Vesemedence gyulladás

A vesemedence gyulladás a vese és a felső húgyutak gyulladása, melyet leggyakrabban az alsó húgyutak felől terjedő (felszálló) fertőzés útján, baktériumok okoznak.

A vesemedence gyulladás előfordulása

Vesemedence gyulladás minden életkorban és mindkét nemben előfordulhat, de főként a szexuálisan aktív (15-50 év) nőkben és 65 év feletti férfiakban gyakori. Gyermekkori előfordulása több tényezőtől függ, a leánygyermekek 5%-ában, fiúk 1-2 %-ában fordul elő. Újszülött korban fiúkban gyakoribb, későbbi életkorban a lányokban válik gyakoribbá.

A vesemedence gyulladás okai

Egészségesekben a húgyutak, a húgycső alsó szakaszát leszámítva sterilek. Vesemedence gyulladás esetén leggyakrabban a bélből származó, végbéltájon megtelepedett baktériumok a húgycsövön keresztül a hólyagba, majd onnan a húgyvezetékeken keresztül a vesemedencébe jutnak és ott gennyes gyulladást, okoznak. Vesemedence gyulladásra hajlamosít a vesekő-betegség, bármilyen vizeletáramlási akadály vagy húgyúti fejlődési rendellenesség, hólyagbénulás, hólyagkatéterezés, prosztata megnagyobbodás, szülési sérülések. Lényegesen ritkábban (5%) a véráram közvetítésével jutnak a baktériumok a vesébe és okoznak vesemedence gyulladást. A klinikai kép alapján nem komplikált és komplikált vesemedence gyulladást különítünk el. Nem komplikált húgyúti fertőzések 80-90%-ában az Eserichia coli, ritkán a Staphylococcus saprophiticus, nagyon ritkán Klebsiella törzsek, Enterobacter vagy más baktérium a kórokozó. A nem komplikált vesemedence gyulladás 95%-ában a betegséget egyetlen baktériumfajta okozza. Komplikált húgyúti fertőzés esetén az Eserichia coli részvételi aránya csökken, számos antibiotikumra rezisztens, nemritkán többféle baktérium együttes kóroki szerepére kell számítani.

A vesemedence gyulladás tünetei

A heveny vesemedence gyulladás általában magas lázzal, deréktáji fájdalommal kezdődik. Jellemző tünete a csípő vizelet és a gyakori vizelési inger. Újszülöttek esetén etetési nehézség, nyugtalanság, alacsony testhőmérséklet lehet olykor az egyetlen jel. Gyermekekben gyakran jelentkezik, hányinger, hányás, hasmenés. Alkalmanként a vesemedence gyulladás véráramfertőzéssel is jár, ilyenkor a vérmérgezés klinikai jelei észlelhetők. A folyamat idültté válására a magas vérnyomás hívhatja fel a figyelmet. Az idült vesemedence gyulladás tünetei a gyengeség, étvágytalanság, magas vérnyomás, vérszegénység.

A vesemedence gyulladás lefolyása

A komplikált és a nem komplikált vesemedence gyulladás lefolyását tekintve lehet heveny, visszatérő vagy krónikus. Az időben kezelt, más betegséggel nem szövődő akut vesemedence gyulladás általában szövődmények nélkül gyógyul. Elhanyagolt esetekben azonban szepszis, vesetályog alakulhat ki, így a beteg állapota életveszélyessé válik. A férfiakban gyakoribb kiújulás esetén a folyamat idültté válhat, melynek során a vese mirigyállománya gócokban, durva hegek hátrahagyásával gyógyul. Kétoldali súlyos vesekárosodás esetén művese-kezelés, veseátültetés jöhet szóba.

A vesemedence gyulladás diagnózisa

Akut vesemedence gyulladás esetén a vizeletben masszív gennyürítés (pyuria) esetleg vér (haematuria) mutatható ki. A vizelettel ürített baktériumok száma milliliterenként legalább százezer (szignifikáns bacteriuria). Mikrobiológiai vizsgálat során a lemosott, középsugaras vizeletből a kórokozó kitenyészthető és antibiotikum érzékenysége meghatározható. A vér tenyésztéses vizsgálata, különösen a véráram fertőzéssel járó esetekben szükséges. A vérkép és egyéb gyulladásos paraméterek súlyos fertőzést jeleznek. Vesefunkciós vizsgálatok a súlyos, vagy krónikus esetekben mutatnak eltéréseket.

Eszközös vizsgálatok (pl. ultrahang, CT, pyelographia, izotópvizsgálat) anatómiai rendellenesség gyanúja, elhúzódó, vagy visszatérő panaszok, véráramfertőzés, komplikált vesemedence gyulladás, sebészeti beavatkozás szükségessége esetén jönnek szóba.

A vesemedence gyulladás terápiája

A vesemedence gyulladás kezelésének alapja az antibiotikus kezelés. Leggyakrabban a bélbaktériumokra is ható béta-laktám vegyületek (széles spektrumú penicillinek, cefalosporinok), fluorokinolonok (ciprofloxacin, ofloxacin, norfloxacin) használatosak. Az antibiotikus kezelés hatékonyságát ismételt vizelettenyésztéssel kell ellenőrizni. A tünetek hatékony kezelés esetén 48-72 órán belül csökkennek. Javasolt kezelési idő legalább 2 hét, komplikált vesemedence gyulladás esetén akár 4-6 hét is lehet. Idült vesemedence gyulladás esetén antibiotikus kezelésre akár hat hónapig, visszatérő esetben 4-8 hétig is indokolt lehet. Az esetleges hajlamosító tényezők (pl. vesekőbetegség) szanálására vagy a súlyosan károsodott vese ("roncsvese") sebészi megoldására olykor szükség lehet. Mivel a folyamat általában féloldali, a másik vese elegendő a kiválasztási funkciók ellátásához.

A vesemedence gyulladás megelőzése

Specifikus megelőzésre nincs mód. Megfelelő higiénia révén a nem komplikált vesemedence gyulladás rizikója csökkenthető.

Gondozás, életvitel vesemedence gyulladás után

Komplikált vesemedence gyulladáson átesett beteg rendszeres nephrológai gondozása indokolt. A beteg vizeletét rendszeresen ellenőrizni kell, hogy az esetleges kiújulásokat időben, így jóval hatékonyabban lehet gyógyítani.