Scheuermann-kór
A Scheuermann-kór a serdülőkor leggyakoribb gerincbetegsége. A betegség lényege a csigolyanövekedés zavara, a következményesen kialakuló ékcsigolyák valamint a csigolya zárólemezek egyenetlensége.
A Scheuermann-kór előfordulása
A betegség általában a kamaszkor kezdetén jelentkezik, főleg magas növésű fiataloknál. A serdülők 12%-a érintett. A Scheuermann-kór közel egyforma gyakorisággal fordul elő a két nemben. A növekedés befejeztével a betegség előrehaladása megszűnik, de a tünetek láthatóak maradnak.
A Scheuermann-kór oka
A betegség multifaktoriális, azaz számos tényező kölcsönhatása mellett alakul ki:
A Scheuermann-kór strukturális oka a csigolya zárólemezében található kollagének rostszerkezetének megváltozása, és az emiatt egyenetlenné váló zárólemezek, amelyekbe benyomatokat képeznek a porckorongok (Schmorl-herniák).
A kamaszkor kezdetén bekövetkező hirtelen hossznövekedéssel sok esetben nem tud lépést tartani a háti izomzat fejlődése, ezért állandósul a betegnél a helytelen tartás, ami az izomzat egyensúlyának felborulását okozza: a tónusos izmok zsugorodnak, a fázisos izmok pedig gyengülnek.
Káros hatású a gyakori, nagyfokú mechanikai igénybevétel, túlterhelés (pl.: nehéz fizikai munka, testépítés, egyes versenysportok).
A pszichés megterhelésnek is szerepe lehet a kedvezőtlen, hanyag testtartás és ezáltal a betegség kialakulásában.
A Scheuermann-kór tünetei, lefolyása
Kezdetben igen ritka a fájdalom előfordulása, csak a hanyag testtartás és a gyors fáradékonyság jellemző. Idővel a gerinc mozgása beszűkül, a beteg nem tudja kiegyenesíteni a hátát. A vállak előreesnek, lekerekítetté válnak, a medence előrebillen, a háti szakasz domborulata fokozódik. Gyakrabban jelentkezik a fájdalom, főképp terhelést követően, de pihenésre szűnik. Végül a fájdalom szinte mindennapossá válik a helytelen statikai viszonyok rögzülése és az izmok, szalagok és ízületek következményes túlterhelése miatt.
Ha a betegség az ágyéki szakaszon jelentkezik, akkor az élettani görbületek ellaposodnak, lapos hát, úgynevezett "botgerinc" alakul ki. Ez gyakrabban jár fájdalommal, ezért ennél a formánál hamarabb fordulnak orvoshoz a betegek.
A Scheuermann-kór diagnózisa
A háti formánál a púposságra figyelnek fel a szülők (nem tud kiegyenesedni a gyermek), az ágyéki formánál pedig a fájdalom miatt fordulnak orvoshoz. A Scheuermann-kór diagnózisát az oldalirányú röntgenfelvételen látható röntgenkép alapján lehet felállítani: egyenetlen csigolya zárólemezek, minimum 3 db ékcsigolya, a porckorongok betüremkedése az egyenetlenségekbe, valamint a csigolyaközti rések beszűkülése.
A Scheuermann-kór terápiája
A kezelés célja a csigolyatest tehermentesítése, a háti izomzat megerősítése, és a helyes tartás megtanítása. A folyamat alakulását röntgenfelvételekkel lehet követni. A gyorsan súlyosbodó formáknál fűző viselésére lehet szükség, amelyet csak a tisztálkodás és a gyógytorna idejére szabad levenni. A fűző segíti a csigolyák tehermentesítését és a görbület kiegyenesítését, de ügyelni kell arra, hogy az izomzatot gyógytornával és úszással fejlesszék, mivel a fűző csökkenti a hátizmok aktív működését.
A Scheuermann-kór megelőzése
A betegség a háti és hasizmok rendszeres edzésével (pl.: úszás) és ezáltal a testtartás javításával, a tanulási környezet ergonomikussá tételével (helyesen beállított szék és íróasztal), valamint a károsító tényezők (nehéz fizikai munka, testépítés, egyes versenysportok) kerülésével előzhető meg.
Forrás:
Gömör B: Reumatológia; Tóth J: Gerinciskola; MSD.
