Vérmérgezés
Vérmérgezés esetén a véráramban mikrobiológiai módszerrel igazoltan kórokozók szaporodnak el, melyek a keringéssel számos szervbe eljutnak, így végül a véráramfertőzés sokszervi elégtelenséget okoz. A szepszis görög eredetű szó, melynek jelentése: rothadás; szeptikus, rothadó, rothadást előidéző.
A vérmérgezés előfordulása
Vérmérgezés bármely életkorban előfordulhat. A világon a tízedik vezető halálok.
A vérmérgezés okai
A vérmérgezés (szepszis) a szervezet fertőzésre adott, az egész szervezetre kiterjedő válaszreakciója.
Vérmérgezés esetén a kórokozók (főként baktériumok esetleg gombák) sejtfalából felszabaduló anyagok hatására a szervezet védekező mechanizmusának egyik megnyilvánulásaként a termelődő közvetítő anyagok olyan láncreakciója jön létre, amely a szervezetet magát is károsíthatja: beindítják a vér alvadását, a sejtes elemek összecsapódását, a kis erekben pangást hoznak létre, egyben megnövelik azok áteresztőképességét, és ennek következtében szöveti duzzanatot, ödémát idéznek elő.
Szintén a kis erek szintjén mind értágító, mind érszűkítő hatással rendelkeznek. Az aktivált sejtekben keletkező oxigén szabad gyökök szövetkárosító hatással rendelkeznek. Az említett folyamatok következtében a keringés felborul, egyes területeken oxigénhiányos állapot alakul ki, amely a szervezet kompenzációs, ún. centralizációs folyamatát beindítva szeptikus shockhoz vezet.
A szeptikus shock kezdetben visszafordítható folyamat, ám egy bizonyos idő elteltével a vérnyomás súlyos csökkenéséhez és sokszervi elégtelenséghez vezet, amelynek kimenetele halálos. A vérmérgezés és a lokalizált gyulladás között az alapvető különbség az, hogy míg az előbbinél a szervezeti válaszreakció miatt kialakuló sejtkárosodás a gyulladt góctól távol eső szerveket is érinti, addig az utóbbinál e válaszreakció szabályozottan és helyileg zajlik le. Hogy az egyik esetben miért, a másikban miért nem alakul ki vérmérgezés, jelenlegi tudásunk szerint nem mondható meg pontosan, feltehetően genetikai okai is vannak. A szepszis ilyen felfogása nem túl régi, mintegy 15 éve sikerült pontosan leírni a folyamatot. Nehéz felismerni ezt a reakciósorozatot, ezért még mindig nagyon magas a szepszis okozta halálozási arány (30-40%).
A vérmérgezés tünetei
Egyetlen panasz, tünet sincs, amely egyértelműen a vérmérgezést bizonyít.
Korai klinikai tünetek: Az esetek jelentős részében 38,5C feletti láz észlelhető. A betegek 10-15%-a kezdetben alacsonyabb hőmérséklettel rendelkezik (hypothermiás) és 4-5%-ban a hőmérséklet nem haladja meg a 37C fokot. Tehát a láz nem kritériuma a vérmérgezésnek, sőt az alacsony testhőmérséklettel járó esetek prognózisa rosszabb. Kezdetben gyorsul a légzésszám, más okkal nem magyarázható tudatzavar alakulhat ki, szapora szívműködés észlelhető. A bőrön gyakorta a kórokozóra jellegzetes elváltozások jelenhetnek meg (pl. bevérzések, hólyagos, vagy bőrelhalással járó elváltozások).
A vérmérgezésben szenvedők egyharmadában hasmenés, hányás is jelentkezik. Nem ritkán a vérmérgezést sárgaság kíséri. A vérnyomás csökkenése a szeptikus shock kialakulását sejteti. E shockforma kezdetén a vérnyomás a pulzusszám magas értéke mellett esik, a bőr meleg, rózsás, száraz. A szeptikus shock késői fázisában a bőr hideg, sápadt, verejtékes lesz.
A vérmérgezés lefolyása
Minél később ismerik fel a vérmérgezést, annál nagyobb a valószínűsége a befolyásolhatatlan kimenetelnek. A szepszis kezdetén a halálos kimenetel esélye10-15%, súlyos vérmérgezésben 20-30%, sokkos állapotban 40-60%.
A vérmérgezés diagnózisa
A kórelőzményben sokszor található olyan adat, amely nemcsak a vérmérgezés fennállására, hanem esetleg a kórokozóra is enged következtetni (műtét, orvosi beavatkozás, krónikus alapbetegség, anatómiai eltérés, pl. léphiány, protézis beültetés, bármely okból csökkent védekezőképesség, vese, vagy epekövesség, állandóan ágyban fekvő beteg, trauma stb.)
Nem mindig szembetűnő, de sokatmondó a szepszis szindróma klinikai tünetegyüttese: életkori határokat meghaladó lázas állapottól független szapora légzés, szapora pulzus, hypoxia)
Laboratóriumi vizsgálatok során az esetek jelentős részében, de nem feltétlenül akut gyulladásra jellemző eltérések észlelhetők (fehérvérsejtszám magas, vagy nagyon alacsony, CRP, PCT emelkedett) egyéb kémiai eltérések mellett (szérum vas csökken, thrombocytaszám alacsony, májenzimek emelkedettek, szérum albumin alacsony, alvadási faktorok, sav-bázis paraméterek kórosak).
A kórokozó meghatározása céljából (a vérben található baktériumok tenyésztése és kimutatása) ún. hemokultúrát kell venni, de ez is csak az esetek 20-40%-ban pozitív. Mégis, lehetőség szerint még az antibiotikus kezelés megkezdése előtt gyors egymásutánban három hemokultúrát kell venni, amely növeli a kórokozó azonosításának esélyét. Amennyiben a vérmérgezés forrása feltételezett vagy ismert (pl. seb, húgyutak) abból is mintát kell venni mikrobiológiai vizsgálat céljából (pl. sebváladék, vizelet).
A vérmérgezés terápiája
A szepszis kezelése függ a fertőzés forrásától, a fertőző kórokozótól és a kifejlődött tünetek súlyosságától. Vannak azonban általános terápiás alapelvek, amelyek a szepszis bármely formájára igazak. Két szálon fut a kezelés.
Egyrészről a vérmérgezés okozta sokszervi elégtelenség kezelése, mely gyakorta intenzív osztályon történik. A perifériás keringés zavarát folyadékterápiával lehet uralni. A keringés gyógyszeres támogatásának elsődleges célja a vérnyomás esésének megakadályozása vérnyomást emelő szerekkel. Lévén a légzési elégtelenség a szepszisnek gyakori velejárója, a légzéstámogatás általában gépi lélegeztetéssel történik. Szükséges lehet vérkészítmények adása is.
Másrészről a fertőzés kezelése szóba jövő kórokozóknak megfelelően széles spektrumú vénás antibiotikummal, melyet, később a mikrobiológiailag dokumentált esetekben célzott, szűkebb hatásspektrumú szerre lehet váltani. Indokolt lehet a vérmérgezést okozó ismert góc sebészeti feltárása és szanálása műtéti beavatkozással.
A vérmérgezés megelőzése
Egyes véráramfertőzést okozó baktériumtörzsek ellen védőoltás áll rendelkezésre (Meningococcus A, C és a Pneumococcus invazív törzsei, Haemophilus influenzae b). A vérmérgezés szempontjából rizikócsoportnak számító betegek (újszülött, immunológiailag károsodottak, lépirtottak, orvosi beavakozás alatt állók, stb.) fertőzéseinek fokozott figyelme indokolt.
Egyéb tudnivalók vérmérgezés esetén
A meningococcus okozta vérmérgezés gyorsan, órák alatt alakul ki. A magas láz ellenére hűvös tapintatú, liláskék színű végtagok, a könnyen elnyomható, szapora pulzus a súlyos keringési zavar jelei. A betegséget sokszor torokgyulladás, felsőlégúti megbetegedés előzi meg. A meningococcus okozta vérmérgezés felismerésében a bőrtünetek sokat segítenek. A kezdetben tűszúrásnyi piros pöttyök, majd a bőralatti bevérzések egyre növekedő foltok formájában jelentkeznek. Emlékeztetnek a véraláfutásra, színük azonban sötét bordó, éles szélük jól körülrajzolható. A később lencsényi, forintosnyi méretűre növekedett foltok bármelyik testrészen, akár a fülcimpán, talpon is előfordulhatnak. Fontos jel, hogy nyomásra nem halványodnak el! Ugyanakkor más kiütések, rovarcsípések elhalványodnak.
Azt a beteget, akin bőrvérzés mutatkozik, azonnal meg kell mutatni orvosnak! Figyelni kell a beteg általános állapotát, légzését, ellenőrizni kell a hőmérsékletét (hőmérővel), az alvó gyermek ébreszthetőségét. A hűvös végtagok, az aluszékonyság, a bevérzések megjelenése, szaporodása életveszélyes állapot jele. A betegnek haladéktalanul orvosi ellátásra van szüksége! Ha ügyelet vagy háziorvos nem érhető el, mentővel kórházba kell szállítani. Amíg orvos nem látja, nem szabad felügyelet nélkül hagyni!
