Autizmus

Az autizmus fogalmát Dr. Eugen Bleuler, svájci pszichiáter vezette be 1911-ben, akkor még a skizofrénia kísérőjelenségének tartott kontaktus-elhárítást, súlyos beilleszkedési zavart jelölve meg így. Maga az elnevezés a túlzott mértékű önmagába fordulásra utalva, a görög ’autos’, azaz önmaga szóból származik. Később amerikai, osztrák, sőt magyar gyermekorvosok illetve pszichiáterek is lejegyezték társaiktól elkülönülő, a környezettel kapcsolatot nem tartó, arról figyelmet látszólag nem vevő gyermekek eseteit. Az autisták a gyakran együtt jelentkező értelmi színvonal, illetve egyéb képességek érintettségétől, fogyatékosság meglététől mind súlyos, halmozott állapotúak, mind valamilyen mértékben kompenzált, akár mindössze minimális támogatásra szoruló betegek. Jelenleg az autizmust nem betegségnek, hanem fejlődési zavarnak tekintjük, mely ugyan különböző mértékben javítható, de meg nem gyógyítható (az angolszász irodalomban: ASD: autisztikus spektrum disorder, autisztikus spektrumzavar).

Az autizmus előfordulása

Az autizmus családi halmozódást is mutató, genetikailag jelentős mértékben meghatározott betegség, becsült adatok alapján kb. 0.4-0.5%-át érintheti a teljes populációnak. Autista gyermeknek a populációs értéket többszörösen meghaladó valószínűséggel születik autista testvére. Szakirodalmi adatok szerint a szűkebb értelemben vett autizmus a populáció 0.05-0.15%-át, a tágabb értelemben vett pedig 0.25% körül mozog. Egyes kutatók szerint a felismert esetek száma növekszik a mind egyre bővülő pszicho-pedagógiai diagnosztikai módszerek következtében, mások szerint azonban mindettől függetlenül maga a betegség is egyre többeket érint. A fiúk illetve férfiak körében 4-5x gyakrabban észlelhető.

Az autizmus okai

A már említett, igen erős genetikai meghatározottságon kívül, idegrendszeri (agyi) fejlődési és működésbeli rendellenességeket okozó szervi tényezők szerepe merült fel kórokként. Nem tisztázott azonban, a méhen belüli életnek, a szülés körüli körülményeknek, illetve a például a fiatal csecsemőkor ritka idegrendszeri fertőzéseinek milyen szerepe lehet az autizmus kialakításában.

Az autizmus tünetei

Definíció szerint súlyos fejlődési zavar észlelhető a szocializáció terén: feltűnő az elkülönülés, vagy épp ellenkezőleg, szokatlan és kritikátlan közeledés. Ugyancsak sérült a kommunikáció: vagy teljes egészében hiányzik a válaszkészség, vagy mimikaszegény, gesztusoktól mentes, szokatlan hanghordozású a kommunikáció. Magára hagyva az autista sztereotip, ismétlődő tevékenységeihez ragaszkodik, környezete megváltozását, megváltoztatását nehezen tűri. Egyes esetekben az érzékelés is érintett lehet: több és nagyobb fájdalmat, szélesebb hő tartományt tűrnek el az autisták.

Az autizmus lefolyása

Általánosságban elmondható, hogy az autista kisdedek mutatják a legkomolyabb tüneteket. A később felnövők kb. 5%-a képes önálló életre, harmaduk a korábbiakhoz képest fejleszthető, a többiek azonban életre szóló támaszt, felügyeletet igényelnek. Egyes kutatók szerint a gyermekkori IQ tesztek az autista gyermekeknél elvégezve, azok későbbi állapotának megítélésében támpontot nyújthatnak. Hasonló segítséget jelenthet a beszédfejlődés pontos követése; a látványosabb fejlődés jobb kilátásokat jelenthet.

Az autizmus diagnózisa

Bár a jellegzetes tünetek igen sokfélék lehetnek, akár hiányozhatnak, illetve keveredhetnek is, az ún. vezető tünetek segíthetnek a diagnózis felállításában:

- jellemző a koragyermekkori kezdet (1.5 éves kor körül, illetve után)

- fejlődési elmaradás a kölcsönösséget is igénylő kommunikációs elemekben (szemkontaktus tartása, közös érzelmek megélése)

- beszédfejlődésbeli elmaradás

- súlyos problémák a környezet megváltozásához való alkalmazkodás terén (rugalmasság)

A szülők, a bölcsődei-óvodai gondozó személyzet, a gyermekorvos-védőnő szerepe a korai felismerésben megkérdőjelezhetetlen.

Az autizmus terápiája

Bár az autizmus gyógyíthatatlan elváltozás, a tünetek jelentősen mérsékelhetőek, a képességek javíthatóak. Mindehhez a korai diagnosztikán túl összevont együttműködés kell ez ellátó személyzet -tanulási képesség vizsgáló pszichopedagógus, gyermekpszichiáter, neurológus, gyermekgyógyász, védőnő, gondozók és szülők – részéről.

Az autista beteg gondozása, életvitele

Bár valóban gyógyíthatatlan állapotról van szó, ismertek olyan autisták élettörténetei, ahol a diploma megszerzése, majd később több-kevesebb sikerrel a beilleszkedés is sikerült. Mindez persze nem lehet mindenkinek cél: a spektrum a súlyos, magáról gondoskodni életszükséglet szintjén sem tudótól a minimális támogatást igénylőig tart; a személyre szabott fejlesztés a minél teljesebb értékű, és a környezet számára is a legkisebb terhet jelentő életszínvonal eléréséhez járulhat hozzá.