Felnőtt tartalom

Elmúlt már 18 éves? Ezen az oldalon felnőtt tartalom található! Igen Nem

Ezeket látta már?

LYMPHOGRANULOMA VENEREUM (CHLAMYDIA LYMPHOGRANULOMA, LGV, NICOLAS-DURAND-FAVRE BETEGSÉG) A55 ICD-11: 1A80

LGV (Lymphogranuloma venereum): oka, tünetei és kezelése

LGV, lymphogranuloma venereum, LGV tünetei, nemi betegség, nyirokcsomó, chlamydia, klamídia

Mi az az LGV, vagyis a lymphogranuloma venereum, milyen tünetei vannak, hogyan védekezzünk ellene, mivel kezelhetjük?

A lymphogranuloma venereum (LGV) egy ritka, szexuális úton terjedő, bakteriális eredetű betegség, mely a nyirokrendszert és a nyirokcsomókat támadja meg. Kialakulásáért ugyanaz a kórokozó a felelős, mely a jóval gyakoribb chlamydiát is okozza.

A lymphogranuloma venereum oka és kialakulása

A lymphogranuloma venereum (LGV) okozója a Chlamydia trachomatis nevű, gram-negatív baktérium, pontosabban annak bizonyos altípusai. A Chlamydiae baktériumokra különleges, ún. kétfázisos életciklus a jellemző, melyek a gazdasejten kívül és belül is életképessé teszik, ugyanakkor a baktérium csak megfelelő gazdasejten belül képes szaporodni. Az első életciklusban jellemző formája kisebb, ez fertőzi meg a sejteket. A második életciklusra jellemző forma nagyobb, a gazdasejten belül képes szaporodni.

Az LGV fertőzést a „sima” Chlamydia fertőzéshez (Chlamydia trachomatis D-K csoport) hasonló kórokozó okozza (Chlamydia trachomatis L1-L3 csoport), de a baktérium egyedi sajátosságai miatt lényegesen súlyosabb lefolyás várható. Az LGV fertőzést a „sima” Chlamydia fertőzéshez (Chlamydia trachomatis D-K csoport) hasonló kórokozó okozza (Chlamydia trachomatis L1-L3 csoport), de a baktérium egyedi sajátosságai miatt lényegesen súlyosabb lefolyás várható. Forrás: shutterstock.com

Sejten belüli életben maradásához és szaporodásához a gazdasejt által biztosított aminosavak, vitaminok és más anyagok szükségesek, ha ezek hiányoznak, a kórokozó elpusztul. A C. trachomatis esetében 18, szerológiailag némileg eltérő törzset különböztethetünk meg, ezek mindegyike más-más betegséget okozhat. Ezek közül a leggyakoribbak a genouritális szakaszt érintő problémák (vagyis azok, melyeket a köznyelvben chlamydiaként emlegetünk), illetve a rendkívül súlyos, krónikus kötőhártyagyulladást és vakságot okozó trachoma, valamint a nyirokrendszer gyulladása, a lymphogranuloma venereum (LGV), és a bakteriális tüdőgyulladás. A lymphogranuloma venereum kialakulásáért az L1, L2 és L3 szerológiai csoportba tartozó baktériumok a felelősek.

A C. trachomatis a fertőzött férfiak ondójában, illetve a fertőzött nők hüvelyváladékában mutatható ki. A lymphogranuloma venereumot okozó baktériumok a nyálkahártya apró, szabad szemmel nem is biztos, hogy látható sérülésein keresztül jutnak be a szervezetbe. A kórokozó a nyirokcsomókat, illetve a nyirokrendszert támadja meg, majd az azokhoz közeli szöveteket is gyulladásba hozza.

A Chlamydia nemzetségbe a C. trachomatis mellett nyolc másik faj tartozik, melyek embereket és állatokat egyaránt megtámadhatnak, és többek között tüdőgyulladást is okozhatnak. A C. trachomatis kizárólag embereket érintő fertőzés.

Epidemiológia

Az LGV Európában, illetve a világ más fejlett országaiban sporadikusan előforduló betegség, a legtöbb esetet Afrikában, Indiában, Délkelet-Ázsiában és Dél-Amerikában diagnosztizálják, azonban itt sem gyakori, a fekélyekkel járó, nemi szerveket érintő betegségek nagyjából 5-10 százalékát teszi ki. Hazánkban alig néhány esetben diagnosztizálták. Az akut tüneteket mutató betegek között jóval több a férfi, mint a nő (a becsült arány 5:1), ugyanakkor a krónikus szövődmények a nőket érintik gyakrabban.

Az LGV, vagyis a lymphogranuloma venereum (sajnos magyar elnevezése nincs) egy hazánkban rég elfeledett, de évtizedekkel ezelőtt viszonylag elterjedt, ún. klasszikus nemi betegség. Az LGV, vagyis a lymphogranuloma venereum (sajnos magyar elnevezése nincs) egy hazánkban rég elfeledett, de évtizedekkel ezelőtt viszonylag elterjedt, ún. klasszikus nemi betegség. Forrás: shutterstock.com

A lymphogranuloma venereum rizikófaktorai

Mivel a betegség csak a világ bizonyos részein elterjedt, a fertőződés rizikója azoknál a legnagyobb, akik ezekre a területekre utaznak. Szexuális úton terjedő betegségről van szó, a fertőződéshez intim kontaktusra van szükség. A fertőződés kockázatát növeli:

  • a gumi óvszer nélküli szexuális együttlét
  • a szexuális partnerek gyakori váltogatása
  • más, magas kockázatú szexuális tevékenységekben való részvétel
  • más, szexuális úton terjedő betegségekkel való fertőzöttség
  •  anális szexben való részvétel

Szexuális úton terjedő betegségek oka, tünetei és kezelése >>

A lymphogranuloma venereum tünetei és jelei

A betegség tünetei igen sokfélék lehetnek, melyek elsősorban a fertőzés stádiumától függnek. A tünetek azon a területen jelentkeznek, ahol a fertőződés történt, vagyis ahol a kórokozók a szervezetbe kerülhettek. Ez lehet a hüvely, a méhnyak, a vulva, a pénisz, a makk, a herék, a gát vagy a végbélnyílás.

Az I. stádium tünetei lehetnek (a fertőződést követő 3-30 napon belül):

  • a fertőződés helyéhez közel kialakuló egy-egy hólyagszerű kiütés
  • a fertőződés helyéhez közel kialakuló, nem gyógyuló fekélyes seb, mely gyorsan, nyom nélkül gyógyul
  • húgyúti gyulladás (sürgető vizelési inger, fájdalmas vizeletürítés stb.)
  • váladék ürülése a hüvelyből vagy a péniszből
  • a fertőzés helyének közelében található nyirokcsomók duzzanata, érzékenysége 

A II. stádium tünetei lehetnek (a fertőződést követő 10-60 naptól kezdve):

  • a nyirokcsomók duzzanata, érzékenysége és gyulladása, elsősorban a lágyékban vagy a combhajlatban (általában csak az egyik oldal érintett), ún. bubók kialakulása
  • a bubók igen fájdalmasak, és akár a mozgásban is akadályozhatják a beteget
  • végbéltájéki fájdalom, tenesmus (a betegnek az az érzése, hogy székeléskor nem sikerül teljesen kiüríteni a székletet a beleiből)
  • a végbél váladékozása
  • alhasi fájdalom
  • láz
  • általános rosszullét és gyengeség
  • étvágytalanság
  • a gyulladt nyirokcsomóknál tályogok alakulhatnak ki, melyek ki is fakadhatnak

A III. stádium (genito-anorektális szindróma) tünetei lehetnek:

  • a végbélnyílást vagy a végbelet érintő gyulladás (proctitis, proctocolitis)
  • tenesmus (a betegnek az az érzése, hogy székeléskor nem sikerül teljesen kiüríteni a székletet a beleiből)
  • a végbélnyílásból ürülő gennyes vagy véres váladék
  • végbéltájéki fájdalom
  • a begyulladt, majd tályogossá váló nyirokcsomók szövetburjánzással gyógyulnak
  • az eltömődött, leszűkült nyirokerek miatt krónikus ödémásodás alakul ki
  • a szövetek megkeményedhetnek, megnagyobbodhatnak, a nemi szervek eldeformálódhatnak

A lymphogranuloma venereum diagnosztizálása

A betegség diagnosztizálása általában több lépést foglal magában, gyakran nehézkes és hosszadalmas. Szerológiai vizsgálatra, vér- és vizeletvizsgálatra, képalkotó vizsgálatokra, sőt esetenként biopsziára is szükség lehet a klinikai tünetek vizsgálata mellett.

Férfiakban manapság legtöbbször az anális (végbéltáji) régiót betegíti meg az LGV, tünetként gyakorta fájdalmas gyulladás, véres, gennyes székletürítés (proctitis) jelentkezik. Férfiakban manapság legtöbbször az anális (végbéltáji) régiót betegíti meg az LGV, tünetként gyakorta fájdalmas gyulladás, véres, gennyes székletürítés (proctitis) jelentkezik. Forrás: shutterstock.com

Orvosnál az LGV-vel

Segítheti a pontos diagnózist és a megfelelő terápia megválasztását, ha megosztjuk az orvosunkkal:

  • Voltunk-e külföldön a tünetek jelentkezése előtti 1 hónapban, és ott volt-e szexuális kapcsolatunk?
  • Van-e állandó szexuális partnerünk?
  • Volt-e egy vagy több új szexuális partnerünk a tünetek jelentkezése előtti 2 hónapban?
  • Van-e tudomásunk arról, hogy a szexuális partnerünknek volt-e rajtunk kívül más partnere?
  • Szexuális együttlét során (akár új, akár régebbi partnerrel) használtunk-e gumi óvszert?
  • Van-e tudomásunk arról, hogy a szexuális partnerünknél valamilyen szexuális úton terjedő betegséget állapítottak meg?
  • Van-e valamilyen diagnosztizált szexuális úton terjedő betegségünk? Volt-e ilyen betegségünk a múltban?
  • Mikor vettünk részt utoljára a szexuális úton terjedő fertőzéseket célzó szűrővizsgálaton?
  • Van-e valamilyen diagnosztizált bőrbetegségünk (pl. ekcéma, pszoriázis)?
  • Tudomásunk van-e a bőrt érintő allergiáról?
  • Megsérült vagy megsérülhetett a nemi szerv a tünetek jelentkezése előtti napokban (pl. szőrtelenítés közben)?

A lymphogranuloma venereum lefolyása és kimenetele

A betegségnek három stádiumát különböztethetjük meg. A legtöbb esetben a beteg a második stádium után szövődmények nélkül gyógyul, de előfordulhat, hogy az LGV krónikussá válik. A második stádium alatt alkalmazott antibiotikum-kúra segítségével megelőzhető a betegség progressziója és az esetleges későbbi szövődmények.

A Chlamydia gyakran tünetmentes lefolyású, a beteg nem is tud a fertőzöttségről, de ettől még továbbfertőzhet másokat. A Chlamydia gyakran tünetmentes lefolyású, a beteg nem is tud a fertőzöttségről, de ettől még továbbfertőzhet másokat. Forrás: shutterstock.com

A betegség lappangási ideje általában 3-14 nap, de ennél hosszabb is lehet. Az első, enyhébb tünetek (pl. hólyagok) után minimum két-három héttel kezdődik a nyirokrendszert érintő tünetek kialakulása. A nyirokcsomók gyulladása először a kórokozóval való kontaktus helyének közelében (vagyis pl. a nemi szerveknél) következik be. Ezek a nyirokcsomók megduzzadnak, begyulladnak, az érintett területen tályogok képződnek. A betegség terjedésével ezek a tünetek egyre több területet érintenek. A gyulladás akár több hétig, sőt hónapig is elhúzódhat, mielőtt a tünetek enyhülnének. Előfordulhat, hogy a tályogok kifakadnak, és sárgás, sűrű genny ürül belőlük. A nyirokcsomók megduzzadása, majd tályogossá válása sokkal gyakoribb a férfiaknál, mint a nőknél.

Duzzadt nyirokcsomók: ha ezt tapasztalja, azonnal menjen orvoshoz! >>

A betegség következő szakaszában a korábban begyulladt és tályogossá váló nyirokcsomók „gyógyulása” fibrotikus módon történik, mely a nyirokcsomók normális struktúrájának pusztulását, a nyirokerek eltömődését okozza. Az érintett területeken krónikus ödémásodás, a szövetek megkeményedése, megnagyobbodása figyelhető meg. Mivel a fibrózis a vérellátást is akadályozhatja, fekélyes sebek alakulhatnak ki. Ez a stádium a fertőződést követően több hónappal, vagy akár több évvel később jelentkezhet.

Az LGV az esetek többségében jól kezelhető, sőt még az is előfordulhat, hogy a beteg spontán gyógyul. A szervezet immunrendszere általában sikerrel veszi fel a harcot a betegséggel szemben, de a kórokozó teljes kiirtására nem képes, így a C. trachomatis akár évtizedekkel az első fertőződést követően kimutatható a szervezetből.

Vészhelyzet LGV esetén

Ritka, hogy a betegség olyan szövődményeket okozzon, melyek azonnali orvosi beavatkozást igényelnek. Haladéktalanul forduljunk orvoshoz, ha LGV (vagy annak alapos gyanúja) mellett a következő tüneteket tapasztaljuk:

  • magas láz
  • erős alhasi fájdalmak
  • ízületi fájdalmak
  • kötőhártya-gyulladásra utaló tünetek (váladékozás, szemfájdalom, fényérzékenység stb.)

A lymphogranuloma venereum lehetséges komplikációi

Az LGV szövődménye lehet kötőhártya-gyulladás, illetve a fejnél található nyirokcsomók duzzanata, érzékenysége. Ez az LGV bármely stádiumában előfordulhat, ha a fertőzött nemi szervi váladék a szembe kerül, pl. mert a beteg nem mosott kezet, miután megérintette a nemi szervét.

Évekkel, akár évtizedekkel a fertőződést követően ún. elephantiasis is kialakulhat az érintett területeken, például a nemi szerveknél vagy a gátnál. Ebben az esetben a szövetek extrém módon túlburjánzanak, megkeményednek és eldeformálódnak.

A betegséget okozó baktérium esetenként nemcsak a nyirokcsomókat és az azok közelében található szöveteket hozhatja gyulladásba, hanem a nyirokrendszeren keresztül tovább terjedhet más szervrendszerekre, így a központi idegrendszerbe, a májba vagy a tüdőbe is. Az LGV szövődményei között találjuk például a hepatitiszt vagy a tüdőgyulladást.

A lymphanogranuloma venereum okozta halálozás rendkívül ritka. Oka általában a bélelzáródás vagy bélperforáció, mely a betegség előrehaladott stádiumában történhet meg.

Többféle kezelési módja is lehetséges, a leggyakoribb a nőgyógyász által néhány naponta elvégzett ecsetelés. Bizonyos esetekben a beteg az ecsetelést a későbbiekben önmaga is elvégezheti. Nagyon fontos, hogy az LGV fertőzött páciens megkapja a szükséges 3 hetes antibiotikum kúrát, különben évek múltával súlyos, belszerveket érintő szövődmények várható, melyek akár az életet is veszélyeztethetik. Forrás: shutterstock.com

A lymphogranuloma venereum kezelési lehetőségei

Az LVG spontán, gyógyszeres kezelés nélkül is gyógyulhat, ám ez hosszú ideig, akár több hétig is tarthat, és a komplikációk, felülfertőződések fokozott rizikójával jár együtt. A betegség kezelése függ többek között annak stádiumától és az érintett tüneteitől. Főként különböző antibiotikumok (doxycyclin, erythromycin) jelentik a terápia alapját. A gyógyszeres kúra általában 3 hétig tart. Az antibiotikum-kúra a gyógyulási időt nem befolyásolja, a gyógyulást nem gyorsítja meg, de a komplikációk kockázatát jelentősen csökkenti.

Előrehaladottabb stádiumú betegségnél, súlyosabb tüneteknél műtétre is szükség lehet. Ez jelentheti a tályogok felnyitását, leszívását és kitisztítását, a sérült szövetek helyreállítását, vagy éppen a nemi szervek és a gát területének plasztikai helyreállítását is. Amennyiben műtétre kerül a sor, a betegnek javasolt már a beavatkozás előtt elkezdenie az antibiotikumok szedését.

Chlamydia (klamídia): oka, tünetei és kezelése >>

LGV esetén is nagyon fontos a korábbi (akikkel a tünetek jelentkezése előtti 60 napban szexuális kontaktusa volt a betegnek) és jelenlegi szexuális partner vagy partnerek kezelése.

A lymphogranuloma venereum megelőzése

A betegség megelőzésének fontos lépései közé tartozik, hogy a bizonyított vagy gyanús esetek szexuális partnereit megtalálják, és a kezelésüket megkezdjék, még akár azelőtt, hogy a lymphogranuloma venereumot diagnosztizálták volna náluk.

Más szexuális úton terjedő betegségekhez hasonlóan az LGV megelőzésében is rendkívül nagy szerepe van a biztonságos szexnek, a gumi óvszer használatának, a mindkét fél részéről monogám párkapcsolatnak, illetve az ismeretlen, magas kockázati csoportba tartozó partnerrel történő szexuális együttlét mellőzésének.

Mit tehetünk ottthon LGV esetén?

A lymphanogranuloma venereum kezelése szakorvos által javasolt gyógyszeres (antibiotikumos) terápiát igényel, emellett pedig nagyon oda kell figyelni arra is, hogy másokat ne fertőzzünk meg. Nincs olyan házi módszer, mely bizonyítottan segítene megszabadulni a betegségtől!

GYAKORI KÉRDÉSEK AZ LGV-VEL KAPCSOLATBAN

Elkaphatjuk a lymphogranuloma venereumot állatoktól, házi kedvencektől?

Nem. A C. trachomatis kizárólag embereket érintő fertőzés, és szinte minden esetben szexuális úton terjed. Bár más Chlamydia-fajok állatokat is megfertőzhetnek, az, hogy az állatokról továbbterjedjen az emberre a fertőzés, rendkívül ritka, és az így kialakuló problémák szinte soha nem a genouritális szakaszt érintik.

Mennyi idő alatt múlik el az LGV?

A betegségnek különböző stádiumai vannak, a gyógyulási idő nagyon eltérő lehet, és az is előfordulhat, hogy bár a „látható” tünetek (pl. a nemi szerveknél kialakuló fekélyes sebek) néhány napon belül elmúlnak, a kórokozó a szervezetben maradhat, és akár súlyos komplikációkat is okozhat.

Mikor lehet újra szexuális életet élni LGV diagnosztizálása után?

Javasolt legalább három hétig tartózkodni a szexuális tevékenységektől! A szakemberek szerint a várakozási idő az alkalmazott terápiától, illetve a tünetek meglététől is függ. Az újrafertőződés megelőzéséhez természetesen a szexuális partner (vagy partnerek) kezelése is rendkívül fontos.

Források:

Prashanth Rawla, Krishna C. Thandra, Faten Limaiem: Lymphogranuloma Venereum https://www.ncbi.nlm.nih.gov/books/NBK537362/

Medscape https://emedicine.medscape.com/article/220869-overview

MedicineNet https://www.medicinenet.com/image-collection/lgv_lymphogranuloma_venereum_picture/picture.htm

Patient.info https://patient.info/doctor/lymphogranuloma-venereum

Infectious Diseases (Elsevier, 2017.), szerk: Jonathan Cohen, William G. Powderly

Mandell, Douglas, and Bennett’s Principles and Practice of Infectious Diseases (Elsevier, 2020.), szerk: John E. Bennett, Raphael Dolin, Martin J. Blaser

Harrison's Infectious Diseases (McGraw-Hill, 2017.), szerk: Dennis L. Kasper, Anthony S. Fauci

Atlas of Sexually Transmitted Diseases (Springer, 2018.), szerk.: Mauro Romero Leal Passos

ABC of Sexually Transmitted Infections (Wiley, 2011.), szerk.: Karen E. Rogstad

Sexually Transmitted Infections and Sexually Transmitted Diseases (Springer, 2011.), szerk.: Gerd Gross, Stephen K. Tyring

Forrás: egeszsegkalauz.hu
Google Hírek ikon
Adja hozzá a Híreket a Google hírfolyamához