Mellhártyagyulladás

A mellhártyagyulladás vagy pleuritis a mellhártya fali lemezének gyulladása, melyet jellegzetes mellkasi fájdalom kísér. A mellhártyagyulladás két típusa a száraz és nedves mellhártyagyulladás. A mellhártyagyulladás lehet önálló, csak a mellhártya lemezeket érintő betegség, vagy más szervek betegségeinek következménye. A mellhártya rétegei között felhalmozódó folyadék, lehet baktérium okozta gyulladás következtében gennyes és vírusfertőzés következtében savós. Mellhártyagyulladás hátterében állhat tumor, immunológiai betegség vagy a mellkasi erek áteresztőképességének megváltozása is.

A mellhártyagyulladás előfordulása

Bármely életkorban előfordulhat fertőzéses eredetű mellhártyagyulladás.

A mellhártyagyulladás okai

A mellhártyagyulladás lehet gennyes jellegű. Gennyes mellhártyagyulladás ritkán jelentkezik önmagában. Általában baktérium okozta tüdőgyulladást kísér, vagy annak szövődményeként alakul ki. A szomszédos gyulladásos szövetekből a mellhártyára kerülnek a kórokozók, és itt megtelepedve gennyes gyulladást hoznak létre. Leggyakoribb kórokozó baktériumok a Streptococcus pneumoniae, a Haemophilus influenzae és a Staphylococcusok. A száraz mellhártyagyulladás a mellhártyalemezek folyadékgyülem nélküli gyulladása. Ez a forma szintén ritkán jelentkezik önmagában. Általában tüdőgyulladás, tüdőembólia, tüdőtályog, hörgőrák, reumatoid tüdőbetegség, vagy valamilyen vírusfertőzés következtében keletkezik. A betegség eme kórképek szövődményeként jön létre és a legtöbb esetben folyadékgyülem kialakulása követi.

A mellhártyagyulladás tünetei

A mellhártyagyulladás jellegzetes tünete a hirtelen fellépő mellkasi, szúró jellegű, változó mértékű fájdalom, mely a hasba, a karokba, vagy a vállba sugározhat. Mellhártyagyulladás esetén jellemző tünet a magas láz, az elesettség, étvágytalanság, a nehézlégzés és rossz az általános állapot. A betegek légzése általában gyors, kapkodó, felületes. A gyulladt mellkasfél mozgása a fájdalom miatt korlátozott lehet.

A mellhártyagyulladás lefolyása

A mellhártyagyulladás lefolyása az enyhétől a halálos kimenetelig változhat. A vírusos eredetű mellhártyagyulladás többnyire spontán gyógyul. A gennyes tüdőgyulladással szövődőtt mellhártyagyulladás életveszélyes lehet. A kóros mellkasi folyadékgyűlem miatt légzési elégtelenség alakulhat ki, mely intenzív terápiát is igényelhet. A kórlefolyás ezekben az esetekben a gyors és szakszerű orvosi beavatkozás függvénye.

A mellhártyagyulladás diagnózisa

A mellhártyagyulladás oldalán fonendoszkóppal csökkent légzési hangok hallhatóak. Pleurális dörzszörejek (recsegő, csikorgó, hóropogásszerű dörzsölő hangok) belégzéskor és kilégzéskor egyaránt előfordulhatnak A gyulladás, és a folyadék következtében mellhártyalemezek feletti részen kopogtatva tompulatot találunk. A diagnózis megállapításához a mellkasröntgen elkészítése is hozzátartozik, melyen az alapbetegség (tüdőgyulladás, tályog, hörgőrák) jeleit és a mellüregi folyadékot is észlelhetjük . A kórismézéshez hasznos adalékokkal szolgálhat az EKG is, különösen akkor, ha szívinfarktus, tüdőembólia vagy pericarditis gyanúja merül fel. Mellkasi ultrahang vizsgálattal a mellhártyák közötti folyadék mennyiségét is meghatározhatjuk. A mellhártyalemezek között felszaporodó, és mellkas csapolása során lebocsátott folyadék mikrobiológiai vizsgálata az eredet feltárásában segíthet.

A mellhártyagyulladás terápiája

A mellhártyagyulladás kezelése két alapvető célt szolgál: a mellkasi fájdalom enyhítését és az alapbetegség gyógyítását. Az elsőként választott fájdalomcsillapító gyakran a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID). A szteroidok alkalmazásáról-gyulladáscsökkentés és összenövések gátlása céljából – a szakirodalmi adatok nem foglalnak egységesen állást. A gyanított kórokozó alapján, tapasztalati úton antimikrobás vagy parazitaellenes szert adagolnak.

Nagymennyiségű folyadékgyűlem esetén annak lebocsátása, egyszeri pungálással, vagy tartós szívással szükséges lehet.

A mellhártyagyulladás megelőzése

A baktériumok okozta tüdőgyulladások közül a Streptococcus pneumoniae és Haemophilus influenzae fertőzés ellen aktív védőoltás adható, mely révén a súlyos másodlagos gennyes mellhártyagyulladás egy része is megelőzhető. Vírusok okozta mellhártya gyulladások közül az influenza ellen adható védőoltás.

Gondozás, életvitel mellhártyagyulladás után

Mellhártyagyulladást követően fontos a légzőtorna. Az alapbetegség nélküli esetek kis összenövésekkel, de maradéktalanul gyógyulnak.

Egyéb tudnivalók a mellhártyagyulladásról

Gümőkóros mellhártyagyulladás az elsődleges tuberculosis fertőzés szövődményeként jelentkező mellhártyagyulladás, amely folyadékgyülem kialakulásával is jár a mellüregben. Ez a folyadék a minőségét tekintve a vérplazmához hasonlít. A mellhártya tbc-s megbetegedése mindig az első fertőződés időszakában jelentkezik, és mindig találunk mellette egyéb szervi tuberkulózisos megbetegedést, leggyakrabban tüdő tuberculosist.