Személyiségzavarok (2. rész)

Személyiségzavarokról szóló cikkünk második részében: szövődmények - diagnózis, tesztek - a kezelés lehetőségei - önsegítő módszerek a gyógyuláshoz, javuláshoz.

Szövődmények

A személyiségzavar jelentős mértékben érinti, károsítja nemcsak az illető, de környezete életét, életminőségét is. Kapcsolati, iskolai, munkahelyi problémák adódhatnak, szociális izolációhoz vezethet, alkoholizmushoz, szerfogyasztáshoz.

Diagnózis, tesztek

Ha az orvos személyiségzavarra gyanakszik, az alábbi vizsgálatokat végezheti el:

• Fizikális vizsgálat: alapvető testi működések külső vizsgálata, egészséggel kapcsolatos kérdések, esetleges előző betegségek felsoroltatása. Elképzelhető, hogy a háttérben valamely (belszervi) betegség is fennállhat.
• Laboratóriumi vizsgálatok: teljes vérkép, pajzsmirigyműködés vizsgálata. Esetenként véralkohol- vagy drogteszt.
• Pszichológiai vizsgálat. A gondolkodás, érzelmek és viselkedés vizsgálata, esetleg egy kérdőív kitöltésével együttesen.
• Bizonyos esetekben problémát jelenthet a személyiségzavar típusának meghatározása, mert az egyes zavarok mutathatnak hasonló sajátságokat.
• Célszerű azonban mindezt tisztázni a célzottabb kezelés érdekében.

A személyiségzavarokkal kapcsolatos diagnózisok megtalálhatóak a pszichiátria "bibliájának" tartott DSM (jelenleg DSM 5) kiadványban. Ez egy igen közismert, amerikai és nemzetközi szakértői csoport által összeállított komplex diagnosztikus rendszer.

Mi vihet közelebb a diagnózishoz? Miután a személyiségzavar hosszú távú eltérést feltételez az általános kulturális és szociális normákhoz képest, az alábbiakban felsoroltak közül legalább két tényező, szempont kell jelen legyen a diagnózis kimondásához:

• az illető milyen módon látja saját magát, hogyan érzékeli mások cselekvéseit, az eseményeket, történéseket maga körül?
• mennyire megfelelőek, helyénvalóak az érzelmi reakciói?
• hogyan működik együtt, tevékenykedik, kommunikál másokkal?
• mennyire tudja kontrollálni saját érzelmeit?

Kezelés, gyógyszerek

A kezelés módja minden esetben az adott személyiségzavartól függ, annak súlyosságától és természetesen az illető adott élethelyzetétől is. Gyakori, hogy nem egy orvos, hanem egy egészségügyi szakemberekből álló team, csoport tudja megtalálni, ami a személyiségzavaros egyén számára megfelelő pszichés, orvosi, és szociális kezelési módszer. Mivel a személyiségzavar hosszú távon fennálló probléma, a kezelés is hónapokat, éveket vehet igénybe.

Ki szerepelhet a szakemberek között?

• Háziorvos
• Pszichiáter
• Pszichoterápiás szakember
• Gyógyszerész
• Családtagok, barátok
• Szociális munkások

Enyhébb, jól uralható tünetek esetén elegendő lehet a háziorvossal való konzultáció, súlyosabb esetben a pszichiáter, pszichoterapeuta segítsége. Célszerű olyan szakembert keresni, akinek van gyakorlata a személyiségzavarok kezelésében.

A betegség vonásaitól, azok súlyosságától függően szükséges lehet: pszichoterápia, gyógyszeres kezelés, esetleges kórházi felvétel.

A pszichoterápia a "beszélgetős terápia" voltaképpen a személyiségzavarok legjellemzőbb kezelési módja. A beszélgetések során az illető sok mindent megtanul saját magáról, hangulatáról, érzelmeiről, gondolatairól, viselkedésmódjairól. Az önmagunkról nyert új ismeretek révén tanulhatjuk meg tüneteink kezelését, hogyan javítsuk, változtassuk a mindennapi tevékenységeinket romboló viselkedéseinket. A pszichoterápia is többféle formában történhet: egyéni foglalkozások, csoportterápia, a családdal, barátokkal közösen folytatott beszélgetések során. Meg kell találni, melyik a leghasznosabb módszer ezek közül.

Gyógyszerek?

Személyiségzavarok kezelésére nincsenek speciálisan fenntartott gyógyszerek... Vannak természetesen olyan szerek, amelyeket alkalmaznak a pszichiátriában, és amelyek egyes személyiségzavarok esetén is adhatóak. Lássuk, melyek ezek!

Antidepresszánsok: hasznosak lehetnek hangulatesés, szomorúság, lehangolt kedély esetén ha ez személyiségzavarhoz társuló tünet.

Hangulatjavítók: javíthatják, egyensúlyba hozhatják az erős hangulatingadozásokat, csökkenthetik az irritáltságot, agressziót.

Pszichózisok, skizofrénia esetén alkalmazott gyógyszerek: akkor lehetnek hasznosak, ha a személyiségzavart kíséri a realitás elvesztése, szorongás, esetleg dühös reakciók, dühkitörések.

Szorongásgátlók: segíthetnek szorongásos, agitált, vagy éppen alvászavarral, alváshiánnyal járó esetekben. A szorongás oldása révén a kedély néha átcsaphat erőteljes, impulzív viselkedéssé, ezért nem minden esetben alkalmazhatóak.

Önsegítő módszerek: mit tehetünk a magunk gyógyulásáért?

Gyógyszerek és pszichoterápia mellett magunk is sokat tehetünk azért, hogy a személyiségzavar tünetei javuljanak. Nézzük meg, melyek az életmódi és önsegítő stratégiák mindehhez!

Legyünk aktívak saját kezelésünk során! Ez segíthet abban az erőfeszítésben, hogy legyőzhető legyen a személyiségzavar. Ne hagyjuk ki a terápiás "üléseket", még akkor sem ha éppen nincs kedvünk elmenni.

Gondoljunk arra, mit szeretnénk elérni, és dolgozzunk érte!

Ne felejtsük el bevenni gyógyszereinket! Még akkor is, ha egyébként jó érezzük magunkat, ne hagyjuk abba önkényesen. A gyógyszer abbahagyása sok esetben a tünetek "visszacsapásával" jár. Ilyenkor jönnek létre az ún. elvonási tünetek, amelyek adott estben akár rosszabbodást is előidézhetnek.

Tanulunkj meg mindent amit lehet, az állapotunkról! Minél több irányban tájékozódunk itt a személyiségzavarról, annál jobb kezelési tervet lehet összeállítani.

Maradjunk aktívak! A mozgás, a fizikai aktivitás, torna stb. segít a tünetek megoldásában (depresszió, stressz, szorongás). A mozgás ellensúlyozhatja pl. egyes pszichiátriai gyógyszerek testsúlynövelő hatását is. Erre alkalmas lehet bármi: séta, kocogás, futás, úszás, kertészkedés, nordic walking stb. A lényeg, hogy az illető élvezze, amit csinál.

Kerüljük az alkoholt, a drogokat. Ezek nemcsak a tüneteket rontják, de számos gyógyszerrel (adott esetben súlyos) kölcsönhatásokat adnak.

Ne hanyagoljuk el az orvos meglátogatását! Főként akkor, ha nem vagyunk jól, esetleg romlott az állapotunk. Elképzelhető e jelenség mögött egy újabb betegség kialakulása, vagy valamely gyógyszer mellékhatása is.

Forrás: Mayo Clinic, MSD Orvosi Kézikönyv