Molaterhesség (Mola hydatidosa)
A mola hydatidosa a méhlepény bolyhainak vizenyős szőlőfürtszerű átalakulása. Lehet részleges (parciális) és lehet teljes. Ez utóbbi esetben a magzat elhal és felszívódik. Parciális mola esetén a magzat mindig elhal, súlyosan deformált, de megtalálható a vizenyős lepénybolyhok között.
A lepény általában nem szűri be a méhizomzatot. Ha mégis megteszi (mola destruens), a molaterhesség potenciálisan rosszindulatú átalakulásával kell szembenéznünk. A mola betörhet a véráramba is, és a rosszindulatú daganatokhoz hasonlóan áttétet képezhet a szervezet távolabbi pontjain (agy, tüdő, stb.). Ritkán valódi rákká is fajulhat (choriocarcinoma), melyből a szervezet leggyorsabban terjedő, gyógyszerérzékenysége miatt mégis az egyik legjobban kezelhető daganata alakulhat ki.
A molaterhesség előfordulása
A molaterhesség gyakori szülészeti szövődmény. Az európai rasszban gyakorisága kb. 1/1.000 összes terhesség. Ázsiában jóval gyakoribb, Indonéziában pl. minden 100. terhesség során kell vele számolni. Hajlamosító tényezők nem ismertek.
A molaterhesség okai
Nem ismertek. Sem genetikai, sem környezeti, sem táplálkozási eredetre nincsenek hitelt érdemlő bizonyítékok. Genetika eredetre utalhat a molaszövetben gyakorta tapasztalható kromoszóma-rendellenesség, mely az esetek 80%-ában spermium-eredetű. A lepényszövet bármilyen típusú terhesség során elfajulhat. Így üszögterhesség egyaránt bekövetkezhet normális szülést, spontán vagy művi vetélést, méhen kívüli terhességet, stb. követően.
A molaterhesség tünetei
A legfeltűnőbb tünet a méh gyors növekedése. A lepényszövet rendkívülien erős HCG termelése következtében gyakori a terhességi hányás és a petefészkekben szimmetrikusan kétoldali ciszta (granulózasejtes ciszta). A terhesség leggyakrabban a 14. hét körül erős vérzés kíséretében spontán megszakad.
A molaterhesség diagnózisa
A diagnózis az extrém magas vér, ill. vizelet HCG-szint mérésén, ultrahang-vizsgálaton és szövettani vizsgálaton alapul. Ultrahang segítségével jellegzetes lépesméz-szerű képet kapunk (mások ezt hóförgeteghez szokták hasonlítani). Teljes mola esetén magzati szerveket nem látunk. Méhkaparás után fontos a szövettani vizsgálat a rákos elfajulás kizárására. Megjegyzendő, hogy molaterhesség esetén a rosszindulatúság olykor szövettani vizsgálattal sem mondható ki. Ezért fontos a beteg hosszas megfigyelése és a sok héten át tartó laboratóriumi ellenőrzés.
A molaterhesség lefolyása, kezelése
A legfontosabb teendő a terhesség minél korábbi befejezése, vákuum aspirációval és curette kanállal a méhüreg teljes kiürítése. Ezt követően a HCG-szint csökkenését legalább hetente mérni kell. Ismételt emelkedése esetén a rosszindulatú elfajulásra gyanakodhatunk. Ekkor a méhkaparást meg kell ismételni, és a kaparékot szövettanilag ismét meg kell vizsgálni. Amennyiben a méhüreg üres, de a HCG-szint tovább nő, klinikai karcinómáról beszélünk. A beteget ilyenkor speciális személyi és tárgyi feltételekkel bíró trophoblaszt központba kell elhelyezni, és úgy kell kezelni, mintha a choriocarcinoma bizonyított lenne.
Amennyiben vérzés nem jelentkezik, és a HCG szintjének csökkenése is folyamatosan csökken, a beteg megfigyelésén kívül más teendőnk nincs. Az elfajult lepényszövetek pusztulását elősegíthetjük citosztatikus gyógyszerekkel. A lepényszövet leginkább metotrexáttal szemben érzékeny, ez a gyógyszer képezi a rosszindulatú molaterhességek kezelésének gerincét is.
A molaterhesség az esetek 80%-ában jóindulatú marad. A lepénybolyhok inváziójára 10-15%-ban, rákos elfajulására 2-3%-ban kerül sor. A jóindulatú invázió is okozhat veszélyes helyzetet, akár vérköpés, akár agyi bevérzés formájában is megmutatkozhat. Szerencsére a citosztatikus kezelés ezekben az esetekben is hatékony.
A molaterhesség megelőzése
Elsődleges megelőzésre lehetőség nincs. fokozott az ismétlődés kockázata akkor, ha a beteg egy éven belül ismét teherbe esik. Az ismétlődés kockázata egyébként csupán 1% körül van.
