Hisztéria

A hisztéria fogalmát régóta használják a lelki zavarok, érzelmi feszültség testi tünetek formájában való kifejeződésére. Hisztéria esetén a testi tünetek hátterében lelki okok, élethelyzeti krízisek állnak, mögöttes szervi megbetegedés mindig hiányzik. A beteg betegségével eléri környezete nagyobb törődését.

A kifejezés a görög anyaméh szóból ered, mivel a jelenséget sokkal gyakrabban figyelték meg nőknél. A fogalommal leggyakrabban összekapcsolt kutatók Charcot, Briquet, Kretschmer és Freud. Ma a hisztéria fogalmát legfeljebb gyűjtőfogalomként, hisztériacsoportként használjuk, a kifejezés pejoratív jellege miatt.

A hisztériás tünetek jellemzően teátrálisak, dramatikusak, testi betegségeket utánoznak, közlésértékűek, a környezet számára súlyos terhet jelentenek.

Leggyakoribban bénulási vagy érzékszervi kiesési jellegűek, vagy epilepsziát idéző rohamok formájában jelentkeznek.

A tünetek hátterében gondos vizsgálattal sem sikerül azonban szervi eltérést kimutatni, és általában a tünetek jellege, az érzéskiesés eloszlása sem felel meg a neurológiai kórképekben megfigyelhetőnek. A tünetek fennállhatnak állandóan, lehetnek hullámzó lefolyásúak, vagy rohamszerűek. Fontos kiemelni, hogy a hisztériás tüneteket a beteg nem szimulálja vagy tetteti, a tüneteket kiváltó erők nem tudatosulnak benne.

A hisztéria formái, típusai

A hisztériacsoportba tartozó két nagy alcsoport a szomatoform zavarok és a disszociatív zavarok csoportjai.

A szomatoform zavarokra jellemző, hogy testi tünetek és panaszok igazolható szervi eltérések nélkül állnak fenn. Ezekben az esetekben érzelmi zavarok testi megnyilvánulásairól beszélhetünk.

Szomatizációs zavar esetén a kórelőzményben számos, korai kezdetű (

A konverziós zavar tüneteinek kezdete vagy felerősödése és valamely életesemény között kapcsolatot lehet találni. Az esetek többségében viszonylag hirtelen kezdődik, rövid ideig tart, leggyakrabban fiatal felnőttkorban alakul ki, és nőknél gyakrabban fordul elő. A testi tünetek változatosak, gyakoriak a bénulások, érzékszervi kiesések.

Hipochondriasis esetén a beteg rendkívüli módon aggódik vélt vagy valós betegsége miatt, melynek alapja, hogy a magán észlelt fizikai változásokat félreértelmezi, és a bajjal való túlzott foglalkozás alapos orvosi kivizsgálás és megnyugtatás ellenére is megmarad. Férfiaknál és nőknél egyenlő arányban fordul elő. Lefolyása során hosszabb tünetmentes időszakok is előfordulhatnak.

Pszichogén fájdalom-szindróma esetén valamely testrészre lokalizált fájdalom és ehhez társuló fájdalom-viselkedés együttesen állnak fenn. A tünetek gyakran valamely meglévő betegséghez társulnak, azonban a fájdalmat a testi betegség önmagában nem magyarázza, annak jellege, eloszlása általában nem felel meg a betegség hagyományos jellemzőinek. A tünetek a betegnek jelentős szenvedést, funkciócsökkenést okoznak.

A diszmorfiás testséma-zavarra jellemző, hogy a beteg saját testének/testrészének torz voltát érzékeli, állandóan a vélt defektussal foglalkozik, és ez jelentős szorongást, életviteli nehézséget okoz.

Disszociatív zavarok hátterében pszichogén eredet állapítható meg, hatására a magatartás szervezetlenné válik, és változatos magatartási tünetek alakulnak ki. A disszociatív zavarokhoz tartozó betegségekben szenvedőkre jellemző a személyiség önszabályozó képességének gyengesége, illetve előzményei között súlyos, kedvezőtlen életesemények tárhatóak fel. Általános jellemzőik között a hirtelen kialakulás és megszűnés, és bizonyos emlékek, cselekedetek, érzések, események (átmeneti vagy végleges) kiesése szerepelnek.

A disszociatív amnézia általában valamilyen traumatikus vagy stresszel járó életeseményt követően lép fel, a memóriából elsősorban személyes jellegű emlékanyagok vesznek el

A pszichogén elkóborlás (fúga) is amnéziával jár, a beteg hirtelen elutazik otthonról. Az új helyen többnyire részlegesen/teljesen új identitást vesz fel, a régi életére nem emlékszik, ugyanakkor általában rendezetten viselkedik. Egy-egy periódus napokig is eltarthat, elmúltával a beteg a történtekre nem emlékszik.

Deperszonalizációs zavar fennállásakor a beteg olyan tartós vagy visszatérő élményt él át, melynek során úgy érzi, mintha elszakadt volna saját testi vagy mentális folyamataitól, vagy azok külső szemlélője lenne (mintha álmodna). A váratlan, kellemetlen élmények szorongást keltenek, életviteli nehézséget okoznak.

A hisztéria diagnózisa és terápiája

A diagnózis felállításakor a tünetek mögött esetlegesen igazolható testi betegségek kizárása a legfontosabb. A tünetek enyhébb esetekben elmúlhatnak, többnyire azonban pszichoterápiás segítség igénybevételével gyógyulnak. Jobb kimenetel várható, hogy a kiváltó lelki tényezők azonosítása megtörténik, valamint, ha nem társulnak egyéb pszichiátriai megbetegedések. Amennyiben a betegség nagy előnnyel jár a beteg számára, úgy a tünetek tartósan megmaradhatnak. A hisztériacsopot kezelésében különböző pszichoterápiás módszerek is eredményesek lehetnek. Az egyidejűleg fennálló egyéb pszichiátriai kórképeket (pl.: depresszió, szorongás) szintén kezelni kell. A pszichoterápiás kezelés során fontos, hogy a beteg életében jelen levő stresszhatásokra figyelmet fordítsunk. A terápia sikere gyakran azon is múlhat, hogy elfogadja-e a beteg, hogy testi panaszai hátterében valamilyen lelki probléma is állhat.

Forrás:

Tringer: A pszichiátria tankönyve, 2005, Semmelweis Kiadó