Nyomelemek
Az élő szervezet, akár növényi, akár állati vagy emberi, négy főelemből (oxigén, nitrogén, hidrogén, szén), számos nyomelemből és ultranyomelemből áll. A főelemek teszik ki a szervezet 95%-át, a nyomelemek annak legfeljebb 4%-át, az ultranyomelemek pedig legfeljebb 1%-át.
A fő elemek építik fel a szervezetet, a nyomelemek a felépítésben alig vesznek részt, feladatuk inkább az életfunkciók szabályozása. Az ultranyomelemek között vélhetően számos véletlenszerűen fordul elő a szervezetben, sokszor feltételezhető, hogy inkább környezeti eredetű szennyeződés következtében mutathatók ki, esetleges feladatuk lényegében nem tisztázott.
A nyomelemek és feladatuk a szervezetben Kalcium
A kalcium a szervezet legnagyobb mennyiségben jelenlévő nyomeleme. A nyomelemek közül kitűnik azzal, hogy részt vesz bizonyos szövetek (főként a csontok) felépítésében. Fontos feladatai vannak az idegek és izmok ingerületvezetésében, az idegek és izmok közötti kölcsönhatásban. Sejten belüli mennyisége végeredményben megszabja az izmok tónusát, ill. összehúzódásának erejét.
A kalcium felvételében, sejtekbe és csontokba való beépülését a D-vitamin, a mellékpajzsmirigyben termelődő parathormon, valamint a hasnyálmirigy belső elválasztású mirigysejtjeiben termelődő kalcitonin szabályozza.
Hiányában gyermekeknél súlyos csontváztorzulásokkal járó angolkór (rachítisz), felnőttekben csontlágyulás (oszteomalácia), vagy csontritkulás (oszteoporózis) következik be. A vér alacsony kalciumszintje epilepsziaszerű görcsöket (tetánia) vált ki. Tetániával mégis legtöbbször erős stressz, lelki megrázkódtatás során találkozunk. Ennek magyarázata az erősebb légzőmozgásokban van, az erős légzés a vér pH-értékét ui. lúgos irányba tolja el, aminek következtében megnő a vérben a fehérjéhez kötött kalcium mennyisége és csökken a sejtek rendelkezésére álló "szabad" kalcium szintje. Kórosan magas vérszintje a szervek (pl. szívizom, vese) elmeszesedéséhez vezethet. Ez utóbbi állapottal leggyakrabban D-vitamin túladagolás esetén kell számolnunk. A felnőtt ember napi kalciumigénye 1000 mg körüli, terhességben, gyermekkorban, ill. időseknél ennél kb. 50%-kal magasabb.
Magnézium
A magnézium a kalcium természetes "ellenanyaga" (antagonistája) a sejten belül. Sejten belüli mennyiségének emelkedése izomellazulást, reflexkieséseket, légzésgyengülést eredményez. Ajánlott napi felvétele 160 és 680 mg között változik.
Vas
A vas legfontosabb szerepe a vörösvérsejtek festékanyagának, a hemoglobinnak a képzésében, a vörösvérsejtek oxigénkötésében van. Ezen kívül fontos szerepet tölt be az agyi ingerületátvivő anyagok (neurotranszmitterek) szintézisében, továbbá a sejtlégzés enzimjeinek felépítésében és működésében. Felszívódása, és működése erősen függ a szervezet C-vitamin ellátottságától. Hiányában kissejtes vérszegénység, a szervezet általános legyengülése, csecsemőkorban pedig, utólagos vaspótlással nem korrigálható IQ-veszteség következik be.
A vérben szabadon keringő vas súlyos oxidációs veszélyt jelent a szervezet számára, ezért felszívódását, májban, lépben, csontvelőben, izomban történő tárolódását a ferritin, a vérárammal történő szállítását a transzferrin nevű enzim szabályozza. Amennyiben ezek az enzimek hiányoznak, a bőr fémes elszíneződésével, szívelégtelenséggel és májzsugorodással járó betegség (hemokromatózis) alakul ki. A napi vasszükséglet kb. 1 mg, nőknél a havi vérzés során bekövetkező vasvesztés miatt kb. 2 mg.
Foszfor
A foszfor a kalcium anyagcseréjének szabályozásában fontos, és az átörökítő anyag (DNS) és fehérjeszintézist szabályozó nukleinsavak nélkülözhetetlen eleme. Több létfontosságú enzim része, ezek nélkül az élet sem alakulhatott volna ki. A foszfor táplálkozási hiánya a gyakorlatban nem fordul elő. Alacsony vérszintje a csontok kalcium anyagcseréjének zavarai, továbbá ritka genetikai rendellenességek (pl. foszfát diabétesz) kapcsán fordulhat elő.
Kén
A kén legfontosabb szerepe a fehérjék térszerkezetének biztosítása (ún. diszulfid-hidak kialakításával). Aligha van a szervezetben olyan fehérje, amelyik nem tartalmaz ként. Ezért kénmentes táplálkozás sem fordul elő, a kén hiányállapotával a gyakorlatban tehát nem kell számolnunk.
Réz
A réz szerepe a vashoz kötött, leglényegesebb funkciója a vas hemoglobinba történő beépülésének elősegítése. Ezért vashiányos vérszegénység esetén a réz pótlására is szükség lehet. Az állatvilágban a réz fontos szerepet játszik a szőrzet fehérjéinek stabilitásában, így pl. a gyapjú minőségében is. Rézhiányos legelőkön tenyésző juhok gyapja ezért értéktelenebb.
Nátrium és kálium
A nátrium és kálium főként az ingerületvezetésben, továbbá a vér vegyhatásának (pH-értékének) szabályozásában létfontosságú. A kálium hiánya így pl. súlyos izomgyengeséghez és szívelégtelenséghez vezet. Ez az állapot leggyakrabban vizelethajtókkal történő kezelés, valamint bizonyos hormonbetegségek esetén (Cushing-szindróma, Conn-szindróma) fordul elő.
A szervezet kálium túlterhelésének oka leggyakrabban a veseelégtelenség (a káliumot a vese választja ki). Kálium túlterhelés következtében életveszélyes, esetleg végzetes szívritmuszavar (kamrafibrilláció), ill. szívmegállás következik be.
A nátrium hiányával nagyon ritkán találkozunk. Leggyakrabban sóval ki nem egészített extrém mennyiségű víz fogyasztása ("vízmérgezés") kapcsán alakul ki, ami hányással, hasmenéssel, agyödémával, görcsökkel járó, súlyos esetben kómához vezető állapot. Leggyakrabban sivatagi körülmények között végzett extrém fizikai igénybevétel kapcsán alakul ki (legtöbb esetről az Idegenlégióból számoltak be).
A nátrium napi ajánlott felvétele 1-2 g. Kálium esetében ennél kevesebb, napi 1 g kálium külön pótlására legfeljebb vizelethajtó kezelés kapcsán lehet szükség. A szervezet nátrium- és káliumpótlására természetes körülmények között, egészséges embereknél általában nincs szükség.
Jód
A jód a pajzsmirigy-hormonok képzésében létfontosságú. Hiányában pajzsmirigy-elégtelenség alakul ki, melynek több formája lehet: súlyos veleszületett rendellenesség (kretinizmus), golyva, mixödéma és az egész szervezet életműködéseinek (keringés, bélmozgás, légzés, gondolkodás, stb.) lelassulása következik be. Magyarország területének 2/3 részében az ivóvíz jódtartalma elégtelen. Ezeken a helyeken javasolt a jódozott konyhasó fogyasztása. A jód legfontosabb forrása az ivóvíz, a tej és a tejtermékek. Ajánlott napi minimális felvétele 0,1 mg (ez 5 mg jódozott konyhasó jódtartalmának felel meg).
Klór
A klór a testnedvek pH-értékének szabályozásában játszik szerepet. Az ember jelentős konyhasó-fogyasztása miatt elégtelen felvétele a gyakorlatban nem fordul elő. Hiányállapota leggyakrabban súlyos hányással járó állapotok kapcsán fordul elő.
Szelén
A szelén a szervezet károsodását (öregedését, érelmeszesedést, rákos daganatok kialakulását, stb.) eredményező oxidáció elleni enzimrendszer fontos eleme.
Cink
A cink számos enzimet aktiváló elem (ún. koenzim). Fontos szerepe van például az inzulin működésében, a cukrok égetésében és a sejtek felszínén található hormonokat érzékelő ún. receptorok tevékenységének aktivitásában. Fontos elem bizonyos mérgező nehézfémek (pl. kadmium) felszívódásának gátlásában is. Bár ismerünk cinkhiánnyal járó kóros állapotokat (pl. bőrbetegségeket), a cinkhiány, mint betegség lényege ismeretlen.
Kobalt
A kobalt a szervezetből alig kimutatható, mégis létfontosságú nyomelem, a B12-vitamin részét képezi.
Króm
A króm a szénhidrátok és zsírok anyagcseréjében játszik szerepet, napi ajánlott felvétele 20-25 mikrogramm (µg) naponta.
Egyéb nyomelemek
További nyomelemek is léteznek (pl. mangán, molibdén, nikkel, rubidium, tallium, titán, stb.), ezek jelentősége lényegében ismeretlen, biológiai szerepük tisztázása az alapkutatások örökzöld témája.
Nyomelempótlás Az egészség megőrzésének divatos eszközei a vitamin- és nyomelempótló (vagy csak nyomelempótló) gyógyszerek, gyógytermékek. Egészséges, kiegyensúlyozottan táplálkozó egyénekénél ezek hatékonysága nem bizonyított. Jelentőségük fokozott nyomelemigény esetén van, ilyen pl. a terhesség, szoptatás, vagy súlyos betegségből való lábadozás időszaka. Minden egyéb nyomelemhiányt inkább izoláltan érdemes pótolni, tehát a vashiány vaspótlást, a kalciumhiány kalciumpótlást, stb. igényel. Természetesen a nyomelempótló kezelésnek laboratóriumi eredményeken, pontos diagnózisokon kell alapulnia, és rendszeres orvosi ellenőrzést igényel.
