MAJOMHIMLŐ BNO: B04 ICD-11: 1E71
Majomhimlő: fertőzőképessége, tünetei és kezelése
A majomhimlő vírusos eredetű betegség, mely lázzal, fej- és izomfájdalommal, valamint az egész testen megjelenő hólyagos kiütésekkel jár együtt. Néhány sporadikusan jelentkező járványtól eltekintve ritka betegség.
A majomhimlő oka és kialakulása
A majomhimlő okozója a poxvírusok családjába, az Orthopoxvirus nembe tartozó majomhimlő-vírus (MPV, MPXV). Legalább tíz olyan poxvírust azonosítottak már, melyek az embert is megfertőzhetik, többek között ebbe a családba tartozik az évszázadokon át rettegett himlőt okozó Variola is. A himlőt okozó vírus és a majomhimlő vírusa hasonlóak, genetikai állományuk közel 95 százalékban azonos.
A majomhimlőt okozó vírusnak több változatát (kládját) azonosították, ezeknek a fertőzőképessége is különböző, és eltérő súlyosságú betegséget okoznak. A közép-afrikai (kongó-medencei) klád erősebben fertőz, súlyosabb tüneteket okoz, az általa okozott betegség halálozási aránya 10-12 százalék lehet. A nyugat-afrikai klád kevésbé fertőz, enyhébb tünetekkel járó betegséget okoz, a halálos kimenetelű betegségek aránya pedig 1 százalék alatti. A 2022-es, Európát is érintő járványt a nyugat-afrikai klád okozza.
A MPXV ovális, lekerekített sarkú téglára emlékeztető alakú DNS-vírus. Sok más DNS-vírustól eltérően nem a sejtmagban, hanem a sejt citoplazmájában replikálódik. Mérete viszonylag nagy. A majomhimlő ún. zoonózis, vagyis (a legtöbb poxvírushoz hasonlóan) állatról emberre terjed, az emberről emberre terjedő fertőzés egészen a legutóbbi, 2022-es járványig igen ritka volt. A majomhimlő a himlőhöz képest „új” betegség, melyet alig néhány évtizede azonosítottak és írtak le. Meglepő módon, a majomhimlő nem főként a majmokhoz kötődő betegség. Fő hordozói mókusok, patkányok és más rágcsálók, de természetesen majmokban is kimutatható. Nevét egy 1958-ban, Dániában történt járványról kapta, melyben laboratóriumi majmok betegedtek meg. Az első emberi esetet 1970-ben azonosították.
Ezt kell tudni a közelmúltban jelentett majomhimlő esetekről
A majomhimlővel való fertőződésről viszonylag keveset tudunk. A betegek általában fertőzött állatokkal, az állatok testváladékaival (nyállal, vérrel) esetleg állati tetemekkel kerülnek kapcsolatba. A kórokozó belélegzett cseppecskékkel, a nyálkahártyán vagy a bőr apró sérülésein (akár harapáson, karmoláson) keresztül jut be a szervezetbe, és először lokálisan kezd replikálódni, majd a nyirokrendszer segítségével terjed el az egész szervezetben. Az emberről emberre fertőződés legvalószínűbb útja a cseppfertőzés, a fertőzött felső légutaiból származó váladék. A kiütésekből származó váladék, vagy a beteg testváladékai, testnedvei is fertőzhetnek.
A vizsgálatok szerint a betegek a kiütések megjelenése utáni első hétben fertőznek. A majomhimlő virulenciája, fertőzőképessége azonban szignifikánsan elmarad a himlőétől, vagyis a szakemberek szerint a korábbi nagy himlőjárványokhoz hasonló majomhimlő-járványra nem kell számítani.
Epidemiológia
A majomhimlő elsősorban a trópusokra jellemző betegség, általában Nyugat- és Közép-Afrika esőerdeiben, a Kongó-medencében fedezhető fel. A betegség hordozói főként rágcsálók, mókusok, kisebb majmok, róluk terjedhet át emberekre. Az érintett területeken egész évben lehetnek esetek, és 15 éven aluliak nagyobb arányban fertőződnek meg.
A majomhimlő ritka betegség, és elsősorban azokat érinti, akik az esőerdők közvetlen környezetében élnek, és kapcsolatba kerülhetnek a fertőzött állatokkal. Az 1980-as években alig néhány száz emberi megbetegedést jegyeztek fel, elsősorban Afrikában. Az elmúlt évtizedekben azonban folyamatosan nőtt a fertőzöttek száma, illetve azok a területek, melyeken megjelent a majomhimlő. Ennek az oka részben a himlő elleni vakcináció felfüggesztése. A 2000-es évektől (először 2003-ban) pedig Afrikán kívül is megjelent a majomhimlő, többek között az Amerikai Egyesült Államokban, Szingapúrban és az Egyesült Királyságban. Ezekben az esetekben egzotikus, Afrikából származó állatokhoz volt visszavezethető a fertőzés.
2022. májusában Európa több országában (Portugáliában, Spanyolországban, Angilában), Kanadában, Ausztráliában, Izraelben és az USA-ban azonosítottak majomhimlős eseteket, illetve potenciális fertőzötteket. A szakemberek szerint az egyre terjedő fertőzés azt is jelenti, hogy a majomhimlő emberről emberre is nagyobb valószínűséggel terjed.
Magyarországon a poxvírusok (himlővírusok) által okozott betegségek jelentéskötelesek!
Himlő és majomhimlő: egy félelmetes kórokozó visszatérése?
A majomhimlő is ugyanúgy az orthopoxvírusok közé tartozik, mint a himlő kialakulásáért felelős Variola. A himlő évszázadokon keresztül az egyik leggyakoribb, legrettegettebb betegség volt világszerte. Edward Jenner angol orvos a 18. század végén sikeresen bizonyította, hogy a tehénhimlővel való tudatos fertőződés a himlő ellen is hatékony védelmet nyújt, felfedezve ezzel az első védőoltást. Az egész világot átfogó oltási programnak köszönhetően kétszáz évvel később, 1980-ra sikerült eradikálni a betegséget, vagyis néhány szigorúan ellenőrzött laboratóriumon kívül másutt nem találkozhatunk a kórokozóval.
A himlő elleni vakcina a majomhimlő ellen is véd. Azonban, mivel a himlő elleni védőoltás tulajdonképpen feleslegessé vált (hiszen „természetes” körülmények között nem találkozhatunk a Variola vírussal), egyre kevesebben kapják azt meg. Ez pedig azzal járhat együtt, hogy a majomhimlő elleni védelem is csökken, sokkal nagyobb lesz az esélye a fertőződésnek.
Kit érinthet? A majomhimlő rizikófaktorai
A majomhimlő nemtől és életkortól függetlenül bárkit érinthet. Az afrikai esetek többsége a 15 éven aluli gyermekek közül kerül ki. A férfiak és nők megközelítőleg azonos arányban fertőződhetnek meg.
Pestis, kolera, himlő: ma is félnünk kell ezektől a betegségektől?
A majomhimlő tünetei és jelei
A majomhimlő tünetei nagyon hasonlítanak a himlő tüneteihez, de sokkal enyhébbek azoknál. A majomhimlő lehetséges tünetei közé tartozik:
- fejfájás
- izomfájdalmak
- hátfájás
- láz és hidegrázás
- általános gyengeség
- fáradékonyság
- nyirokcsomó-duzzanat
- az egész testen megjelenő, pattanásokra emlékeztető, hólyagos kiütések
- a kiütések a tenyér, a talp, a fejbőr, a szájüreg és a nemi szervek környékén egyaránt megjelenhetnek
A majomhimlő diagnosztizálása
Majomhimlő azonosításánál általában a klinikai tünetek (vagyis a jellegzetes kiütések) mellett az is szükséges kritérium, hogy az érintett vagy arról a területről érkezzen, ahol a majomhimlő leggyakrabban előfordul (vagyis Nyugat- vagy Közép-Afrikából), vagy valószínűsíthető legyen, hogy kapcsolatba került, kerülhetett majomhimlős esettel. Mivel a majomhimlő más, bőrkiütésekkel járó betegségekre, például bárányhimlőre is hasonlíthat, elengedhetetlen a laboratóriumi vizsgálat is. Ennél a kiütésekből vett mintát elemzik, például vírusrészecskéket keresnek benne.
Orvosnál a majomhimlővel
Majomhimlő vagy annak gyanúja esetén érdemes összegyűjteni néhány információt, melyeket az orvosunkkal megosztva segíthetjük a betegség diagnosztizálását és a megfelelő terápia megválasztását.
- Voltunk-e Afrikában (elsősorban Közép- és Nyugat-Afrikában) a tünetek megjelenése előtti két-három hétben?
- Kapcsolatba kerültünk olyan személlyel, aki a tünetek megjelenése előtti 2-3 hétben Afrikában (elsősorban Közép- és Nyugat-Afrikában) járt?
- A tünetek jelentkezése előtti két hétben kapcsolatba kerültünk vagy kerülhettünk olyan személlyel, akinél majomhimlőt diagnosztizáltak, vagy fennáll nála a majomhimlő alapos gyanúja?
- A tünetek jelentkezése előtti két hétben kapcsolatba kerültünk egzotikus, elsősorban Afrikából származó emlősállattal, kisállattal, rágcsálóval?
- A bőrtüneteink jelentkezése előtt voltak-e más tüneteink, és ha igen, azok mennyi ideig tartottak?
- Kezdtünk–e a tünetek előtti 2-3 hétben új gyógyszert szedni?
- Van-e valamilyen ismert, a bőrt érintő allergiánk, krónikus bőrbetegségünk?
A majomhimlő lefolyása és kimenetele
A majomhimlő tünetei, súlyossága eltérő lehet, annak függvényében, hogy mely kláddal fertőződött meg valaki, illetve, hogy kapott-e korábban védőoltást (akár kifejezetten majomhimlő ellenit, akár himlő ellenit). Akik védőoltást kaptak, azoknál általában enyhébb tünetek és kevesebb szövődmény megfigyelhető.
- A betegség lappangási ideje átlagosan 10-14 nap.
- A tünetmentes lappangás utáni első, prodomális tünetek közé tartozik a fejfájás, az általános gyengeség és a láz.
- Ritkábban hasi fájdalmakról, hasmenésről, torokfájásról is beszámoltak a betegek.
- Ezt követően 1-3 nappal a nyirokcsomók duzzanata figyelhető meg, főként a nyakon, az állkapocs alatt, valamint a combhajlatban, lágyékban.
- A nyirokcsomó-duzzanat általában 1-2 nappal megelőzi a legjellegzetesebb tünetek, a bőrkiütések, hólyagok megjelenését.
- A legtöbb kiütés 0,2-0,7 cm átmérőjű. A kiütések először az arcon, illetve a mellkason alakulnak ki, majd innen terjednek szét az egész testre. A tenyér és a talp is érintett lehet.
A kiütések száma rendkívül változó lehet, néhány darabtól száznál többig is terjedhet. A beteg a majomhimlő első egy-két hetében, a kiütések megjelenése utáni 7-10 napban fertőz. A hólyagok a megjelenésük után 8-9 nappal elkezdenek leszáradni, közepükön bemélyedés lesz megfigyelhető. 14-16 nappal a megjelenésük után pedig kemény var keletkezik rajtuk, később pedig le is hámlanak. Ritkábban, de előfordulhat, hogy a kiütések a szájüreg, illetve a nemi szervek környékének nyálkahártyáján is megjelennek.
A kiütések némileg eltérnek az oltottaknál és a nem oltottaknál:
az előbbieknél a pleomorf bőrhibák megjelenése is előfordulhat, vagyis az egyes kiütések a „fejlődésük” különböző stádiumaiban lehetnek (pl.az egyik még nem szárad le, amikor másik viszont már hegesedhet). Szintén különbségeket figyeltek meg a kiütésekkel érintett testterületeken attól függően, hogy mely klád támadta meg a szervezetet. A nyugat-afrikai kládnál a kiütések nem terjedtek ki az egész testre, hanem főként csak a kézre és a karra, míg a közép-afrikai kládnál az egész test érintett volt. Ez a szakemberek szerint arra is utalhat, hogy az egyes vírusvariánsok fertőzőképessége (és így az általuk okozott betegség súlyossága) között is lehetnek eltérések
A majomhimlő általában 2-4 hétig tart.
A gyógyulási arány a betegség súlyosságától függ, illetve attól, hogy melyik klád támadta meg a szervezetet. A halálozási arány a legsúlyosabb esetekben, kezelés nélkül 10-12 százalék is lehet.
Ez Kemenesi Gábor határozott véleménye a felbukkant majomhimlőről - olvasson tovább!
Vészhelyzet majomhimlő esetén
A majomhimlő általában enyhébb lefolyású betegség, ritkán jár együtt olyan szövődményekkel, melyek azonnali orvosi beavatkozást, ellátást igényelnek. Ezek általában a tünetek megjelenése után 2-3 héttel jelentkeznek. Ugyanakkor a majomhimlővel (vagy annak gyanújával) haladéktalanul, még az esetleges szövődmények kialakulása előtt orvoshoz kell fordulni!
A majomhimlő lehetséges szövődményei
A majomhimlő gyógyulása után is maradhatnak bemélyedt nyomok, hegek, pigmenthiányos területek a bőrön a kiütések helyén.
Az esetek nagyjából 20 százalékában alakulnak ki a bőrt érintő felülfertőződések, gyulladások. A ritkább szövődmények közé tartoznak a kötőhártya- és szaruhártya-gyulladás, a tüdőgyulladás, illetve a legritkább esetekben (a fertőzöttek kevesebb mint 1 százalékánál) agyvelőgyulladás.
A majomhimlő halálozási aránya kezelés nélkül, Afrikában a 10-12 százalékot is elérheti. A halálos áldozatok elsősorban a súlyosabb tüneteket mutató gyermekek közül kerülnek ki. A halál általában a betegség második-harmadik hetében következik be, és bakteriális felülfertőződésre, a tüdőt vagy az emésztőrendszert érintő komplikációkra vezethető vissza.
A majomhimlő kezelése
A majomhimlő kezelése elsősorban a tünetek elviselhetőbbé tételét célozza. A súlyosabb betegség kezelésénél különböző antivirális szereket (cidofovir) használhatnak. Az elmúlt években fejlesztették ki a tecomirivat nevű hatóanyagot, mely kifejezetten az orthopoxvírusok okozta fertőzések, így a majomhimlő ellen javasolt. Ez a gyógyszer azonban még nem mindenhol elérhető. Súlyosabb eseteknél antibiotikumokra is szükség lehet, a bakteriális felülfertőződések kezeléséhez.
Majomhimlő diagnózisa, vagy csak akár a betegség gyanúja esetén fontos az érintett beteg elkülönítése, izolálása. Az esetleges kontaktszemélyeket is megfigyelik, és megfontolandó azok himlő elleni oltása is.
A majomhimlő megelőzése
A majomhimlő ellen létezik védőoltás, és a himlő elleni oltás is 85 százalékos védelmet nyújt a fertőződés ellen.
A megelőzés elsősorban a fertőzött állatokkal, illetve személyekkel való szorosabb kontaktus kerülését célozza:
- Ha egzotikus, afrikai országba utazunk, lehetőleg ne érintkezzünk olyan állatokkal, elsősorban rágcsálókkal, mókusokkal (vagy azok tetemével), melyek hordozhatják a vírust.
- Kerüljük a szoros kontaktust a bőrtüneteket mutató betegekkel.
- Rendszeresen mossunk kezet! Ha az alapos, szappanos kézmosásra nincs lehetőségünk, használjunk alkoholos kézfertőtlenítőt.
Mit tehetünk otthon majomhimlő esetén?
Bár a majomhimlő az esetek legnagyobb részében enyhe lefolyású betegség, kivizsgálásához és kezeléséhez mindenképpen szakorvosra van szükség!
GYAKORI KÉRDÉSEK A MAJOMHIMLŐVEL KAPCSOLATBAN
Van összefüggés a majomhimlő és a bárányhimlő között?
Az elnevezés hasonlóságán, illetve a hasonló tüneteken kívül tulajdonképpen nincs. A majomhimlőt és a bárányhimlőt két különböző, egymással semmilyen taxonómiai kapcsolatban nem álló vírus (az előbbit a poxvírusok közé tartozó MPXV, az utóbbit a herpeszvírusok közé tartozó varicella-zoster vírus) okozza.
Mekkora a rizikója, hogy majomhimlővel fertőződik meg Magyarországon valaki?
Szerencsére egyelőre minimális a fertőződésre az esély. A majomhimlő ritka betegség, és fertőzőképessége is viszonylag alacsony, nem terjed könnyen az emberek között. Az Európában megjelent majomhimlő ráadásul egy enyhébb lefolyású betegség, melyből néhány hét alatt komplikációmentesen felépül az érintettek többsége.
Terjed-e szexuális úton a majomhimlő?
A majomhimlő elsősorban szoros kontaktussal, cseppfertőzéssel, illetve a fertőzött bőrén található hólyagokon, kiütéseken keresztül terjed. Azt, hogy szexuális úton terjed-e a majomhimlő, a szakemberek jelenleg nem tudják sem egyértelműen kizárni, sem pedig megerősíteni.
Források
CDC https://www.cdc.gov/poxvirus/monkeypox/
WHO https://www.who.int/news-room/fact-sheets/detail/monkeypox
Emergence of Monkeypox as the Most Important Orthopoxvirus Infection in Humans https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pmc/articles/PMC6131633/
Medscape https://emedicine.medscape.com/article/1134714-overview
Infectious Diseases (Elsevier, 2017.), szerk: Jonathan Cohen, William G. Powderly
Mandell, Douglas, and Bennett’s Principles and Practice of Infectious Diseases (Elsevier, 2020.), szerk: John E. Bennett, Raphael Dolin, Martin J. Blaser
Hunter’s Tropical Medicine and Emerging Infectious Diseases (Elsevier, 2020.), szerk.: Edward T. Ryan, David R. Hill, Tom Solomon, Naomi E. Aronson, Timothy P. Endy
Fitzpatrick's Dermatology (McGraw-Hill, 2019.), szerk.: Sewon Kang, Masayuki Amagai, Anna L. Bruckner, Alexander H. Enk, David J. Margolis, Amy J. McMichael, Jeffrey S. Orringer
