Alkoholizmus
A modern társadalmakban az alkoholizmus (alkoholfüggőség) az egyik első számú közegészségügyi probléma. Az alkohol „szociális” mértékű fogyasztása (alkalmak, ünnepek), a rendszeres ivás és a testi-lelki tünetekkel járó alkoholizmus között az átmenet folyamatos. Rendszeres alkoholfogyasztás esetén akkor beszélhetünk betegségről, ha testi-lelki tünetek jelentkeznek.
Az alkoholizmus előfordulása
Magyarországon kb. 800.000-1.000.000-ra tehető az alkoholbetegek száma. Az alkoholizmus férfiaknál gyakrabban fordul elő, a férfi/nő arány 4:1, azonban kutatási adatok szerint ez lassú kiegyenlítődési tendenciát mutat. A női és a fiatalkori italozás is egyre gyakoribb. Nőkön az alkoholfogyasztással járó károsodások hamarabb alakulnak ki, amely korábbi fázisban teszi lehetővé a kezelésüket. Napi 60 g alkohol (nőknél ennek a mennyiségnek a fele) tartós fogyasztása törvényszerűen vezet az alkoholbetegség és szövődményeinek kialakulásához. A típusos kezdet 16-30 éves korra tehető.
Az alkoholizmus okai
Az alkoholizmus kialakulásában több tényező játszhat szerepet. Genetikai háttérre utal, hogy alkoholisták vér szerinti gyermekeinél az átlagnál négyszer gyakoribb a betegség kialakulása, azonban a környezeti hatások szerepe is fontos. Egyes kultúrákban az ivás jóval elfogadottabb (Oroszország, Írország), ezekben az országokban az alkoholizmus előfordulása is magasabb, míg például az iszlám országokban kevésbé jellemző. A környezet, ahol a gyermek felnő, szintén jelentős, ha alkoholista van a családban, az otthon látott példát a gyermek is próbálja majd folytatni, és az ivást választja problémamegoldásra.
Az alkoholizmus tünetei
Az alkohol rendszeres fogyasztása akkor minősül betegségnek, ha az alkoholizmus testi, lelki és szociális tünetei már kimutathatóak. Az alkoholistát a hozzászokás és a függőség jellemzi. A testi függőséget a toleranciafokozódás (egyre nagyobb mennyiségek ivása kell ugyanolyan hatás eléréséhez), és alkohol hiányában vagy a megszokottnál kevesebb mennyiségű alkohol fogyasztásakor jelentkező megvonási tünetek jellemzik.
- Testi tünetek: Azonnal feltűnik az alkoholbeteg vöröses, borvirágos arca. Ez lehet kékeslilás, súlyos esetben püffedt. Közelebbről hajszálértágulatok látszanak. A tenyerek is vörösesen elszíneződhetnek. A bőr egyébként száraz és ráncos. Előrehaladott májérintettséggel járó esetben a hasfalon és a mellkas bőrén ún. csillag-, vagy pók-naevus-ok alakulhatnak ki, melyek jellegzetessége, hogy ujjal rányomva elszíntelednek, majd elengedve újratelődnek. Fogazatuk elhanyagolt, leheletük kellemetlen. A gyomornyálkahártya gyulladt, ezzel együtt jár a reggeli émelygés, gyomorfájdalom, étvágytalanság. A hiányos felszívódás, valamint az egyébként is rossz táplálkozás következtében hiánybetegségek alakulhatnak ki, ioneltérések tapasztalhatóak. A máj zsíros beszűrődése következtében megnagyobbodik. Előrehaladott májzsugorban a nyelőcső alsó szakaszán visszértágulatok alakulhatnak ki, melyek súlyos, életveszélyes vérzéseket okozhatnak. Gyakori szövődmény az alkoholos májgyulladás, hasnyálmirigy-gyulladás. Az ajak-, nyelv-, gége-, nyelőcső-, gyomor-, máj- és hasnyálmirigyrák előfordulása alkoholbetegek körében gyakoribb. A szívizom is érintett lehet az alkohol közvetlen szívizomkárosító hatásának következtében, ez a szív megnagyobbodásához és szívelégtelenséghez vezethet. Magasvérnyomás-betegség is kialakulhat. Az alkohol az idegrendszert is károsítja, így érzészavarok jelenhetnek meg (polyneuropathia), Gyakori tünet a kézremegés, járászavar, agyi sorvadás, szellemi hanyatlás, ill. emlékezetzavarok.
- Lelki tünetek: Mielőtt a testi tünetek előtérbe kerülnek, a hozzátartozók már észlelik a beteg magatartásának fokozatos megváltozását. Beszűkül az érdeklődése, megszokott örömforrásaitól eltávolodik. Egyre inkább az ivással kapcsolatos tevékenységek töltik ki az idejét, energiáját az alkohol megszerzésére és elfogyasztására fordítja. Érzelmi élete közönyössé válik, gyakran válik kötekedővé, agresszívvá. Gondolkodása sablonos lesz.
Lelki tünetek: Mielőtt a testi tünetek előtérbe kerülnek, a hozzátartozók már észlelik a beteg magatartásának fokozatos megváltozását. Beszűkül az érdeklődése, megszokott örömforrásaitól eltávolodik. Egyre inkább az ivással kapcsolatos tevékenységek töltik ki az idejét, energiáját az alkohol megszerzésére és elfogyasztására fordítja. Érzelmi élete közönyössé válik, gyakran válik kötekedővé, agresszívvá. Gondolkodása sablonos lesz.
Az alkoholizmus lefolyása
A személyiségváltozás először az intim kapcsolatokra nyomja rá a bélyegét, megromlik a párkapcsolata. A folyamat előrehaladtával a munkája elvégzésében is problémák adódhatnak, munkahelyről munkahelyre vándorol, végül munkanélküli lesz. Egyre alacsonyabb szociális szintre süllyed. Baráti kapcsolatait elveszti, esetleg ivócimborákkal helyettesíti. Gyakran kér kölcsön, de adósságait általában nem tudja törleszteni. Súlyos esetben utcára kerül.
Az alkoholizmus diagnózisa
A diagnózis felállítására általában későn kerül sor, a betegek sokáig nem mennek orvoshoz. Gyakori, hogy ilyenkor is tagadják az alkoholizmust, a rendszeresen fogyasztott alkohol mennyiségét is kevesebbnek mondják. A testi tünetek, a családtagoktól kikérdezett kórelőzmény, egyes vizsgálatok (emelkedett májenzimek, triglicerid, vörösvértest térfogat) segíthetik a diagnózis felállítását.
Az alkoholizmus terápiája
Az alkoholfogyasztás abbahagyásakor megvonási tünetek léphetnek fel, ezek kezelése után lehet megkezdeni a rehabilitációt. Nagyon fontos a betegek motivációjának kialakítása, melynek legfontosabb eleme a családi támogatás. Az alkoholbetegek jelentős részénél figyelhető meg más pszichiátriai betegség (hangulatzavar, szorongás), ezekre is külön kell figyelmet fordítani. Egyéntől, és annak körülményitől függően tud az orvos különféle pszichoterápiák közül választani (egyéni-, csoportos-, családterápia). Léteznek önsegítő csoportok is, ahol hasonló problémákkal küzdő emberek tudják megosztani tapasztalataikat.
Forrás
Tringer László: A pszichiátria tankönyve, Semmelweis Kiadó
MSD Orvosi kézikönyv a családban, Melania Kiadó