Tüdőtályog

A tüdőszövet fertőzés következtében kialakuló, üregképződéssel és többnyire folyadék-felhalmozódással járó elhalását tüdőtályognak nevezik.

A tüdőtályog előfordulása

Leggyakrabban a száj- és garatüregben lévő baktériumok aspirálása (tüdőbe nyelése) okozza. Ennek hátterében eszméletvesztés, alkoholos állapot, mély alvás, diabéteszes kóma, agyvérzés, altatás, legyengült általános állapot, a nyelési reflex zavara állhatnak. Az aspirált baktériumflóra összetétele a beteg higiénés viszonyaitól, fogainak állapotától, esetleges alapbetegségétől függ. Leggyakrabban az elhanyagolt fogazatú betegek következményes légúti aspirációja okoz tüdőtályogot.

Az aspiráción kívül tüdőtályogot okozhatnak a keringésbe kerülő és a tüdőben elakadó baktérium telepek (bacteriaemia, embólus), elzáródást okozó hörgőtumor, vagy a tüdőembólia másodlagos felülfertőződése.

A tüdőtályog okai

Az esetek túlnyomó többségében többféle baktérium (polimikróba) okozza a tüdőtályogot, rendszerint a légmentes környezetet kedvelő (anaerob) baktériumok túlsúlyával. Leggyakrabban peptostreptococcusok, prevotellák, bacteroidesek, fusobacteriumok mutathatók ki. Kisebb gyakorisággal fordulnak elő staphylococcusok, Klebsiella pneumoniae, Streptococcus pyogenes, Haemophilus influanzae b. Gyenge immunrendszerű betegekben sokféle opportunista mikroba is okozhat tüdőtályogot.

A tüdőtályog tünetei, lefolyása

A légmentes környezetet kedvelő baktériumok (anaerobok) okozta fertőzésre többnyire a lassú, kevés panaszt okozó lefolyás jellemző. A betegek fogyásra, éjszakai izzadásra, gyengeségre panaszkodnak. Előfordulhat bőséges, bűzös köpetürítés is. A betegek vörösvérsejtjeinek száma csökken.

Az aerob baktériumok okozta tüdőtályogra a heves lefolyás jellemző. Emiatt ugyan a betegek korán orvoshoz kerülnek, ahol a jellegzetes, folyadéknívós üreg alapján megszületik a diagnózis, viszont a heveny lefolyás miatt ez a veszélyesebb típus.

A tüdőtályog diagnózisa

A klinikai kép alapján felmerül a gyanú. CT vizsgálattal biztosan megállapítható a folyamat és annak kiterjedtsége. Mikrobiológiai diagnózist általában nehéz felállítani a folyamat anaerob és polimikróbás volta miatt. A köpetből és vérből történő tenyésztés nem ad pontos eredményt, bronchoscoppal pedig nehéz a mintavétel.

A tüdőtályog terápiája

Alapja a tartós antimikróbás kezelés. Leggyakrabban amoxicillin+klavulánsav, carbapenemek, clindamycin adandók. Klebsiella gyanúja esetén plusz cefalosporin vagy fluorokinolon. Megfelelően választott gyógyszerek esetén 3-4 nap után javulás és 8-10 napon belül láztalanság érhető el. A kezelést általában 2-6 hónapig kell folytatni.

A tüdőtályog szövődményei

Az esetek 30%-ában sipolyjárat és következményes gennyes mellhártyagyulladás alakul ki. Szóródás következtében ritkán előfordulhat agytályog is.

Amennyiben nem javul a beteg állapota, akkor felmerül, hogy hatástalan a választott antibiotikum, vagy elzáródás miatt áll fenn a fertőzés, esetleg túl nagy a tályogüreg mérete (ezért le kell szívni), vagy nem is elsődleges tüdőtályog áll a háttérben, hanem esetleg tüdőtumor.

A tüdőtályog prognózisa

Általában elég jó, 90-95%-os gyógyulási arány jellemző anaerob fertőzés és normális immunitás esetén. Aerob Gram-negatív fertőzés, immungyenge állapot esetén viszont sajnos 75%-os halálozási arány a jellemző.

Forrás

Szalka András, Tímár László, Ludwig Endre, Mészner Zsófia: Infektológia