Paranoia, paranoid állapotok

Paranoid állapotok fő tünete a rendszerezett, sajátos logikával rendelkező, gyakran a valóságban gyökerező téveszmék, melyek valóságtartalmában a betegek hisznek. Paranoid zavarokban a téveszmék egyes elemei gyakran logikusan következnek egymásból, mégis, az egész rendszer tévesnek bizonyul.

Gyakran valós eseményekből indulnak ki, és a kibontakozó téveszmék elvileg nem teljesen lehetetlenek. Többnyire lappangva fejlődnek, ki, és válnak egyre terebélyesebbé, a betegek téveszméiket a külvilág elől esetenként el tudják titkolni.

A paranoid beteg többnyire rendezett benyomást kelt, azonban bizonyos furcsaságai is szembeötlőek lehetnek, mint például a bizalmatlan, gyanakvó, ellenséges fellépés. Érzékcsalódások többnyire nem lépnek fel. Jellemző, hogy a gondolkodás nagy részét a téveszmék foglalják el, a téveszmerendszert nem érintő területeken a gondolkodás teljesen ép lehet.

A betegek érzelmi állapotát többnyire a téveszmék határozzák meg. Gyakran előfordul, hogy ha a téveszmékkel kapcsolatos témák kerülnek szóba, vagy ha beszélgetőpartner azokkal vitába száll, a betegek indulatossá válnak, mivel számukra a téveszmék valósága megdönthetetlen.

A paranoia kifejezést használhatjuk a paranoid állapotok egy formájának megnevezésére, illetve több pszichiátriai kórképnek is jellemzői lehetnek paranoid tünetek. Köznapi értelemben a paranoia szót leggyakrabban a paranoid kórképek üldözéses típusára használják, azonban a paranoid állapotoknak több változata is van.

A paranoid állapotok típusai

A paranoid kórképeket osztályozhatjuk a téveszmék tartalma szerint, eszerint az alábbi formákat különböztethetjük meg.

• üldöztetéses típus
• A leggyakoribb típus. A beteg meg van győződve róla, hogy ellenségei vannak, akik üldözik, ártani akarnak neki, megfigyelik, megmérgezik.
• testi tünetekkel jellemzett típus

• testi tünetekkel jellemzett típus
• A beteg téveszméje, hogy valamilyen testi betegsége van. A betegséggel kapcsolatos téveszme megingathatatlan, a betegek orvosi vizsgálatok és kizáró diagnózisok ellenére is ragaszkodnak betegségükhöz. Gyakori, hogy információkat félreértelmeznek, esetenként az orvosokat leleteik meghamisításával vádolhatják.
• féltékenységi paranoia

• féltékenységi paranoia
• A beteg társát féltékenységével üldözi, minden percével elszámoltatja, egész napját ellenőrzi, vádaskodik. A partner ártatlanságáról meggyőzhetetlen, egyszerű cselekedeteket félremagyaráz.
• perlekedési téboly

• perlekedési téboly
• Jellemző, hogy a beteg vélt vagy valós sérelmei miatti pereskedésbe kezd, gyakran több párhuzamosan futó bírói ügye is folyamatban van. Évekig is eltarthat, mire orvosi kezelésben részesülnek.
• nagyzásos paranoia

• nagyzásos paranoia
• A betegek magukat rendkívüli hatalommal, befolyással, képességekkel, kapcsolatokkal rendelkező személynek tartják. Téveszméjük szerint fontos személyekkel vannak jó kapcsolatban, vagy előkelő származásúak.
• vallási paranoia

• vallási paranoia
• A beteg téveszméje, hogy különleges, természetfeletti képességekkel rendelkezik, vagy közvetlen kapcsolatban van Istennel.
• szerelmi (erotomán) paranoia

• szerelmi (erotomán) paranoia
• Leggyakrabban nőknél fordul elő. A beteg úgy hiszi, hogy valamely, gyakran híres vagy magas rangú ember szerelmes belé. Úgy vélheti, hogy a férfi titkos üzeneteket, jeleket küld neki. Előfordul, hogy a beteg a téveszme középpontjában álló férfit zaklatja. Az elutasítás a téveszmét nem oszlatja szét.

A paranoid állapotok tünetei különböző súlyosságúak lehetnek. Általánosságban elmondható, hogy a paranoid személyt könnyű megbántani, nehéz bizalmát elnyerni, nehezen viseli a kritikát, védekező álláspont jellemzi, ellenséges magatartású, nehezen tud megbocsátani, nehezen alakít ki kapcsolatokat, gyanakvó, és gyakran jól kidolgozott összeesküvés-elméletekben hisz. Fontos megemlíteni, hogy paranoiditás egészségeseknél is kialakulhat bizonyos extrém életkörülmények (pl.: háború, külföldi környezet) hatására, hiszen ha valakiben egzisztenciális fenyegetettség-érzés lép fel, környezetét is gyanakvóan, bizalmatlanul figyeli, azonban ez a paranoiditás átmeneti és kevésbé szélsőséges, mint paranoid zavaroknál.

A paranoid állapotok előfordulása

A paranoid állapotok előfordulási gyakoriságát nehéz pontosan megbecsülni, mivel a betegek nagy része nem részesül orvosi ellátásban. Egyes adatok szerint előfordulási gyakoriságuk 0,025-0,03%-os. A paranoid kórképek általában későbbi megjelenésűek, átlagosan 40 éves kor körül alakulnak ki.

A paranoid állapotok okai

Több más pszichiátriai betegséghez hasonlóan, a paranoid állapotok kóreredetét sem lehet egyetlen tényezővel magyarázni. Valószínűsíthetik a paranoid állapotok megjelenését a családban előforduló hasonló állapotok, az érzékszervi (látás, hallás) károsodás, az idegen nyelvű környezet, az elszigeteltség, a traumatizáló, stresszel teli életesemények (pl.: gyermekkori abúzus, háború), a személyiség zavarai, alkohol- és kábítószerhasználat.

A paranoid állapotok diagnózisa

A paranoid állapotok felismerése nehéz lehet, amiatt, hogy a betegek gyakran sikeresen titkolják el tüneteiket, illetve bizalmatlanságuk miatt nehezebben nyílhatnak meg. A diagnózis felállítása során ki kell zárni az esetleges mögöttes szervi okokat vagy szerhasználatot. A diagnózis felállításakor nagy jelentőségű a kórtörténet, a betegség kialakulásának körülményeinek pontos ismerete, mely az egyéb pszichiátriai megbetegedések kizárásában is segítséget nyújthat. Fontos a paranoid állapotok elkülönítése más, téveszmékkel járó pszichiátriai kórképektől - mint például a szkizofrénia. A paranoia diagnózisának felállításához szükséges, hogy a tünetek legalább 3 hónapja fennálljanak.

A paranoid állapotok terápiája

A paranoid állapotok kezelésében kulcsfontosságú a beteg bizalmának megnyerése és megtartása. Mivel betegségbelátásuk többnyire teljesen hiányzik, gyakori, hogy az orvosi kezelést valamilyen más, akár testi tünet alapján lehet megkezdeni. A paranoia gyógyszeres kezelése során úgynevezett antipszichotikus gyógyszereket alkalmaznak, melyek a betegséggel együtt járó agresszivitás, feszültség kezelésében eredményesek lehetnek. A terápia sikere a beteg együttműködésén alapul. A gyógyszeres kezelést különböző pszichoterápiás eljárásokkal (támogató, viselkedésorientált, kognitív) sikerrel kombinálják. A kezelés történhet ambulánsan, de esetenként kórházi befekvésre is sor kerülhet. A kórházi kezelés legfontosabb indikációja a veszélyeztető magatartás megjelenése. Ilyenkor a kórházi kezelésre a beteg akarata ellenére is sor kerül, mivel fennáll a lehetősége, hogy másoknak vagy magának árt. A kórházi kezelés az orvosokkal szembeni bizalmatlanságot növelheti.

Egyéb tudnivalók a paranoid állapotokról

Klinikai tapasztalatok szerint a betegség kezdete gyakran bizonyos stresszorokhoz köthető. A kórlefolyás krónikus jellegű. Utánkövetéses vizsgálatok alapján a betegek felének állapota rendeződik, 20%-uknál tüneti javulás, 30%-uknál pedig változatlan állapot volt észlelhető. Jobb a kimenetel, ha a betegség 30 éves kor előtt kezdődik, hirtelen és kiváltó stresszorok hatására alakul ki, illetve ha a beteg nő, és magas szociális és munkahelyi alkalmazkodóképességgel rendelkezik.

Forrás:

Füredi, J., Németh, A., Tariska, P. (2003): A pszichiátriai magyar kézikönyve, Medicina Kiadó

Tringer (2005): A pszichiátria tankönyve, Semmelweis Kiadó

http://www.betterhealth.vic.gov.au/