Veszettség

Halálos kimenetelű vírusos idegrendszeri fertőzés, amelyet általában veszett állattal történt kontaktus okoz.

A veszettség előfordulása

Világszerte elterjedt vírus, amelynek vírusgazdái a vadon élő állatok (hazánkban főképp a rókák), amelyekről a veszettség általában a háziállatok közbeiktatásával terjed az emberre. A megfertőződött állat a tünetek megjelenése előtt 3-4 nappal már üríti a vírust.

A veszettség okai

Kiváltója a Lyssa vírus, amely harapással, esetenként a szem- illetve szájnyálkahártyán keresztül, kivételes esetekben a légutakon át jut be az emberbe. A vírusok a bejutás helyén (elsősorban az izomsejtekben) szaporodnak, majd az érzőidegeken keresztül jutnak el 48-72 óra alatt a hátsó gyöki dúcba, ahonnan az idegrostokon keresztül vándorolnak fel a központi idegrendszerbe. Ezt követően a perifériás idegeken át áramlik ki az idegrendszerből, és jelenik meg nagy mennyiségben az egyes szervekben és a nyálban.

A veszettség tünetei, lefolyása

A fertőzésnek két fő típusa ismert – 80%-ban az úgynevezett dühöngő veszettség alakul ki, míg 20%-ban a bénulásos veszettség jelenik meg. Előbbire jellemző a nyugtalan, szorongó beteg, akinél a levertség váltakozik a képzelgéssel, félrebeszéléssel (delírium) és simaizom-görcsökkel. Jellegzetes tünet a víziszony: szájzár, valamint garat- és gégegörcs jelentkezik már a víz megpillantásakor is, a beteg még a saját nyálát sem képes lenyelni.

Az utóbbi (bénulásos) formában felszálló jellegű, petyhüdt izombénulás a jellemző tünet, amely mellé az elmeállapot fokozatos romlása társul, majd a beteg kómába esik, végül pedig meghal. Legkésőbb 10 héttel a fertőzés megjelenését követően mindkét formánál beáll a halál.

A veszettség diagnózisa

A szokatlanul gyorsan kifejlődő pszichiátriai tünetek alapján felmerül a betegség gyanúja, pontos diagnózis bőr-, és nyálkahártyaminta antigénspecifikus immunofluoreszcens vizsgálatával nyerhető.

A veszettség terápiája

A már kialakult betegség gyógyíthatatlan, kimenetele 100%-ban halálos.

A veszettség megelőzése

A vadon élő, valamint a háziállatok állatok oltása, illetve a fertőzésnek kitett személy kezelése veszettség elleni immunglobulinnal (RIG), valamint aktív immunizálás betegségspecifikus oltóanyaggal. Amennyiben a beteg korábban már kapott oltást, akkor csak aktív emlékeztető oltás szükséges 1-4 alkalommal (az oltás óta eltelt idő függvényében).

Forrás:

Szalka András, Timár László, Ludwig Endre, Mészner Zsófia: Infektológia