Káliumegyensúly-zavar

A kálium a szervezet legjelentősebb nyomelemeinek egyike. Szinte valamennyi enzimfolyamatban részt vesz. Inzulin hatására kíséri és elősegíti a sejtek cukorfelvételét. A sejtmembránon keresztül (a nátriummal együtt) az ingerületvezetés, az ideg-izom ingerlékenység lényegi eleme. Fontos szerepet tölt be a szervezet só- és vízháztartásának, pH-értékeinek szabályozásában. Hiánya (hipokalémia) és többlete (hiperkalémia) egyaránt veszélyes. Egészségeseken, normális táplálkozás és folyadékfelvétel mellett a káliumfelvétel és -leadás szabályozása automatikus. A káliumháztartás zavaraival betegségek, folyadékvesztés és egyes gyógyszerek alkalmazása kapcsán találkozunk.

A káliumegyensúly-zavar előfordulása, okai

A káliumhiány leggyakoribb oka a súlyos hányás, hasmenés kapcsán előforduló sóhiány. Ennél gyakoribb a káliumvesztő vízhajtók alkalmazása során fellépő káliumhiány. A mellékvesekéreg túlműködése (Cushing-szindróma, Conn-szindróma) is jelentős mennyiségű kálium elvesztését okozhatja.

A szervezet káliumfeleslege a veseelégtelenség tipikus velejárója. Kórosan magas kálium vérszinttel találkozhatunk ún. kálium megtakarító vizelethajtók alkalmazása esetén is. Egészséges körülmények között a kálium nem adagolható túl, mert a felesleget a vese kiválasztja.

Az egészséges felnőtt szervezet napi káliumigénye 1,5-2 gramm. Normális vérszintje 4-5 mmol/l.

A káliumegyensúly-zavar tünetei

A káliumhiány tünetei a fokozódó izomgyengeség, bénulásos bélelzáródás, továbbá az egyre fenyegetőbbé váló szívritmuszavarok. Jellemző a vér pH-értékének lúgos irányba történő eltolódása.

A fokozott káliumterhelés legnagyobb veszélye a szívmegállás (kamrafibrilláció), mely 7 mmol/l vérkoncentráció fölött bárkinél bekövetkezhet.

Mind a kórosan alacsony, mind a kórosan magas kálium fokozza bizonyos szívgyógyszerek (pl. digitáliszok) toxikus hatását.

A káliumegyensúly-zavar lefolyása

A káliumegyensúly zavarainak lefolyása az alapbetegség függvénye. Egyszerű folyadékvesztés esetén a só- és vízpótlás azonnali javulást eredményez. A veseelégtelenség által okozott magas káliumszint újra-meg újra kialakul, minden terápiás beavatkozás ellenére, ezzel hozzájárul a dializált betegek állandó vészhelyzetének fennmaradásában.

A káliumegyensúly-zavar diagnózisa

A káliumegyensúly zavarai közönséges vérkémiai vizsgálatokkal kimutathatók. Ez viszont még nem jelenti a teljes diagnózist. A káliumegyensúly zavarai tartósan csak az alapbetegség pontos ismeretében gyógyíthatók. Ez olykor teljes körű belgyógyászati kivizsgálást igényel.

A káliumegyensúly-zavar terápiája és megelőzése

A káliumhiány káliumpótlással rendezhető az alapbetegség hatékony gyógyítása mellett.

A fokozott káliumterhelés megoldása bonyolultabb. Veseelégtelenséghez társuló hiperkalémia csak művesekezeléssel vagy hashártyán keresztül történő vérátmosással ("peritoneális dialízis") oldható meg és csak ideiglenesen. Fontos a káliumfelvétel csökkentése, mely káliumban dús táplálékok kerüléséből és/vagy a bélben káliumot megkötő gyanták fogyasztásával történik. Egészséges veseműködés mellett kialakuló hiperkalémia erélyes vízhajtással rendezhető.