Skizoaffektív zavarok

A skizoaffektív zavarban szenvedő betegen kevert módon jelennek meg a skizofrénia tünetei (pl. hallucinációk, téveszmék), valamint a kedélyállapot zavarai, akár a mánia, akár pedig a depresszió. E zavarok pont azért nem teljeskörűen kerülnek meghatározásra, mert két különböző mentális zavarból tevődnek össze, melyek egyébként is minden emberben egyéni módon zajlanak, változnak a betegség lefolyása, története során. Kezeletlen skizoaffektív zavar esetén az illető magányos maradhat, nehézségei adódnak a tanulásban és munkában egyaránt. Előfordulhat, hogy nagyon ragaszkodnak a családhoz, vagy közösségben, pl. otthonokban élnek. A kezelés segíthet a tünetek mérséklésében és javíthatja az életminőséget.

Tünetek

A skizoaffektív zavar tünetei teljességgel egyediek. Az említett kedélyállapotzavarok lehetnek bipolárisak (mániás és depressziós epizódok), vagy kizárólag depressziós epizódok.

A pszichózis tünetei és a hangulatzavarok együttesen is előfordulhatnak, vagy váltogatják egymást.

Jellemző tünetek lehetnek az alábbiak:

Téveszmék: rögzült tévhitek, tévképzetek

Hallucinációk: vizuális és hanghallásos

Súlyos depresszióval járó epizódok

Hirtelen, erős felindulással járó mániás állapotok

Foglalkozással, szociális funkcióval kapcsolatos zavarok

Elhanyagoltság, higiéniai problémák

Üldöztetéses eszmék, gondolatok

Öngyilkossági késztetés

Skizoaffektív zavarok esetén nem ritka az öngyilkossági késztetés, szuicid gondolatok, viselkedés. A segítő személy, hozzátartozó minden lehetséges eszközzel próbálja meg ennek elejét venni, orvosi segítséget kérni.

Okok és kockázatok

A skizoaffektív zavarok oka nem ismeretes, néhány tényező azonban hozzájárulhat kialakulásukhoz.

Genetikai faktorok, családi halmozódás (skizofrénia, depresszió)

Agyi ingerületvivő anyagokban adódó eltérések

Az agy fejlődési zavarai

Magzatkori vírusfertőzés, toxinhatás, szülési szövődmények

Szövődmények

Fokozott kockázat áll fenn az alábbiak kialakulását illetően:

Szociális izoláció, elszigetelődés

Munkanélküliség

Szorongásos zavarok

Alkoholizmus, szerfogyasztás, függőség

Egészségügyi problémák, fokozott betegségkockázat (belgyógyászati betegségekre)

Öngyilkossági kísérlet veszélye

Skizoaffektív zavarok diagnózisa

Ha gyanítható, hogy valakinek skizoaffektív zavara van, az orvos (pszichiáter) felveszi a kórtörténetet, kikérdezi a beteget a pszichiátriai és a belgyógyászati betegségeit illetően. Ezt követően fizikális vizsgálatot végez, és a pszichés tünetekre vonatkozóan teszteket – kérdőíveket töltet ki a beteggel. Laboratóriumi és (agyi) képalkotó vizsgálatokat is végeznek, amelynek legfontosabb célja hasonló tünetekkel járó, egyéb betegségek kizárása, mint pl. alkoholizmus, drogfüggés.

A DSM-kritériumok

A pszichiátriai diagnózisok bibliáját jelentő DSM (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders szerint az alábbiak alapján mondható ki a skizoaffektív zavarok diagnózisa.

Kedélyállapot, hangulat zavara a skizofrénia mellett

Téveszmék, hallucinációk észlelése legalább 2 hete, miközben a depresszió már kezelés alatt áll

Kezelés, gyógyszerek

Skizoaffektív zavar fennállásakor a legcélszerűbb gyógymód a gyógyszerek és pszichoterápia kombinálása. A kezelés mindig a tünetek súlyosságától függ, illetve, hogy a zavar inkább depressziós, vagy bipoláris (mániás-depresszió) jellegű.

Gyógyszerek

Ebben a tekintetben a skizofrénia, illetőleg a depresszió, a bipoláris betegség kezelésére alkalmazott gyógyszerek jönnek számításba, valamint olyan szerek, amelyek egyéb mentális zavarok kezeléséra használatosak.

Antipszichotikumok. Csak néhány az újabban alkalmazott szerek közül: paliperidone, clozapine, risperidone, olanzapine, quetiapine. Főként a hallucinációk, téveszmék jelentkezése esetén rendeli a pszichiáter.

Hangulatstabilizáló gyógyszerek és antidepresszánsok. Ha a hangulatzavar mániás és depressziós epizódokból tevődik össze, erre alkalmazható gyógyszerek pl. a litium, divalproex, valamint a görcsgátló hatású (antiepileptikum) carbamazepine és valproate. Az antidepresszánsok akkor alkalmazhatóak, ha a skizoaffektív zavarra csak depressziós epizódok jellemzőek. Ilyenek pl. az újabb, ún. SSRI-hatású szerek, mint a citalopram, fluoxetine, escitalopram.

Pszichotherápia

A pszichiáterrel, klinikai pszichológussal folytatott beszélgetés, a szakember tanácsai sokat segíthetnek a tünetek, vagy pl. a szociális izoláció javításában.

Tanácsadás. Az orvos-beteg kapcsolatban kiépülő bizalom sokat segíthet a betegnek állapota megértésében, és a "jobb jövő" reményében. Megvalósítható tervek, probléma- és konfliktusmegoldás lehetnek a kulcsszavak. A tanácsadás új szempontokat világíthat meg, amely segíthet munkahelyi, otthoni problémák megoldásában.

Család- vagy csoportterápia. A kezelés hatékonyabb lehet ha az érintettek meg tudják beszélni problémáikat másokkal. A támogató csoportok segítenek a szociális izoláció megoldásában, ez főleg pszichózisos epizód, zajlás idején igazán fontos.

Forrás: Mayo Clinic, MSD Orvosi kézikönyv, Farmakoterápia