Agyhártyagyulladás

Az agy és/vagy a gerincvelő burkainak gyulladása, melyet az esetek nagy részében az agy és/vagy a gerincvelő állományának gyulladása is kísér. Meningitis purulenta az agyhártyák gennykeltők okozta, meningitis serosa az agyhártyák főként vírusok, ritkán baktériumok vagy gombák okozta gyulladása.

Az agyhártyagyulladás előfordulása

Gennyes és vírusos agyhártyagyulladás minden életkorban előfordulhat. Egyes baktériumok csak újszülöttkorban, a gombák immunhiányos betegekben okoz agyhártyagyulladást. Egyes vírusok szezonálisan betegítenek meg (pl. kullancsvírus).

Az agyhártyagyulladás okai

Egyes mikroorganizmusok előszeretettel támadják meg az idegrendszert (neurotrop kórokozók), de tulajdonképpen bármely kórokozó létrehozhat fertőzést, feltéve, hogy átjut az idegrendszert védő vér-agy gáton. Az idegrendszeri gyulladás mindig az egész központi idegrendszert érinti, felosztása agyhártya és- agyvelőgyulladásra csupán az érintett struktúra dominanciájára utal. A kórokozó lehet baktérium, vírus, gomba, parazita. Agyhártyagyulladás kialakulhat egészséges egyénekben, anatómiai rendellenesség talaján, immunhiányos állapotban egyaránt. A baktériumok főként a véráram útján, de a környező képletekből közvetlen ráterjedéssel okozhatnak gennyes agyhártyagyulladást. A vírusok többnyire cseppfertőzéssel, fekális-orális úton, vagy vektor közvetítésével (pl. kullancs) okoznak nem gennyes agyhártyagyulladást. A gombák főként immunológiailag károsodott egyénekben okoznak fertőzést. Említést érdemel még a tuberkulózishoz társuló agyhártygyulladás is.

Leggyakoribb agyhártyagyulladást okozó baktériumok a Streptococcus pneumoniae (pneumococcus), a Neisseria meningitidis(meningococcus), a Haemophilus influenzae, a Listeria monocytogenes és újszülöttkorban Escherichia coli, valamint a B-csoportú Streptococcus is. Külön csoportba sorolható a Lyme-kór, a tuberculosis, a leptospirosis okozta agyhártyagyulladás. Vírusos agyhártyagyulladást leggyakrabban a kullancsvírus, enterovírusok, LCM vírus, herpesvírusok okoznak, de számos egyéb vírus mellett az influenzavírus és az adenovírusok is kóroki tényezők lehetnek.

Az agyhártyagyulladás tünetei

Az agyhártyagyulladás általános tünetei a láz, a fejfájás, a hányinger és hányás, étvágytalanság, nyugtalanság, ingerlékenység, fénykerülés, hátfájás.

Az agyhártyagyulladás idegrendszeri tünetei az eszméletzavar, a görcsök, idegrendszeri góctünetek, a tarkókötöttség és a meningealis izgalmi tünetek. Csecsemőkorban agyhártyagyulladásra utalhat a feszülő kutacs és az egyéb okkal nem magyarázható rossz közérzet, ismétlődő lázgörccsel.

Elengedhetetlenül fontos az agyhártyagyulladást megelőző események és panaszok, a kórelőzményben szereplő, gennyes arcüreg-, középfül-, és csecsnyúlvány gyulladás, koponyasérülés, idegsebészeti beavatkozás, kullancscsípés, állatkontaktus, újszülött esetében a születés körüli események ismerete.

Az agyhártyagyulladás lefolyása

Mivel az agyhártyagyulladás hátterében sokféle kóroki tényező állhat a kórlefolyás is sokféle lehet. Megkülönböztetünk akut és subakut, ritkán krónikus lefolyást. Gennyes agyhártyagyulladás általában életveszélyes kórkép, melyet sok esetben sokszervi elégtelenség, véráramfertőzés is kísér. Gennyes agyhártyagyulladás a komplex kezelés mellett maradéktalanul gyógyulhat, de az esetek egy részében szövődmények (agytályog) és maradandó károsodások (süketség, epilepszia) is kialakulhatnak, sőt a fatális kimenetel sem ritka. Neisseria meningitidis (Meningococcus) okozta fertőzésben, az agyhártyagyulladást megelőzve nemritkán már a véráramfertőzés (Waterhouse –Friderichsen szindróma) halálhoz vezet. Az általában enyhébb tünetekkel járó vírusok, okozta agyhártyagyulladás lefolyása kedvezőbb, bár egyes vírusfertőzések okozhatnak elhúzódó betegséget és/vagy maradványtüneteket is. Csak immunhiányos betegekben fordul elő gomba eredetű agyhártyagyulladás, mely igen súlyos lefolyású betegség.

Az agyhártyagyulladás diagnózisa

Agyhártyagyulladásra utaló klinikai gyanújelek esetén, az erre kijelölt intézményben agyvíz vizsgálatot kell végezni, mely gerinccsapolás (lumbálpunkció) útján nyerhető. A mintából a kémiai elemzés során az agyhártyagyulladásra jellemző eltérések állapíthatók meg. Az agyvíz mikrobiológiai (pl. tenyésztés, antigén kimutatás) és virológai vizsgálata a kórokozó kimutatását célozza. Képalkotó vizsgálatokra (CT, MR, ultrahang) is szükség lehet.

Az agyhártyagyulladás terápiája

Gennyes agyhártyagyulladás esetén intenzív terápia és antibiotikum kezelés szükséges. Anatómiai rendellenesség vagy infekciós góc sebészeti megoldása is indokolt lehet. Nem gennyes agyhártyagyulladás alkalmával az esetek nagy részében oki terápia nincs. Gyakorta magától gyógyul, de kiegészítő kezelés (agynyomáscsökkentés, szteroid, ágynyugalom stb.) szóba jön. Herpesvírus fertőzés esetén specifikus antivirális terápia, acyclovir adása szükséges.

Az agyhártyagyulladás megelőzése

Az agyhártyagyulladás egyes típusai védőoltással megelőzhetők.

Ajánlott oltások: N. meningitidis A,C ellen, Streptococcus pneumoniae ellen, kullancsvírus, bárányhimlővírus ellen aktív védőoltás

Kötelező oltások: Haemophilus influenza b ellen, mumpszvírus ellen, poliovírus ellen

Antibiotikum profilaxis: N. meningitidis és tbc okozta agyhártyagyulladás esetén a beteggel szoros kapcsolatban lévőknek antibiotikum adandó.

Élet az agyhártyagyulladással

Gennyes agyhártyagyulladáson átesett beteg komplex utógondozást (ideggyógyászat, fül-orr-gégészet, gyógytornász, szemészet, háziorvosi) és követést igényel.

Teljes gyógyulás után normális életvitel folytatható.

Egyéb tudnivalók az agyhártyagyulladásról

Agyhártyagyulladás gyanúja esetén a beteget kórházba kell szállítani. Ismétlődő csecsemőkori eclampsia, egyéb okkal nem magyarázható rossz állapot esetén gondolni kell agyhártyagyulladásra.