás felé - súlyosabb esetben még feljebb is fordulva – néznek. A lábfej végén lévő ujjak is többnyire be vannak hajlítva. Az egész kép a hordó dongáira emlékeztet, innen az elnevezés.
A dongaláb előfordulása
A veleszületett dongaláb gyakorisága 1 ezrelék körül van az élve születettek között. A fiú: lány arány 2:1, az esetek felében kétoldali az elváltozás. Körülbelül 10%-nál bizonyos öröklődést kimutatni: a családon belüli ismétlődés 2-5% között mozog, azonban a halmozódás több, mint tízszeresére is emelheti a kockázatot.
A dongaláb okai
A háttérben lévő okokat teljes egészében a mai napig sem ismerjük egészében. A családon belüli halmozódás mellett egyesek szerint környezeti tényezők, hatások is szükségesek kialakulásához. Az alsó végtag fejlődése súlyos zavart szenved a csontok kialakulásakor megjelenő csírasejtek sejtosztódási és vándorlási rendellenességei miatt.
A méhen belüli téraránytalanságból, elhelyezkedési rendellenességből eredő szerzett dongaláb általában jóval enyhébb és jobb gyógyhajlamot mutat. El kell tudni különíteni az egyéb, lábfejtartási rendellenességektől, mint a pes adductus (befelé tekintő lábfej), pes calcaneus vagy calcaneovalgus (congenitus) (’felcsapott’ láb) és a különböző fektetési ártalmaktól.
Mivel az esetek egy részében rendszerbetegségek, illetve szindrómák résztüneteként is megjelenhetnek, érdemes minden, egyéb szervrendszert érintő elváltozást is komolyan kivizsgáltatni.
A dongaláb tünetei
A tünetek általában megszületéskor válnak egyértelművé: a jellegzetes hordó dongaszerű lábboltozat azonnal feltűnik a vizsgáló személyzetnek. A kóros tartású ízületek a már méhen belül kialakult izomzsugorodás miatt kötött tapintatúak, a szalagok, inak megrövidültek, egyes, a sarkot és boltozatot alkotó lábcsontok részlegesen ki is ficamodhatnak, majd kóros formát öltenek. A képet színezi a lábszár és lábfej sorvadt állapota és a csontok izomzata. Bár a kép jellegzetes, az egyes klinikai esetek oldaliság, súlyosság tekintetében jelentősen különbözhetnek egymástól.
A dongaláb lefolyása
Általánosságban elmondható, hogy az újszülött, kora csecsemőkorban megkezdett kezelések mellett lényegesen jobb javulás érhető el, mint a későbbi életkorban indított beavatkozásokkal. A súlyosság fokának megállapítására jó megközelítéssel alkalmas a vádli izomzatának összehasonlító vizsgálata. Tömegében kifejezetten csökkent lábszárizom rosszabb prognózist jelenthet.
A dongaláb diagnózisa
A diagnózis már a megszületéskor felállítható. Az újszülött-osztályos ellátás részeként ortopédiai konzílium, szakorvosi vizsgálat történik, alapos családi háttér feltérképezésével, esetleg röntgenvizsgálatok elvégzésére is szükség lehet.
A dongaláb terápiája
Az újszülött-osztályon, alapos átmozgatás, masszírozás után, jó egyhetes korban körkörös gipszet kap az újszülött, miután óvatos redresszió történt: ilyenkor igyekeznek az anatómiailag normálishoz közeli állapotban rögzíteni a végtago(ka)t. A heti-kétheti újragipszelések alkalmával újabb redresszió történik.
Ezek sikertelensége esetén, súlyos esetben már akár 3-4 hónapos korban is, műtétre kerülhet sor. Ilyenkor az ízületi tokok átvágásával, bemetszésével az izomrövidüléseket oldják. Hasonlóan járnak el az inakkal, szalagokkal is. A lényeg a kórosan kötött ízületek felszabadítása.
Minél később kezdik meg a kezelést, annál kevésbé várható teljes járási funkció: ilyenkor a konzervatív kezelés részeként ortopédiai cipő viseletétét szokták javasolni kiegészítésként.
Élet a dongalábbal
A korai felismerés után megkezdett helyes gyógymóddal akár 100%-os javulást is elérhetünk, a később végzett kezeléssel egyre csökken ez az érték, így annak esélye is, hogy teljes életet éljen kis betegünk. Utóbbi feltétele lehet rendszeres megjelenés gyógytornász foglalkozásokon is.
Forrás
Gyermekgyógyászat – Prof. Dr. Schuler Dezső – Semmelweis Kiadó
Az ortopédia tankönyve – Prof. Dr. Vízkelety Tibor - Semmelweis Kiadó
