Migrén
A migrén az önállóan előforduló (primer) fejfájások egyik közismert fajtája. A fejfájások két nagyobb csoportra oszthatóak: az elsődleges fejfájások (ilyen a migrén, a cluster fejfájás, a tenziós fejfájás és a krónikus rohamokban előforduló féloldali fejfájás). A másik nagyobb csoport: a fejfájás ezen túl számos idegrendszeri, vagy más szervi betegség kísérő tünete is lehet, ezek a másodlagos fejfájások.
A migrén előfordulása
A migrén gyakorisága a felnőtt lakosság körében körülbelül 10-20%-os, nőknél 3-4x gyakoribb, mint férfiaknál. A krónikus, rohamokban előforduló féloldali fejfájás betegség sokkal ritkább, és szinte csak a nőket érinti.
A migrén okai
A migrén pontos kóroka nem bizonyított, legelfogadottabb az éreredet (ún. vazogén) elmélet – a koponya egy területén vérátáramlás csökkenés lép fel, amely az úgynevezett aurát okozza, majd az ezt követő értágulat felelős a fájdalom fellépéséért. Ha a halántékon lévő ütőeret (a. temporalis) megtapintják, érezhető annak lüktetése, erre nyomást gyakorolva pedig mérséklődik a fájdalom.
A trigeminus elmélet szerint viszont a koponyaűri fájdalomért felelős háromosztatú ideg (nervus trigeminus) aktiválódása okozza a migrénes rohamot. Ezt látszik alátámasztani az ideg szerotonin receptorain ható triptánok hatékonysága a migrénes roham kezelésében.
A családi halmozódás miatt a migrénnek valószínűleg genetikai háttere is van.
A migrént provokáló tényezők közé tartozik az időjárásváltozás, a villódzó fényingerek, a túl sok ill. túl kevés alvás, pszichés megterhelés, valamint a menstruáció és a fogamzásgátló szerek szedése is. A krónikus, rohamokban előforduló féloldali fejfájás oka teljesen ismeretlen.
A migrén tünetei
A migrénes rohamnak négy fázisa lehet – bevezető fázis, aura, fejfájás, utótünetek. A bevezető fázis a roham előtt 24 órával jelentkezik: indokolatlan jókedv, irritábilitás, bizonyos ételek-italok megkívánása, ásítozás.
Ezt követheti a rohamok 15-30%-ában az aura jelensége, amely a fejfájás előtt lép fel és 5-60 percig tarthat. Színes, villódzó fényekről, fogazott szélű fényes csíkról, látótérkiesésről, felső végtagon illetve az arcon érzett zsibbadásról, átmenetileg elnehezedő végtagokról, vagy akár átmeneti bénulásról és beszédzavarról számolnak be a betegek.
A migrénes roham lefolyása
Maga a migrénes fejfájás többnyire egyoldali, diffúz, általában a homlok- és halántéktájékról indul, majd ráterjed a fej adott oldalára (esetenként az egész fejre, akár a tarkóra is). A roham és a fájdalom heves, lüktető, görcsös jellegű. Fény, zaj, mozgás fokozza az erősségét. 1-2 óra alatt eléri maximális intenzitását, teljes időtartama 6-24 óra lehet. Az esetek nagy részében hányinger, hányás, hasmenés is fellép, majd a roham elmúltával gyakori vizelés jellemző.
A fejfájásroham megszűnése után még egy napig előfordulnak utótünetek: fáradtság, kimerültség, koncentrálási nehézségek.
A krónikus, rohamokban előforduló féloldali fejfájás megjelenésében inkább a cluster fejfájásra hasonlít: naponta többszöri (10-20x), rövid ideig tartó (1-2 perc), súlyos, szemkörül megjelenő fejfájás jellemző. Társuló tünetek: orrdugulás, orrfolyás, könnyezés, kötőhártya gyulladás, csüngő szemhéj.
A migrén diagnózisa
A diagnózis a jellemző tünetek alapján állítható fel, egyéb kórképek kizárásához lehet szükség képalkotó vizsgálatok (CT, MRI) végzésére.
A migrén terápiája
A migrén roham alatti gyógyszerelése enyhébb esetekben fájdalomcsillapítókkal, nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel, hányáscsillapító szerekkel történik. Súlyosabb esetben ergotamin tartarát készítmények, aminofenazon kombinált készítmények, illetve a már említett triptánok adandóak (ez utóbbiak viszont érszűkítő hatásuk miatt nem adhatóak magas vérnyomásos és koszorúér-betegségben szenvedőknek). (lásd még Egészségkalauz – Gyógyszerkereső)
A migrén megelőzése
Megelőző kezelés akkor szükséges, ha a migrénes rohamok száma meghaladja a havi négyet. Ilyenkor béta-receptor-gátlók, kálcium-csatorna-antagonisták, triciklikus antidepresszánsok, görcsgátló szerek adhatók, valamint fontos az ismert rohamprovokáló tényezők, helyzetek kerülése.
Forrás:
Márkus Attila: Neurológia
(X)