HAJHULLÁS ÉS KOPASZODÁS (ALOPÉCIA, ALOPECIA) (L65.9 ICD-11: ED70)
Hajhullás és kopaszodás oka, tünetei, kezelése
A hajszálak elvesztése, cserélődése tulajdonképpen normális folyamat, de időnként kórossá válhat.
A hajhullás, kopaszodás mindenki számára jól ismert jelenség. Az már azonban kevésbé ismert, hogy a kopaszodás és hajhullás hátterében számtalan probléma állhat, a traumától kezdve egészen az autoimmun betegségekig.
A hajhullás és a kopaszodás oka, és kialakulása
Ahhoz, hogy egy kicsit jobban megértsük a hajhullást és a kopaszodást, nem árt ha tisztában vagyunk a hajszálak növekedésével, cserélődésével. A fejbőrön található hajszálak életük során három, jól elkülöníthető szakaszon mennek keresztül. Az egyes hajszálak élettartama nagyjából 2-5 év. A hajszálak, bár szorosan egymás mellett találhatóak a fejbőrön, más-más életszakaszban vannak, vagyis míg az egyik csak nemrég „született”, a másik már befejezte a növekedést, vagyis kész arra, hogy kihulljon. Az ún. anagén fázisban a haj folyamatosan növekszik, havonta nagyjából 1 cm-t, átlagosan három éven keresztül. Ezt a katagén fázis követi, melynek során a haj növekedése megáll, majd a telogén fázis következik, melyben a hajszál „felkészül” arra, hogy leváljon a fejbőrről. Egy adott pillanatban a hajszálak mintegy 90 százaléka van anagén fázisban, 1-2% a katagén szakaszban, és 8-9 százalék telogén fázisban. Ezek az arányok egészséges embereknél állandóak, nem változnak. Ha úgy vesszük, hogy átlagosan 100 000 hajszálunk van, nagyjából 8000 olyan hajszál lehet minden nap kihullásközeli állapotban. Ez természetesen rengetegnek tűnhet, de általában csak 50-100 hajszálat veszítünk el naponta, ami egyáltalán nem aggodalomra okot adó mennyiség. A hajhullás akkor tekinthető kórosnak, ha a naponta elveszített hajszálak száma ezt a mennyiséget (vagyis a napi 100 szálat) túllépi.
Bár a hajhullást, kopaszodást alapvetően a hajas fejbőrhöz kötjük, a problémák bármely, szőrrel borított testtájat érinthetik, beleértve a szemöldököt, a szempillákat, sőt még az orrlyukak belsejét is. A szőrszálak, hajszálak ugyanis az egész testünkön szinte azonos módon növekednek, azonos életciklusokon mennek keresztül. A legfőbb különbség az anagén fázis hosszában van: a fejbőrön lévő hajszálak azért nőhetnek sokkal hosszabbra, mert ezeknél az anagén fázis több év is lehet.
A hajhullást kiváltó ok tulajdonképpen a hajszálak életciklusának bármely szakaszában bekövetkezhet, így megkülönböztethetünk például telogén vagy anagén hajhullást is. A kiváltó ok lehet lokális (tehát közvetlenül a hajhagymákat, hajszálakat vagy fejbőrt érintő), de szisztémás, vagyis az egész szervezetet érintő probléma egyaránt.
A hajhullás általában visszafordítható folyamat, vagyis ha megtalálják és megszüntetik a hajhullás okát, akkor a hajszálak (nagy valószínűséggel) előbb-utóbb újra növekedésnek indulnak. A kopaszodás visszafordíthatatlan, vagyis az egyszer elveszített hajszálak helyére nem nő új.
A hajhullás és a kopaszodás típusai
A hajhullást és a kopaszodást különböző típusokba oszthatjuk, többek között aszerint, hogy a hajhullás jár-e együtt hegesedéssel; a kopaszodás jól megfigyelhető mintázatot követ vagy foltokban jelentkezik; a hajhullással, haj elvékonyodásával járó problémák a haj mely növekedési fázisában jelentkeznek. Külön típusba sorolják a traumát követő hajhullást, illetve azt, melyek kialakulása bizonyos hajviseletekkel hozható összefüggésbe.
A hajhullás és kopaszodás főbb típusai:
- androgén alopécia (mintázatot követő hajhullás és kopaszodás, mely lehet férfi, illetve női típusú)
- alopecia areata (foltos hajhullás), mely lehet a teljes hajas fejbőrt és arcot érintő (alopecia totalis), illetve az egész testet érintő (alopecia universalis)
- telogén effluvium és anagén effluvium (a hajszálak különböző növekedési fázisaival összefüggő hajhullás)
- a hajszálakat, illetve a hajhagymákat érintő traumával összefüggő alopeciák (ide tartoznak bizonyos hajviseletekkel, frizurákkal összefüggő hajhullások, de a kényszeres hajhúzogatás, a trichotillománia okozta kopaszodás is)
- fertőző betegségekkel összefüggő hajhullás
- hegesedéssel járó (cicatriciális) alopécia
Epidemiológia
A hajhullásnak számos típusa létezik, a gyakoriságuk is rendkívül változatos képet mutat. Az androgén alopécia vagy a telogén effluvium mindenki számára jól ismert jelenségek, az előbbi akár a felnőtt lakosság 50 százalékát is érintheti, míg az utóbbit szinte minden ember megtapasztalja élete során legalább egyszer (például, a frissen szült anyukák körében akár 70-80 százalék is lehet az érintettek aránya). A hajhullás elterjedtségével kapcsolatban azonban csak becsléseink lehetnek, hiszen nagyon sokan nem fordulnak vele orvoshoz, múló problémának vagy az élet elkerülhetetlen velejárójának tekintik.
Hajhullás (telogén effluvium) oka, tünetei és kezelése – kattintson tovább!
A krónikus betegségekkel összefüggő hajhullás gyakorisága is széles skálán mozog, és nem is minden érintettnél alakul ki. A becslések szerint a krónikus problémákkal, például hormonális eredetű betegségekkel összefüggő hajhullás a betegek akár 65 százalékát is érintheti.
Szintén nehéz meghatározni, hogy a gyógyszerszedéssel összefüggő hajhullás hány embert érinthet. A daganatos betegségek kezelésénél alkalmazott kemoterápia a betegek 90 százalékánál okozhat hajhullást.
A hajhullásnak, kopaszodásnak természetesen sokkal ritkább típusai is vannak: az autoimmun eredetű alopecia areata a népesség alig 2 százalékát érintheti, míg a kényszeres viselkedéssel összefüggő trichotillomania a becslések szerint a népesség 3-4 százalékánál alakulhat ki.
A hajhullás, kopaszodás bármely életkorban megjelenhet és mindkét nemet azonos mértékben érintheti. Természetesen, a különböző életkorú és nemű betegek esetében általában más-más kiváltó ok áll a háttérben.
Kit érinthet a hajhullás és a kopaszodás?
Nem könnyű meghatározni azokat az „általános” rizikótényezőket, melyek befolyásolhatják a hajhullás, a kopaszodás kialakulását, hiszen az alopecia számos kiváltó okra vezethető vissza, ráadásul ezek egy részére nincs semmilyen hatásunk. Fokozhatja a hajhullás és kopaszodás kockázatát:
- a genetikai örökségünk, vagyis az, hogy a családunkban mennyire jellemző a kopaszodás és a hajhullás, vagy az, hogy van-e a családtagjaink között autoimmun betegséggel élő
- az életkor
- a hormonális rendszer zavarai, az endokrinológiai betegségek
- az autoimmun betegségek
- a krónikus betegségek (pl. diabétesz)
- a tartós gyógyszerszedés
- a kemoterápia
- a célzott (fejet érintő) sugárterápia
- az alultápláltság, a vitamin- és ásványianyag-hiány, a kiegyensúlyozatlan étrend
- a szigorú, megszorító diéták és a hirtelen fogyás
- a stressz
- a fertőző betegségek, lázas állapotok
- a túlságosan szoros hajviseletek
- a hajat, hajhagymákat vagy fejbőrt nagyon igénybe vevő fodrászati beavatkozások, eljárások (hajhosszabbítás, hajegyenesítés)
- a várandósság
Mi minden okozhat hajhullást és kopaszodást?
Mivel a hajhullásnak és a kopaszodásnak számos típusa ismert, a probléma hátterében is sok okot találhatunk. Bármi legyen is a kiváltó ok, érdemes tisztában lenni azzal is, hogy a genetika, illetve az életkor rendkívül meghatározó tényezők: vagyis, akinek a családjában jellemző a kopaszodás vagy a hajhullás, annak fel kell készülnie arra, hogy előbb-utóbb nála is elkezdődik a hajszálak elvesztésének a folyamata. Az öregedési folyamatoknak pedig természetes velejárója, hogy a hajszálak az életkor előrehaladtával egyre gyengébbek és vékonyabbak lesznek.
A hajhullás és a kopaszodás hátterében állhat többek között:
- hormonális hatások, a hormonrendszer egyensúlyában bekövetkező változások (beleértve a hormonrendszert érintő betegségeket és a várandósságot is)
- autoimmun betegség
- stressz
- gyógyszer-mellékhatás és kemoterápia
- krónikus betegség
- fertőző betegség
- vitamin- és ásványianyag-hiány, alultápláltság
- pszichés trauma és érzelmi megrázkódtatás
- a hajszálakat, hajhagymákat érő közvetlen trauma
Betegségek a hajhullás és a kopaszodás hátterében
A hajhullás, illetve a kopaszodás gyakran utal valamilyen lokális (vagyis elsősorban a hajas fejbőrt érintő) vagy szisztémás (az egész szervezetet érintő) betegségre. Ezek között találhatjuk többek között:
- gombás fertőzések (tinea capitis)
- folliculitis
- szifilisz
- lupus erythematosus
- pajzsmirigy-alulműködés, illetve -túlműködés
- PCOS
- krónikus, szisztémás gyulladások
- cukorbetegség
- hiánybetegségek (pl. vashiány)
- daganatos betegség
- bőrbetegségek (pl. pszoriázis)
A frizura is okozhat hajhullást és kopaszodást
A hajhullás, illetve a kopaszodás egy típusa a hajszálakat, illetve a hajhagymákat érő, folyamatos húzó-feszítő hatással van összefüggésben, és, meglepő módon, a hajviselet tekinthető a legfőbb kiváltó oknak. A mindig ugyanúgy, szoros copfban, fonatban, kontyban viselt frizura ugyanis komoly igénybevételnek teszi ki a hajszálakat (és ez időnként meghatározott területre, például a haj homlokhoz közeli vonalára koncentrálódik). A feszes frizura olyan következményekkel járhat, mintha a hajat folyamatosan erősen húznánk a fejtető felé.
Az alopecia ezen típusa nem a hajszálak, a hajhagymák, a fejbőr vagy a szervezet egészének egészségével függ össze, kiváltó oka pusztán „mechanikai”, fizikai jellegű. A rendellenesség tünete nemcsak a hajhullás, a hajszálak elvékonyodása, de a fejbőr kipirosodása, gyulladása, viszketése, fokozott érzékenysége is lehet. Ez a típusú hajhullás a nagyon hosszú hajú egyéneknél is előfordulhat, ilyenkor maga a haj súlya okozza az állandó húzó hatást. A hajviselettel összefüggő alopecia megelőzéséhez, kezeléséhez elsősorban a hajviseleti, hajápolási szokásokat kell megváltoztatni. Nemcsak a szoros copfok, fonatok, kontyok viselését kell mellőzni (vagy a lehető leginkább csökkentetni), de nem javasolt a hajvasalás, a haj kémiai simítása, a túl meleg hajszárító használata, sőt a hajhosszabbítás sem.
Milyen gyógyszer mellékhatásaként jelentkezhet hajhullás?
Jó néhány olyan gyakori, elterjedt gyógyszer van, melyek rendszeres szedése fokozott hajhullással járhat együtt. Sajnos azonban nem lehet előre megjósolni, sem azt, hogy kinél okoz hajhullást egy-egy gyógyszer, sem pedig annak mértékét, intenzitását. Azzal is érdemes tisztában lenni, hogy a hajhullás általában nem a gyógyszer szedésének elkezdése után azonnal jelentkezik. Hajhullást okozhatnak többek között:
- véralvadásgátlók, vérhigítók (warfarin, heparin)
- koleszterinszint-csökkentők
- epilepszia ellenes gyógyszerek
- antidepresszánsok, antipszichotikumok
- gombás fertőzések kezelésére alkalmazott gyógyszerek
- köszvényellenes szerek (allopurinol)
- vérnyomáscsökkentők, béta blokkolók (propanolol, timolol)
- zöld hályog (glaukóma) kezelésénél alkalmazott szemcseppek
- fogamzásgátló tabletták
- szteroidok
- ösztrogént, progeszteront vagy tesztoszteront tartalmazó gyógyszerek
- fájdalomcsillapítók, gyulladáscsökkentők
- gyomorfekély kezelésére alkalmazott szerek
- Parkinson-kór kezelésénél alkalmazott gyógyszerek
A hajhullás és a kopaszodás tünetei, jelei
Az alopecia legfőbb, gyakran egyetlen tünete a megszokottnál intenzívebb hajhullás, vagyis az érintett naponta száznál több hajszálat veszíthet el. Ugyanakkor, mivel sokféle probléma állhat a hajhullás és a kopaszodás hátterében, a tünetek is igen különbözőek lehetnek. Az is előfordulhat, hogy a hajhullás egyáltalán nem látványos és intenzív, hanem a hajszálak fokozatos gyengülésével, a haj vonalának változásával jár együtt, vagy éppen a fejbőr egyre jobban látható, észrevehető a hajszálak alatt. A hajhullás időnként nemcsak a hajas fejbőrt, de a szemöldököt, a szempillákat vagy más, szőrzettel borított testrészeket is érinthet.
Hajhullás, kopaszodás kísérő tünete lehet:
- korpásodás
- a fejbőr viszketése, irritáltsága
- a fejbőr kipirosodása, kisebesedése
- a bőrt, illetve a körmöket érintő elváltozások (pattanások, a körmökön megfigyelhető bemélyedések)
A hajhullás és a kopaszodás diagnosztizálása
Mivel a hajhullást és kopaszodást sok dolog okozhatja, az okok kiderítése gyakran bonyolult és hosszadalmas folyamat. A vérvizsgálaton kívül szükség lehet a fejbőr, illetve a hajszálak, hajhagymák vizsgálatára is, például, hogy megállapítsák, okozhatja-e a hajhullást valamilyen fertőzés (pl. gombásodás), gyulladás vagy allergiás reakció.
Alopecia esetén vizsgálják, hogy a hajhullás, kopaszodás mutat-e valamilyen jól meghatározható mintázatot, vagy az egész fejbőrt érinti-e egyszerre. Segítheti a probléma diagnosztizálást annak meghatározása, hogy pontosan hogyan hullanak ki a hajszálak: az elveszített hajszálakon jól látszódnak a hajszálak gyökerei, esetleg közvetlenül a fejbőr felett „törnek el”? Milyen a kihullott hajszálon észrevehető hajhagyma mérete, színe? Ez utóbbiból például arra lehet következtetni, hogy a haj növekedésének mely fázisában következett be a hajhullás.
A hajhullás mértékének megállapításához „hajhúzásos tesztet” (ún. Saboraud-manővert) is elvégezhetnek. A vizsgálatot megelőzően legalább 24 órával nem szabad hajat mosni. A vizsgálatot végző a hajba „fúrja” az ujjait (tehát nem a haj végénél, hanem a fejbőrnél húzza meg a hajszálakat), és 50-60 hajszálat fog a hüvelyk-, a mutató- és a gyűrűs ujja közé. A hajszálakat határozottan, de nem fokozott erővel meghúzza. Egészséges fejbőr és hajszálak esetén csak a telogén szakaszban lévő, vagyis már egyébként is kihullásközeli állapotban lévő hajszálak maradnak az ujjai között, ez nagyjából a hajszálak 10 százalékát jelenti. Ha ennél többet tud kihúzni, a teszt pozitívnak tekinthető és megállapítható a fokozott hajhullás. A hajhúzásos tesztet a hajas fejbőr legalább három részén (a homlokhoz közel, a halántéknál és a nyakszirthez közel) kell elvégezni. A hajhullás típusára következtetni lehet abból, hogy a teszt mely területeken jár pozitív, és melyeken negatív eredménnyel.
Bizonyos esetekben, pl. a nőknél fontosak lehetnek az endokrinológiai, nőgyógyászati vizsgálatok is, mert a hajhullás és a kopaszodás a hormonális egyensúly zavaraira is utalhat.
Orvosnál a hajhullás, kopaszodás problémájával
Segítheti a pontos diagnózist és a megfelelő terápia megválasztását, ha megosztjuk az orvosunkkal:
- Mennyire jellemző a kopaszodás, hajhullás a családunkban, elsősorban a közeli férfi családtagok között?
- Megfigyelhető-e a hajhullásban „hullámzás”, vagyis vannak-e olyan időszakok, amikor felgyorsul ennek mértéke, vagy folyamatos, lassú a probléma progressziója?
- A hajhulláson kívül vannak-e más bőrgyógyászati, a bőrt vagy a körmöket érintő tüneteink?
- A hajhullás csak a hajas fejbőrt érinti, vagy másutt is észrevettük a szőrzet ritkulását (ideértve a szemöldököt, szempillát is)?
- Van-e valamilyen ismert, krónikus bőrbetegségünk?
- Van-e ismert pajzsmirigybetegségünk?
- Diagnosztizáltak-e nálunk a tünetek jelentkezése előtti 6 hónapban valamilyen fertőző betegséget?
- Volt-e a tünetek jelentkezése előtti 3-12 hónapban műtétünk, orvosi beavatkozásunk (beleértve a kemoterápiás, ill. a sugárterápiás kezelést is)?
- Kezdtünk-e új gyógyszert szedni a tünetek jelentkezése előtti 3-12 hónapban?
- Követtünk-e valamilyen speciális étrendet a tünetek jelentkezése előtti 3-12 hónapban? Szabadultunk-e meg nagyobb túlsúlytól ebben az időszakban?
- Hölgyek esetében van-e valamilyen ismert hormonális problémánk, menstruációs zavarunk, nőgyógyászati betegségünk, esetleg felmerült-e korábban ennek a gyanúja?
- Szedünk-e fogamzásgátló tablettát?
- Volt-e valamilyen a hajat, hajas fejbőrt érintő kozmetikai vagy fodrászati kezelésünk a tünetek jelentkezése előtti 6 hónapban?
- Mennyire jellemző, hogy mindig ugyanolyan frizurát viselünk?
A hajhullás és a kopaszodás lefolyása és kimenetele
A hajhullásnak, kopaszodásnak számtalan típusa van, ezek lefolyása, kimenetele igen eltérő lehet. Azt, hogy visszanőnek-e az elveszített hajszálak vagy a kopaszodás végleges és visszafordíthatatlan, a hajhullást kiváltó probléma határozza meg. Bizonyos típusok (pl. az androgén alopécia) progressziója lassú, fokozatos, a kopaszodás visszafordíthatatlan. Más esetekben (pl. a telogén effluviumnál) a hajhullás hirtelen jelentkezik, majd az intenzitása fokozatosan csökken, és néhány hónapon belül teljesen vissza is nőnek az elveszített hajszálak. Az is előfordulhat (pl. alopecia areata esetén), hogy a rendkívül intenzív hajhullást rövidebb-hosszabb ideig tartó nyugalmi időszak követi, majd a betegség újra fellángol.
Veszélyhelyzet hajhullás esetén
A hajhullás, kopaszodás nem jár együtt fájdalommal, és önmagában nem jelent veszélyt az egészségünkre. A hajhullás nem vészhelyzet, szerencsére nem olyan probléma, mely azonnali, életmentő orvosi beavatkozást tenne szükségessé.
A hajhullás és a kopaszodás lehetséges szövődményei
A hajhullás, kopaszodás szövődményei nagyon gyakran nem fizikai, hanem lelki jellegűek: az alopecia komoly hatással lehet az érzelmi kiegyensúlyozottságra, okozhat depressziót, szorongást, önértékelési zavarokat, szociális elszigetelődést vagy párkapcsolati problémákat is.
A hajnak védelmi funkciója is van, elsősorban a napsugárzás káros hatásaival szemben óvja a fejbőrt. A ritkásabb haj vagy a kopaszság a bőr rosszindulatú daganatos betegségeinek, pl. a melanómának a megnövekedett kockázatával járhat együtt.
Róka betegség: ez a kór nehezíti Will Smith feleségének életét is – olvasson tovább!
A hajhullás és a kopaszodás kezelési lehetőségei
A hajhullás és a kopaszodás kezelésénél – hiszen számos probléma okozhatja – különböző módszerek állnak a rendelkezésünkre. Ezek célja lehet a kopasz fejbőr „elfedése”, a haj növekedésének a serkentése, a további hajhullás megelőzése vagy megakadályozása. A hajhullás és kopaszodás terápiája lehet gyógyszeres kezelés vagy műtéti beavatkozás, esetleg ezek kombinációja. Természetesen, nem minden esetben van arra lehetőség, hogy az elveszített hajszálak visszanőjenek – ez többek között a kopaszodás stádiumától, mértékétől is függ.
A terápia természetesen a kiváltó októl, a hajhullás típusától függ. Bizonyos esetekben (például ha gyógyszer mellékhatása okozza a hajhullást) a kiváltó ok feltárása és megszüntetése elegendő ahhoz, hogy a hajhullás is megálljon.
A kopaszodás, hajhullás kezelése történhet:
- helyileg alkalmazandó gyógyszerekkel (finaszterid, minoxidil)
- immunoterápiával
- hajtranszplantációval, hajszál-beültetéssel
- fejbőr-redukciós műtéttel
Bizonyos esetekben nagy szerepe van a hajhullás, kopaszodás kezelésében a parókáknak, póthajaknak. Természetesen az is előfordulhat, hogy valaki egy teljesen más utat választ, és inkább borotválja, kopaszra nyírja a fejét.
Sokszor (amennyiben „klasszikus” hajhullásról, vagyis telogén effluviumról van szó), tulajdonképpen nincs is szükség semmilyen terápiára, az elveszített hajszálak néhány hónapon belül maguktól is visszanőhetnek.
Megelőzhető-e a hajhullás?
A hajhullás, a kopaszodás időnként elkerülhetetlen, bizonyos rizikótényezőkre, például a genetikai örökségünkre vagy az öregedésre sajnos nincs hatásunk. Szintén keveset tehetünk bizonyos autoimmun betegségek ellen.
Ugyanakkor azok az általános szabályok, melyek az egészség megőrzésére vonatkoznak, közvetlenül és közvetve is segíthetnek megelőzni a hajhullást (pl. azon betegségek megelőzésével, melyek a hajhullást is okozhatják):
- az étrendünk legyen kiegyensúlyozott, vitaminokban, ásványi anyagokban gazdag
- fogyasszunk elegendő fehérjét (különösen akkor kell erre odafigyelni, ha vegetáriánus vagy vegán életmód szerint élünk)
- ha súlyfeleslegünk van, attól inkább lassabb ütemben szabaduljunk meg! A nagyon szigorú, extrém diétáktól tartózkodjunk
- igyekezzünk kontrollálni a stresszt, például valamilyen relaxációs módszer elsajátításával
- pihenjünk, aludjunk eleget
- rendszeresen mozogjunk, lehetőleg a szabadban
- szokjunk le a dohányzásról
- a krónikus betegségeinket, problémáinkat alaposan vizsgáltassuk ki és kezeljük is azokat
- figyeljünk oda a megfelelő hajápolásra, és válasszunk körültekintően frizurát
Mit tehetünk otthon hajhullás és kopaszodás esetén?
Számtalan olyan alternatív módszer van, a masszázstól az étrend-kiegészítőkig, mely azt ígéri, hogy megelőzi, megállítja vagy visszafordítja a hajhullást. Ezek hatékonyságára azonban (néhány kivétellel) nincsenek kielégítő tudományos bizonyítékok, alkalmazásuktól nem szabad csodát várni, de a hagyományos kezelést kiegészíthetjük ezekkel:
- Az étrend-kiegészítők, vitaminok, ásványi anyagok közül jótékonyan hathat a haj növekedésére a biotin, a D-vitamin, a cink és a vas.
- Bizonyos illóolajok, például a levendula, a cédrus, a rozmaring, a borsmenta, a kakukkfű vagy a citromfű serkentő hatással lehetnek a fejbőrre és a hajhagymákra. Az illóolajokat mindig csak valamilyen vivőolajba (pl. szőlőmag-, édesmandula- vagy jojobaolajba) keverve használjuk, ha ugyanis közvetlenül a bőrre kerülnek, komoly irritációt okozhatnak.
- Segíthet a kihullott hajszálak „visszanövesztésében” a nyers hagymából kinyert hagymalé, mellyel naponta kétszer bemasszírozzuk a kopasz foltokat: egy 2014-es kutatás szerint a hagymalé hat hétig történő alkalmazása az érintettek közel 87 százalékánál a haj növekedésének megindulásával járt együtt.
- A fejbőr rendszeres masszírozásával fokozható a vérkeringés, ami szintén jótékonyan hathat a haj növekedésére.
- Csökkentsük a hajszálakat, illetve a fejbőrt nagyon igénybe vevő hajformázási, frizurakészítési eljárásokat (pl. hajvasalást, hajegyenesítést, szőkítést).
GYAKORI KÉRDÉSEK A HAJHULLÁSSAL, KOPASZODÁSSAL KAPCSOLATBAN
Honnan tudhatjuk, hogy normális vagy kóros a hajhullás?
Erre (elméletileg) viszonylag könnyű válaszolni: meg kell számolni a naponta elveszített hajszálakat, és ha több hajszálat veszítünk el, mint normális esetben, akkor a hajhullás kórosnak tekinthető. Azonban nehéz pontosan meghatározni, hogy mikor is „normális” és mikor attól eltérő a hajhullás, hiszen ez egyrészt sok egyéni tényezőtől függ, másrészt a pontos számok meghatározása nehézkes lehet. Bár a legtöbbször fésülködés vagy hajmosás során találkozunk a kihullott hajszálakkal, azokat folyamatosan „veszítjük” el, nagyon gyakran úgy, hogy nem is vesszük ezeket észre. A szakemberek szerint normálisnak tekinthető a hajhullás, ha naponta átlagosan 100 (nagyjából 40-180) hajszálat veszítünk. Súlyos, intenzív hajhullás esetén a naponta elveszített hajszálak mennyisége ennek ötszöröse is lehet.
Fertőző a hajhullás?
Nem kell attól tartanunk, hogy a mások fején látható kopasz foltokat vagy a kihullott hajszálakat megérintve nekünk is kihullhat a hajunk! Bár vannak olyan fertőző betegségek, melyek hajhullást, kopaszodást is okozhatnak, ezeknek általában más tünetei is vannak, és szinte soha nem terjednek érintés útján. Ráadásul, a fertőző betegségek és a hajhullás kialakulása között több hónapnyi átmeneti időszak is lehet.
Többet hullik a haja annak, aki sokat idegeskedik?
Az valóban igaz, hogy a stressz, a fokozott érzelmi, pszichés igénybevétel hozzájárulhat a hajhullás kialakulásához, de ez elsősorban tartós és intenzív stresszhatásokhoz vagy extrém traumákhoz kötődhet (pl. hosszú ideig tartó súlyos betegség, haláleset, válás stb.), nem pedig a mindennapi, múló idegeskedéshez. Természetesen, aki a hétköznapokban is fokozott stresszt él meg, például a munkája miatt, azt a hajhullás is jobban veszélyezteti.
Okozhat hajhullást a túl gyakori hajmosás, a hajfestés vagy a dauer?
Bizonyos hajhullás-típusok szorosan összefügghetnek a nem megfelelő hajápolási szokásokkal vagy a rosszul megválasztott frizurával, de általánosságban a hajápolási szokásoknak (néhány extrém esettől eltekintve) viszonylag kis szerepe van a leggyakoribb hajhullás-típusok kialakulásában. Sokan például úgy gondolják, hogy a túlságosan gyakori hajmosás miatt kezd el hullani a hajuk, pedig tulajdonképpen csak arról van szó, hogy a hajmosás során egyszerűen csak könnyebben vesszük észre a kihullott hajszálakat. Ugyanakkor nem feledkezhetünk el arról sem, hogy a hajápolási szokásaik és az azokhoz használt termékek hatással lehetnek a hajszálak, a hajhagymák vagy a fejbőr egészségére (pl. töredezetté vagy túlságosan szárazzá tehetik a hajat, esetleg allergiás reakciókat válthatnak ki). Mindenképpen érdemes óvatosan alkalmazni a forró hajvasalót, hajszárítót, kerülni a kémiai hajsimítást, a hajszőkítést.
Mikor múlik el a hajhullás?
Ezt több tényező határozza meg, elsősorban a hajhullás típusa. A leggyakoribb alopecia-típusoknál minimum 3-6 hónapot kell várni a gyógyulásra. Ugyanakkor sajnos olyan esetek is vannak, melyek visszafordíthatatlan következményekkel járnak, vagyis az elveszített hajszálakat már soha nem kaphatjuk vissza.
Okozhatja daganatos betegség a hajhullást?
Bár sok ember a hajhullást, a kopaszodást (különösen a fiatalabb korosztályba tartozók esetén) a daganatos betegségekkel köti össze, a hajhullás általában nem magának a daganatnak, sokkal inkább a betegség kezelésének (sugár- vagy kemoterápiának) a következménye. Természetesen, előfordulhat, hogy a hajhullás kiváltó oka daganatos betegség, de ez általában más tünetekkel is együtt jár.
Források:
MedicineNet https://www.medicinenet.com/hair_loss/article.htm
Mayo Clinic https://www.mayoclinic.org/diseases-conditions/hair-loss/symptoms-causes/syc-20372926
American Hair Loss Association https://www.americanhairloss.org/index.html
Dermatology (Elsevier, 2018.), szerk: Jean L. Bolognia, Julie V. Schaffer, Lorenzo Cerroni
Fitzpatrick's Dermatology (McGraw-Hill, 2019.), szerk.: Sewon Kang, Masayuki Amagai, Anna L. Bruckner, Alexander H. Enk, David J. Margolis, Amy J. McMichael, Jeffrey S. Orringer
Andrew's Diseases of the Skin (Elsevier, 2020.), szerk.: William D. James, Dirk M. Elston, James R. Treat, Misha A. Rosenbach, Isaac M. Neuhaus
Hair and Scalp Diseases (Informa, 2008.), szerk.: Amy J. McMichael, Maria K. Hordinsky
Jerry Shapiro: Hair Loss: Principles of Diagnosis and Management of Alopecia (Martin Dunitz, 2002.)
