ANOZMIA ÉS HYPOZMIA R43.0 ICD-11: MB41.0 (SZAGLÁSCSÖKKENÉS, SZAGLÁSVESZTÉS, HYPOSMIA)
Szaglásvesztés, szagláscsökkenés, hyposmia: oka, tünete, kezelése
Az anozmia, illetve a hypozmia (szaglásvesztés, szagláscsökkenés) a szagérzékelés képességének teljes vagy részleges elvesztését jelenti. Ez lehet ideiglenes és végleges egyaránt. Az anozmia és a hypozmia sokféle betegség kísérő tünete lehet, a teljesen hétköznapi náthától a ritka, életveszélyes daganatos betegségekig.
A szagláscsökkenés, szaglásvesztés oka és kialakulása
A szaglás (pontosabban, a szagok érzékelése és azonosítása) rendkívül összetett folyamat, melyben az orr és az idegrendszer egyaránt részt vesz. A szaglás (nagyon leegyszerűsítve) az orrüregben található speciális szagló hámsejtek stimulálását jelenti, különböző aromás vegyületek által. A levegőben található aromás vegyületek molekulái bekerülnek az orrüregbe, amikor levegőt veszünk, majd ott a szagok érzékelésért felelős receptorsejtekhez kapcsolódnak. Ezekből több millió található az orrunkban, és minden sejt csak egy-egy típusú receptorral rendelkezik. Közel 350 ilyen receptortípust azonosítottak, és egy receptor akár 100 különböző, hasonló struktúrával rendelkező molekulát képes felismerni. A receptorba illeszkedő molekula „aktiválja” a receptort, mely az ingert elektromos jellé alakítja át. Ez aztán az idegeken keresztül a központi idegrendszerbe, vagyis az agyba jut, ahol azonosítják és elemzik. A kutatók szerint az emberek akár több különböző tízmillió illatot, szagot is képesek érzékelni, de ennek csak a töredékét (átlagosan néhány százat) tudják azonosítani vagy megnevezni.
A szaglásnak nemcsak az ételkészítésben, az ételek élvezetében van nagy szerepe, de az érzett szagok veszélyre is figyelmeztethetnek, sőt az érzelmekre és a memóriára is közvetlenül hatással vannak. A szaglás elvesztése vagy csökkenése éppen ezért jelentős mértékben befolyásolhatja az életminőséget.
Mivel a szagérzékelésben több szerv, szervrendszer veszt részt, a szaglásvesztés vagy szagláscsökkenés oka is rendkívül sokféle lehet. Hiszen minden, a szaglásban, a szagok érzékelésében, azonosításában és elemzésében részt vevő „lépésnél” bekövetkezhet olyan probléma, mely negatívan befolyásolja a szagok érzékelését, felismerését, elemzését.
Orrdugulás: oka, szövődményei és kezelése - olvasson tovább!
Vagyis, a szaglás elvesztése eredhet például abból, hogy az aromás vegyületek egyszerűen nem tudnak kapcsolódni az azokat érzékelő sejtekhez; vagy abból, hogy a szaglásért felelős nyálkahártya károsodik; de az idegek és a központi rendszer sérülései is okozhatnak szaglásvesztést, szagláscsökkenést. A szakemberek szerint a legtöbb esetben egynél több ok is felfedezhető, és minden ötödik anozmiás vagy hypozmiás esetnél nem lehet pontos okot megállapítani.
A szagláscsökkenés (hypozmia), szaglásvesztés (anozmia) lehet teljes és részleges, vonatkozhat csak bizonyos illatokra, illattípusokra.
Mi okozhat anozmiát?
A leggyakoribb okok a szaglásvesztés, szagláscsökkenés hátterében a sérülések, a fertőző betegségek, illetve, az idegrendszeri okokra visszavezethető problémák. A becslések szerint az anozmiás, hypozmiás esetek közel 70 százalékát az orr nyálkahártyájának gyulladása, illetve az orr „bedugulása” okozza. Az orrdugulás és a nyálkahártya gyulladása például olyan hétköznapi betegségek kísérő tünete, mint a nátha és a légúti allergia.
Számtalan betegség, probléma okozhat teljes vagy részleges, ideiglenes vagy végleges szaglásvesztést, többek között:
- felső légúti fertőzések (nátha, megfázás)
- COVID-19
- légúti allergia
- krónikus melléküreg-gyulladás
- orrpolip
- az orrot, a fejet érő sérülés
- Parkinson-kór
- Alzheimer-kór
- Huntington-betegség
- epilepszia
- szklerózis multiplex
- stroke
- agyi aneurizma
- migrén
- skizofrénia
- a fej és a nyak területén (pl. az orrüregben) kialakuló, jó- vagy rosszindulatú daganat
- neuroblasztóma
- cukorbetegség
- a mellékvesét érintő betegségek
- a pajzsmirigy-alulműködés
- a fejet, nyakat célzó sugárterápia
- kadmiummérgezés
- cinkhiány
- veleszületett anatómiai eltérés
Néhány gyógyszernek is lehet mellékhatása a szaglás csökkenése. Ezek közé tartoznak például a vérnyomás csökkentésére alkalmazott béta blokkolók és ACE-gátlók.
Epidemiológia
A becslések szerint a szaglásvesztés, szagláscsökkenés a népesség 20 százalékát érintő problémák. Az ideiglenes, néhány napig tartó anozmiát és hypozmiát valószínűleg sokkal többen megtapasztalták már, hiszen a nagyon gyakori felső légúti fertőzéseket kísérő tünetek közé tartoznak.
A férfiak általában rosszabbul teljesítenek a szaglást vizsgáló teszteken.
Az idősebb korosztályba tartozók között több a szaglásvesztéssel vagy szagláscsökkenéssel küzdő, és minél öregebb valaki, annál nagyobb a rizikója a szagláscsökkenésnek: a 40 és 49 év közöttiek nagyjából 4 százalékát érinti ez a probléma, a 80 év fölöttieknél ez az arány akár 39% is lehet. Ennek oka részben a természetes öregedési folyamatokban keresendő.
A teljes és végleges szaglásvesztés meglehetősen ritka.
Kit érinthet az anozmia?
Bizonyos betegségeknél az anozmia, hypozmia rendkívül gyakori kísérő tünet. Ezek közé tartozik például a nátha, a megfázás és a szénanátha, de a Parkinson-kór is. Ez utóbbinál az érintettek közel 95 százaléka szenved valamilyen mértékű szagláscsökkenéssel, és ez a tünet akár 5-6 évvel is megelőzheti a jellegzetes mozgásszervi zavarok megjelenését.
Az idő előrehaladtával fokozatosan csökkenhet a szaglás érzékenysége, illetve, a szagérzékelés. Minél idősebb tehát valaki, annál nagyobb a valószínűsége, hogy anozmia vagy hypozmia alakul ki nála.
Fokozottan veszélyeztetheti az anozmia és a hypozmia azokat, akik:
- légúti allergiával vagy szénanáthával küzdenek
- visszatérő, krónikus orrdugulással küzdenek
- orrüregében anatómiai eltérés figyelhető meg (pl. orrsövény-ferdülés)
- családjában már előfordult a központi idegrendszert érintő, degeneratív betegség (Alzheimer-kór, Parkinson-kór)
- túlzásba viszik az orrcseppek, orrspray-k használatát
- dohányoznak
- orron át alkalmazott tudatmódosító szereket (pl. kokaint) használnak
Az anozmia tünetei és jelei
Az anozmia, hypozmia tünete a szaglás képességének részleges vagy teljes elvesztése. Az érintett egyszerűen nem érez szagokat, vagy csak a nagyon intenzív illatokat. Előfordulhat, hogy a szaglás csökkenése vagy elvesztése csak egy-egy bizonyos illatra vonatkozik.
A szagláscsökkenés, szaglásvesztés diagnosztizálása
Az anozmia, hypozmia önmagában nem betegség, csak tünet, viszont sokféle problémát kísérhet. Még akkor is érdemes kideríteni, mi áll a szaglásvesztés, szagláscsökkenés hátterében, ha az érintettet különösebben nem zavarja, mert akár súlyos betegségek tünete is lehet.
Szaglásvesztés - nem csak a covid okozhatja
A szagláscsökkenés, illetve a szaglásvesztés még „informálisan”, akár otthoni körülmények között is megállapítható, mindössze valamilyen jellegzetes aromájú anyag szükséges hozzá (parfüm, kávé, fahéj, narancs stb.). Ennek a „házi tesztnek” azonban igen szubjektív az eredménye, és a legtöbb esetben csak igen-nem választ ad, a szaglásvesztés mértékére nem utal.
A szaglásvesztés, szagláscsökkenés mértékét, illetve, hogy minden szagra vonatkozik-e vagy csak bizonyosakra, viszonylag egyszerű, fájdalommentes tesztekkel lehet diagnosztizálni. Ezeknél a teszteknél általában különböző hígítású illatanyagokat mutatnak, és az érintettnek meg kell határoznia, hogy melyet érzi és melyet nem. A kapott eredményeket aztán az adott korcsoportra vonatkozó átlaggal hasonlítják össze. A vizsgálatban használt illatoknak kellően ismerősnek, könnyen beazonosíthatónak kell lennie. A teszteknél alkalmazott illatok között találjuk például a banánt, a fahéjat, a narancsot, a kávét, a csokoládét, a rózsát, a kókuszt, a levendulát, a mentát vagy a halat.
Meglepő módon, mivel a szag- és az ízérzékelés rendkívül közel állnak egymáshoz, az anozmiát az ún. retronazális úton keresztül is meg lehet állapítani. Ilyenkor a szaglás közvetve teszik próbára, az érintettnek különböző ízű porokat tesznek a szájába, ezeket kell azonosítani. Anozmia esetén az érintett csak az alapízeket (édes, savanyú, keserű, sós, umami) képes beazonosítani, összetettebb ízeket nem.
Az anozmiát számtalan betegség okozhatja. Ezek megállapításához nemcsak fül-orr-gégészeti, de ideggyógyászati, belgyógyászati, endokrinológiai, sőt időnként pszichiáteri vizsgálatra is szükség lehet. A fül-orr-gégészeti vizsgálat során elsősorban az orrjáratokat és a melléküregeket ellenőrzik, pl. krónikus gyulladásra, károsodásra vagy orrpolipra utaló jeleket keresnek. Szezonális vagy hullámzó súlyosságú anozmiánál, hypozmiánál nélkülözhetetlen az alapos allergológiai kivizsgálás és az ehhez kapcsolódó bőrteszt (Prick teszt). A neurológiai vizsgálatok során a perifériás és a központi idegrendszer sérüléseit, károsodását igyekeznek felderíteni. Ez az idősebb korosztálynál különösen fontos, mert a szaglásvesztés, szagláscsökkenés gyakran a Parkinson-kór egyik legelső tünete. Sérülés, az idegrendszert érintő eltérés, esetleg daganat gyanúja esetén kiegészítő képalkotó vizsgálatokra, MRI-re, CT-re, röntgenre is szükség lehet.
Orvosnál a szagláscsökkenéssel, szaglásvesztés tünetével
Segítheti az anozmia okának kiderítését, a megfelelő terápia meghatározását, ha az orvossal való konzultáció előtt előre felkészülünk, és összegyűjtünk néhány információt:
- Mikor kezdődtek a tüneteink?
- Fokozatosan romlik az állapotunk (vagyis egyre kevésbé érezzük a szagokat), vagy hirtelen veszítettük el a szagérzékelésünket?
- Mindkét orrlyuk érintett vagy csak az egyik?
- Kapcsolatba kerültünk vagy kerülhettünk-e fertőző, pl. COVID-19-es beteggel?
- Vannak-e egyéb tüneteink, akár közvetlenül az orrot vagy felső légutakat érintők, akár a központi idegrendszert érintők (pl. izomgyengeség, bénulás, zsibbadás, fájdalom stb.)?
- Érte vagy érhette sérülés az orrot, illetve a fejet a tünetek megjelenése előtti napokban?
- Kezdtünk-e új gyógyszert szedni a tünetek megjelenése előtti hetekben?
- Használunk-e rendszeresen valamilyen tudatmódosító szert, kábítószert?
- Dohányzunk?
- Kerülhetett-e az orrunkba valamilyen vegyszer, kemikália vagy irritáló anyag?
- Volt-e a tünetek jelentkezése előtti napokban, hetekben az orrot, a fejet, a szájüreget vagy a garatot érintő beavatkozásunk, műtétünk?
- Van-e valamilyen krónikus betegségünk?
- Van-e valamilyen, a központi idegrendszert érintő betegségünk?
- Van-e a közvetlen családtagjaink között olyan, aki anozmiával, hypozmiával vagy a központi idegrendszert érintő betegséggel küzd?
A anozmia lefolyása és kimenetele
A szaglásvesztést számos különböző probléma okozhatja, ezek súlyossága, lefolyása és kimenetele is igen eltérő lehet. Az is széles skálán mozog, hogy teljesen visszanyeri-e valaki a szaglását, és ha igen, mennyi idő múlva. A szakemberek szerint például sokkal valószínűbb, hogy valaki felső légúti fertőzés után teljesen visszanyeri a szaglását, összehasonlítva a fejet ért sérülések utáni felépüléssel. Ez utóbbinál például a maradandó szaglásvesztés a betegek 40-50 százalékát is érinthet. Az is nagyon eltérő, hogy mikor nyeri vissza valaki a szaglását. Nátha, megfázás esetén a legtöbb esetben már néhány nap, néhány hét elegendő ahhoz, hogy a szaglásunk olyan legyen, mint korábban. A traumákkal összefüggő anozmia vagy hypozmia gyógyulási ideje ezzel szemben több év is lehet. Esetenként sajnos előfordulhat, hogy a szaglásvesztés visszafordíthatatlan, ez azonban meglehetősen ritka.
Az anozmia lehetséges szövődményei, komplikációi
Mivel a szaglásvesztés, szagláscsökkenés alapvetően nem betegség, hanem csak tünet, önmagában ennek nincsenek súlyos szövődményei. Az anozmia, hypozmia azonban negatívan hathat az életminőségre, például megnehezítheti a főzést vagy az ételek élvezetét. Szélsőséges esetben az érintett nem vagy nehezen vesz észre veszélyre figyelmeztető szagokat (pl. gázszivárgásnál).
Az anozmiát kiváltó sokféle betegségnek azonban lehetnek komplikációi, az egészen enyhétől az életveszélyesig.
Veszélyhelyzet anozmia esetén
A szaglásvesztés önmagában nem jelent komolyabb problémát, a legtöbb esetben rövid időn belül el is múlik. Időnként azonban súlyos betegségek tünete lehet, melyek hosszú távon akár életveszélyessé is válhatnak. Azonnali orvosi ellátásra a legtöbb esetben nincs szükség, mégis érdemes minél előbb felkeresni az orvosunkat, ha:
- a szaglásvesztés az orrot vagy a fejet érő sérülés, trauma után alakul ki
- veszélyes kémiai anyagot lélegeztünk vagy lélegezhettünk be, esetleg maró anyag kerülhetett vagy került az orrba
- az anozmia, hypozmia hirtelen, szinte egyik pillanatról a másikra alakul ki (vagyis nem fokozatosan veszítjük el a szaglásunkat)
- a szaglásvesztés, szagláscsökkenés mellé erős fájdalom, orrvérzés vagy váladékürülés is társul
- a szaglásvesztés, szagláscsökkenés lázzal jár együtt
Az anozmia kezelései lehetőségei
A szaglásvesztés, szagláscsökkenés kezelése az esetek legnagyobb részében az azt kiváltó alapbetegség kezelését jelenti: az alapprobléma megoldása szinte mindig az anozmia, hypozmia megszűnésével jár együtt. Ez történhet gyógyszeres kezeléssel (pl. kortikoszteroidokkal, antihisztaminokkal), vagy műtéttel.
Szaglástréning
Az anozmia vagy hypozmia egy lehetséges, olcsó, gyógyszermentes kezelési lehetősége az ún. szaglástréning. Ennek semmilyen káros mellékhatása nincs, mindenki számára elérhető, és bár komoly, több hónapig tartó elkötelezettséggel jár, a hatékonyságát tudományos kutatások is igazolták. A szaglástréning lényege, hogy a szaglás, pontosabban bizonyos illatok és szagok iránti "érzékenység" növelhető, visszaállítható, ha az érintett rendszeresen kapcsolatba kerülhet ugyanazokkal a szagokkal - vagyis, hónapokon keresztül, naponta többször is megszagolgathatja ezeket. A módszer alapja a neuroplaszticitás, vagyis az agy azon képessége, hogy az idegrendszer képes újrastrukturálni, „újrahuzalozni” magát sérülés, betegség vagy más változás után, ezzel kompenzálva az elveszített képességeket. A legtöbbet tanulmányozott szaglástréning-kúra során 3 hónapon keresztül naponta 4-5 alkalommal kell alaposan megszaglászni 1-1 illatot a gyümölcsös, virágos, gyantás és fűszeres illatkategóriákból (a legtöbbször alkalmazott illatok a rózsa, a szegfűszeg, a citrom és az eukaliptusz). A vizsgálatok szerint a szaglástréningnek köszönhetően a betegek sokkal hatékonyabban képesek megkülönböztetni és azonosítani a különböző szagokat.
Anozmia és hypozmia megelőzése
A szagláscsökkenés, szaglásvesztés megelőzése elsősorban az azzal összefüggő, akut vagy krónikus problémák megelőzését célozza.
- Az anozmiát is okozó fertőző betegségek ellen a már fertőzött személyek kerülésével, távolságtartással, rendszeres kézmosással, maszkviseléssel védekezhetünk.
- Szokjunk le a dohányzásról!
- Éljünk egészségesen, mozogjunk rendszeresen, lehetőleg a szabadban. A testmozgás több irányból is támogathatja a
- Bizonyos tápanyagok hiánya a szaglás romlását is okozhatja. Fogyasszunk naponta cinkben és B12-vitaminban gazdag ételeket, például olajos magvakat, hüvelyeseket, húsokat, belsőségeket.
- Csökkentsük a fej-, arc-, orrsérülések rizikóját, például megfelelő védő felszerelések viselésével.
- Könnyebb felidézni, azonosítani bizonyos illatokat, ha kellemes emlékek és pozitív érzések kapcsolódnak hozzá. Gondoljunk csak a karácsonyi ünnepek jellegzetes illataira vagy a gyermekkort idéző édességek szagára. Ezt tudatosan is kihasználhatjuk: ha boldogok vagyunk, jól érezzük magunkat, keressünk valamit (parfümöt, virágot, fűszert), aminek az illatát ehhez a jó élményhez köthetjük!
Mit tehetünk otthon szagláscsökkenés, szaglásvesztés esetén?
Az anozmia, hypozmia kezelésében, a szaglásunk javításában néhány rendkívül egyszerű, otthoni módszer is a rendelkezésünkre áll:
- Legyünk tudatosabbak a környezetünkben lévő illatokkal, szagokkal kapcsolatban! Az emberi szervezet rendkívül gyorsan képes alkalmazkodni, és a „megszokott” szagokat egyszerűen kiiktatja, vagyis egy idő után nem is vesszük ezeket észre. Figyeljünk oda jobban, még a hétköznapi illatokra, szagokra is – akár naplót is vezethetünk ezekről.
- Stimuláljuk, „tornáztassuk” meg a szaglóreceptorokat azzal, hogy egy-egy ismert illatból mélyeket szippantunk!
- A szaglástréninghez nem kellenek speciális eszközök! Néhány erős aromájú fűszerrel, illóolajokkal otthon is erősíthetjük a szaglásunkat. Válasszunk négy illatot, és naponta többször is szagolgassuk meg őket, legalább 6-8 héten keresztül.
GYAKORI KÉRDÉSEK A SZAGLÁSVESZTÉSSEL, SZAGLÁSCSÖKKENÉSSEL KAPCSOLATBAN
Elmúlik az anozmia az antibiotikumtól?
Az anozmiát nagyon gyakran vírusos eredetű felső légúti fertőzések, gyulladások okozzák, ezek ellen az antibiotikum teljesen felesleges és hatástalan. Antibiotikumot csak abban az esetben szabad szedni, ha bakteriális fertőzés okozza a szaglásvesztést kiváltó betegséget, és a kezelőorvos írja fel az antibiotikumot.
Mikor nyerhetjük vissza a szaglásunkat?
Ez több tényezőtől is függ, például attól, mi okozta a szaglásvesztést. A legtöbb esetben maximum néhány hét alatt visszatér a szaglás, de a gyógyulás ideje akár több év is lehet. A COVID-19-cel összefüggő szaglásvesztés a szakemberek szerint 6-8 hónapig is megmaradhat.
Nagyobb az esélye a demenciára, Parkinson-kórra annak, aki nem vagy alig érez szagokat?
Nincs tudományos bizonyíték arra, hogy az anozmia, hypozmia növelné ezeknek a problémáknak a rizikóját. A szaglásvesztés, szagláscsökkenés nem oka, hanem elsősorban következménye lehet a központi idegrendszert érintő degeneratív betegségeknek.
Szaglásvesztés, szagláscsökkenés után miért „érezhetünk” mégis bizonyos szagokat?
Előfordulhat, hogy anozmia vagy súlyos hypozmia esetén is érzékelünk bizonyos szagokat, például a hagymáét, a gyömbérét vagy a mentáét. Ez azonban egy kicsit csalóka, hiszen valójában nem magukat az illatanyagokat, aromákat érezzük. A szagok mellett az orrban, a szemben, a bőrben, a szájüregben mást is képesek vagyunk érzékelni, így többek között a hőmérséklet változását, fájdalmat, irritációt stb. Bizonyos esetekben tehát valójában más érzékelünk (pl. a hagymánál a könnyezést kiváltó irritáló vegyületeket), és ezeket tévesen az adott anyag illatának, aromájának tulajdonítjuk. Természetesen, az illatokról, szagokról szerzett korábbi tapasztalataink és emlékeink is befolyásolhatják az érzékelésünket: még akkor is „tudjuk”, hogy a hagymának jellegzetes, csípős szaga van, ha alig (vagy egyáltalán nem) érezzük azt.
Források:
Medical News Today https://www.medicalnewstoday.com/articles/what-is-anosmia
Healthline https://www.healthline.com/health/anosmia
WebMD https://www.webmd.com/brain/anosmia-loss-of-smell
Anosmia https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK482152/
Medscape https://emedicine.medscape.com/article/861242-overview
Diseases of the Nose, Throat and Ear (CRC Press, 2016.) szerk.: S. Musheer Hussain
