LAPOSTETŰ-FERTŐZÉS (PEDICULOSIS PUBIS, PTHIRIASIS) B85.3 ICD-11: 1G03
Lapostetű-fertőzés: tünetei, kezelése és fertőzési útjai
A lapostetű egy apró élősködő, mely nem a hajon, hanem a test egyéb, szőrzettel borított részein, sőt még a szempillákon is megtelepedhet. Elsősorban közeli kontaktussal, például szexuális együttlét során kerül át egyik emberről a másikra.
A lapostetű-fertőzés oka és kialakulása
A lapostetű-fertőzés okozója egy apró parazita rovar, a lapostetű (Phthirus pubis). Egyike annak a három tetűfajtának, mely megfertőzheti az embert, a másik kettő a fejtetű, illetve a ruhatetű. A lapostetű a másik két tetűfajtától morfológiailag is eltér, külsejében, életmódjában és preferált élőhelyükön is jelentős változások figyelhetőek meg. A lapostetű teste rövid, széles, kerekded inkább aprócska, néhány mm hosszú rákra emlékeztet, és elsősorban az ágyék szőrzetében telepszik meg, de az is előfordulhat, hogy a hónaljban, a mellkason, a has szőrrel borított részein, a bajuszban, a szakállban, sőt esetenként a szempillákon vagy a szemöldökben szaporodik el.
A lapostetű kerekded, lapos testű parazita, mérete mindössze 0,8-1,5 mm, szabad szemmel sokszor nagyon nehéz észrevenni. Három pár lába van, melyek erős ollószerű képződményben végződnek, ezekkel képes megkapaszkodni a szőrszálakon. A lapostetű testfelépítése eltér a sokak által jól ismert fejtetűétől, szervezete ahhoz alkalmazkodott, hogy a hajszálak helyett a testen található vastagabb szőrszálakba tudjon belekapaszkodni. A színe barnás-vöröses, fényes, átlátszó. Az emberen kívül más élőlényt nem támad meg. Nem tud repülni, ugrani, viszont könnyen átmászik egyik emberről a másikra, különösen akkor, ha azok nagyon közel vannak egymáshoz. A lapostetű gyakran napokon keresztül ugyanabba a szőrszálba kapaszkodva marad, szájszervét a bőrbe vájva szinte folyamatosan táplálkozik.
A tetvek egyrészt kifejlett állapotban lehetnek a szőrszálakon, másrészt ún. serkeként, vagyis a szőrszálakra ragadt peteként. A nőstények átlagosan két-három hétig maradnak életben a gazdatesten, ez idő alatt nagyjából 25 petét raknak le. A serke ovális alakú, 1 mm-nél kisebb, áttetsző fehér vagy tejeskávé-színű. A még nem kikelt serkék sötétebbek, amelyekből azonban már kikelt az ún. nimfa, fehérek, ezek a szőrszálakon maradnak. A nimfák a kifejlett egyedekhez nagyon hasonlóak, a pete lerakását követően 7-8 napon belül kelnek ki, és háromszor vedlenek, míg el nem érik a kifejlett, nemzőképes felnőttkort. Ez nagyjából 15 napon belül megtörténik.
Hogyan fertőződhetünk meg?
A lapostetű-fertőzéshez közvetlen, szoros kontaktus szükséges. A lapostetű kedvelt „élőhelye” miatt a leggyakrabban szexuális kapcsolat során kerül át az egyik emberről a másikra. A közvetítő használati tárgyakon, ruhadarabokon keresztül történő fertőződés jóval ritkább, de ezt sem lehet teljesen kizárni.
Epidemiológia
A lapostetű-fertőzés férfiakat és nőket egyaránt érinthet, de a férfiaknál (mivel nekik egyszerűen dúsabb és nagyobb kiterjedésű szőrzete van, mint a nőknek) gyakoribb a súlyosabb fertőzés. A lapostetű-fertőzés nincs összefüggésben a higiéniás szokásokkal, minden társadalmi csoportban előfordulhat.
Mivel elsősorban szexuális úton terjedő fertőzésről van szó, a leggyakoribb az aktív nemi életet érő korcsoportokban, főként a 15-40 év közöttieknél.
Kit érinthet a lapostetű-fertőzés?
Fokozottan veszélyezteti a lapostetű-fertőzés azokat, akik gyakran váltogatják a szexuális partnerüket. Súlyosabb lehet a lapostetűvel összefüggő tetvesség azoknál a férfiaknál, akik a szőrösebb típusba tartoznak. Gyakori, hogy a lapostetű-fertőzés mellett, azzal párhuzamoson más, szexuális úton terjedő fertőzés is jelen van.
Fejtetű-fertőzés oka, tünetei és kezelése - olvasson tovább!
A lapostetű-fertőzés tünetei és jelei
Bár a legtöbb ember számára a lapostetű egyértelműen és kizárólag a nemi szervek környékén található meg, valójában más testrész is fertőzött lehet. Nagyon gyakori, hogy két, egymástól viszonylag távol található testtáj egyszerre fertőzött. A lapostetvek megtelepedhetnek:
- az ágyék környékén, a nemi szerveknél, a combhajlatban
- a farpofák között
- a hónaljban
- a has és a mellkas szőrzetében
- a szempillákon és a szemöldökben
- a bajuszban és a szakállban
A lapostetű-fertőzés gyakran tünetmentes, nem jár együtt viszketéssel vagy a bőrön kialakuló sebekkel. A fertőzöttségre sokszor csak a szőrszálakon észrevehető, 1-2 mm nagyságú, szürkés vagy barnás árnyalatú pöttyök figyelmeztetnek. A szőrzetben megbúvó lapostetvek akár teljesen beleolvadhatnak a bőrbe, csak enyhén kiemelkednek abból, így akár apró anyajegyeknek, szemölcsöknek is nézheti azokat az avatatlan szem. Egy-egy érintett testén átlagosan 10-25 kifejlett lapostetű lehet.
A lapostetű-fertőzés tünete lehet:
- viszketés, különösen éjjel
- a nemi szervek, az ágyék, esetleg a has vagy a mellkas területén megjelenő, csalánkiütésre emlékeztető bőrhibák
- az apró, piros közepű sebecskék (a tetvek csípésének helyei)
- a viszketés miatt a csípések helyét gyakran elvakarja a beteg, előfordulhat felülfertőződés is
- az alsóneműn apró véres pöttyök, sötét maradványok vagy vardarabkák vehetőek észre
- a szempillán, szemöldökön megtelepedő lapostetvek széklete összegyűlhet, ez, illetve a serkék a szempillaspirálok festékszemcséire, csomócskáira emlékeztethetnek
Időnként megfigyelhető, hogy a has alsó részén, a farpofákon vagy a combok felső részén szürkés-kékes árnyaltú, nagyjából 1 cm méretű, szabálytalan, véraláfutásra emlékeztető bőrhibák, pöttyök (maculae ceruleae) jelennek meg. Ezt a bőr alatti szövetek működésében bekövetkező zavarra vezethető vissza, melyet a tetvek nyálában található enzimek okoznak.
A lapostetű-fertőzés diagnosztizálása
A lapostetű-fertőzésnél a lapostetvek által kedvelt testtájak (elsősorban a nemi szervek) szőrzetében keresnek élő, kifejlett egyedeket, nimfákat vagy serkéket. Ugyanakkor a test átvizsgálása során nem szabad kizárólag az ágyék szőrzetére koncentrálni, hanem minden lehetséges testtájat ellenőrizni kell.
Lapostetű-fertőzés esetén nincs szükség laboratóriumi vizsgálatokra. Azonban, mivel gyakori, hogy más szexuális úton terjedő betegségekkel is fertőzött az érintett, ezek megállapításához szükségesek a laboratóriumi tesztek.
Orvosnál a tetvességgel
Segítheti a pontos diagnózist és a megfelelő terápia megválasztását, ha megosztjuk az orvosunkkal:
- Volt-e új szexuális partnerünk a tünetek jelentkezése előtti 1-2 hétben?
- Volt-e szexuális kapcsolatunk olyan partnerrel, akinél lapostetű-fertőzést állapítottak meg?
- Van-e valamilyen diagnosztizált bőrbetegségünk (pl. ekcéma, pszoriázis)?
- Tudomásunk van-e a bőrt érintő allergiáról?
- Közeli kapcsolatba kerültünk, kerülhettünk-e olyan személlyel, vagy annak használati tárgyával, ruhadarabjával, ágyneműjével, akinél lapostetű-fertőzést állapítottak meg?
A lapostetű-fertőzés lefolyása és kimenetele
A fertőződés közvetlen, közeli kapcsolatot követően alakul ki, mikor az egyik emberről a paraziták átmásznak a másikra. A nőstények azonnal elkezdenek petéket rakni, nagyjából 3-4 hetes életük alatt 25-öt. A peték 5-8 nap múlva kelnek ki, majd három vedlést követően, 15-17 nap múlva érik el a kifejlett állapotot. A betegség lappangási ideje nagyjából 2-3 hét, általában ekkor jelentkeznek az első tünetek a fertőződést követően. A tetvek akár több napig is egy-egy szőrszálba kapaszkodva, szájszervüket a gazdatestbe fúrva és táplálkozva, szinte mozdulatlanul maradnak. A lapostetű az esetek 60 százalékában egynél több testtájon szaporodik el, vagyis nem kizárólag a nemi szervek környékét vagy az ágyék területét érinti. Gazdatest nélkül a lapostetű maximum 2 napig marad életben.
A lapostetű-fertőzés prognózisa kitűnő: a tetvesség általában jól kezelhető, megfelelő kezelés mellett 2-3 héten belül szövődmények, maradandó nyomok nélkül gyógyul. Ehhez azonban szükség van az odafigyelésere, a terápiás előírások pontos betartására, a különböző kezelési módszerek kombinációjára stb.
A lapostetű-fertőzés lehetséges szövődményei, komplikációi
A lapostetű-fertőzés lehetséges, de ritka szövődményei között találjuk az élősködők csípésére adott allergiás reakciót, illetve az elvakart csípések során sérülő bőr elfertőződését.
A lapostetvek nem hordoznak kórokozókat.
Bár nem tekinthető közvetlen szövődménynek, a lapostetű-fertőzés általában szoros összefüggésben van más, szexuális úton terjedő betegséggel (ennek azonban nem maguk a paraziták, inkább a paraziták terjedésével összefüggő szexuális viselkedés az oka), és az érintettek 30 százalékánál más szexuális úton terjedő betegség is kimutatható.
Veszélyhelyzet lapostetű-fertőzés esetén
Szerencsére elhanyagolható az esély arra, hogy a lapostetű-fertőzés olyan egészségi panaszokat okozzon, melyek az életet veszélyeztetik és azonnali orvosi beavatkozást tesznek szükségessé. Haladéktalanul forduljunk azonban orvoshoz, ha a lapostetű-fertőzés mellett a következőket tapasztaljuk:
- láz
- nyirokcsomó-duzzanat
- érzékeny, váladékozó sebek megjelenése
A lapostetű-fertőzés kezelései lehetőségei
A lapostetű-fertőzést általában ugyanazokkal a módszerekkel kezelik, mint a fejtetűt. A kémiai, vagyis a gyógyszeres kezelés célja a tetvek és a serkék elpusztítása. A legtöbb ilyen termék sampon vagy hajszesz formájában áll a rendelkezésünkre. A hatóanyaguk lehet többek között pyrethrin, permethrin, malathion, lindán stb. Ezeket a használati utasításban leírtak szerint kell alkalmazni. Nagyon fontos, hogy nem csak azt a testtájat kezeljék, melynél először felfedezték a lapostetveket, hanem minden, szőrzettel fedett testrészt (tehát pl. a hónaljat, mellkast is). Ez nemcsak a fertőzés kezelése, de a továbbfertőződés rizikójának a csökkentése miatt is fontos. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a lapostetvek egyik testtájról a másikra vándorolnak, egyszerűen új élőhelyet keresnek maguknak.
Szexuális úton terjedő betegségek oka, tünetei és kezelése - olvasson tovább!
A gyógyszeres kezelést nem árt mechanikai módszerekkel is kiegészíteni, vagyis a serkéket, tetveket eltávolítani, pl. sűrű fogú tetűfésű segítségével.
Lapostetű-fertőzés esetén időnként szájon át szedhető parazitaellenes, ivermektin hatóanyagú gyógyszert is javasolhat a kezelőorvos. Érdemes azonban tudni, hogy ez a gyógyszer csak a már vért szívó egyedekre, vagyis a nimfákra és a kifejlett tetvekre hat, a serkékre nem, így több dózisra is szükség lehet (általában a kezelés megkezdése után 8. és 15. napon).
Lapostetű-fertőzés esetén rendkívül fontos a szexuális partner (vagy partnerek) kezelése is!
Érdemes tisztában lenni azzal, hogy az elmúlt években a különböző tetűfajok egyre ellenállóbbá váltak a leggyakrabban alkalmazott és legbiztonságosabbnak tartott kémiai szerekkel szemben, ezért sajnos nemcsak a kezelések többszöri megismétlésére, a különböző hatóanyagok kombinálására lehet szükség, de arra is, hogy az emberi szervezetre is veszélyesebb szereket használjunk a tetvek ellen.
A lapostetű-fertőzés megelőzése
A tetvesség megelőzésénél a legfontosabb, hogy nemcsak az érintettet, de annak szexuális partnerét (vagy partnereit), közeli családtagjait, környezetét is kezelni kell, hiszen nagyon könnyen visszafertőzhetjük egymást. Erre még akkor is szükség van, ha konkrétan nem veszünk észre a környezetünkben lévőkön tetveket vagy serkéket, az apró állatok ugyanis könnyen elbújhatnak a szemünk elől.
Lényeges emellett a környezet kezelése, parazitamentesítése. A használati tárgyakról, textíliákról, ruhadarabokról ugyanis könnyen új gazdára kerülhetnek.
Az (újra)fertőződés megelőzéséhez szükséges lépések tehát:
- Ne csak az elsődlegesen érintett személyt kezeljük parazitairtó szerrel, hanem a hozzá közel állókat, családtagokat, valamint a szexuális partnereket is.
- Haladéktalanul tájékoztassuk a jelenlegi és korábbi szexuális partnereket a lapostetű-fertőzésről (mindenkit, akivel a tünetek jelentkezése előtti egy hónapban intim kapcsolatban voltunk).
- Az ágyneműket, törülközőket, és a fertőzöttel érintkező ruhadarabokat mossuk ki legalább 60 fokon, és ha lehetőségünk van rá, tegyük szárítógépbe!
- A nem mosható ruhadarabokat, textíliákat tegyük egy műanyag zsákba, zárjuk le és tegyük félre két hétre! Télen, ha kint hideg van, a szabadban is tárolhatjuk ezeket!
Mit tehetünk otthon lapostetű-fertőzés esetén?
Bár létezik néhány házi módszer a tetvek ellen, ezeket általában fejtetű, és nem lapostetű ellen ajánlják. A lapostetvek ellen a gyógyszeres kezelés és a tetvek, serkék eltávolítása a leghatékonyabb. A gyakoribb fürdés, a nemi szervek körüli terület borotválása nem pusztítja el a lapostetveket. A különböző házi módszerek – az illóolajoktól a majonézes „borogatásig” - pedig egyáltalán nem hatékonyak, alkalmazásuk pedig kifejezetten kényelmetlen lehet.
GYAKORI KÉRDÉSEK A LAPOSTETŰ-FERTŐZÉS
Megszabadulhatunk a lapostetvektől, ha leborotváljuk a nemi szervek környékét?
Az intim területek borotválásának higiéniai szempontból lehetnek előnyei, de a lapostetű-fertőzést sajnos ez nem gyógyítja meg. Nagyon valószínű ugyanis, hogy a tetvek más, szőrzettel fedett élőhelyet keresnek maguknak, és egyszerűen odébb vándorolnak. A borotválást éppen ezért más módszerekkel, pl. gyógyszeres kezeléssel ki kell egészíteni.
Megfertőződhetünk lapostetűvel egy nyilvános vécében?
Erre annyira minimális az esély, hogy tulajdonképpen nullának is tekinthetjük a rizikót. Egyrészt, a lapostetű rendkívül lassú, naponta maximum tíz centiméternyi távolságot képes megtenni, ugrani, repülni nem tud, anatómiai jellemzői miatt pedig nagyon nehezen képes megkapaszkodni és mozogni sima felületeken, például egy műanyag toalettülőkén. Másrészt, a meleget és a táplálékot biztosító gazdatesttől távol csak nagyon rövid ideig, maximum 1-2 napig képes túlélni.
Megvéd a gumi óvszer a lapostetű-fertőzéstől?
A lapostetű nem magán a nemi szerveken, hanem az azt körülvevő szőrzetben telepszik meg. Ezt pedig nem fedi a gumi óvszer, így a tetvek az intim együttlét során átmászhatnak egyik emberről a másikra.
Lehet nemi életet élni lapostetű-fertőzés esetén?
Lapostetű-fertőzés esetén néhány hétig (a kezelés ideje alatt, illetve a teljes gyógyulásig) nem ajánlott a szexuális együttlét. Ezzel ugyanis nemcsak azt kockáztatjuk, hogy lapostetűvel fertőzzük meg a partnerünket (vagy éppen tőle „kapjuk vissza” a parazitákat), de más szexuális úton terjedő fertőzések rizikója is jelentősen megnőhet.
Források:
Medscape https://emedicine.medscape.com/article/225013-overview
Mayo Clinic https://www.mayoclinic.org/diseases-conditions/pubic-lice-crabs/symptoms-causes/syc-20350300
Mandell, Douglas, and Bennett’s Principles and Practice of Infectious Diseases (Elsevier, 2020.), szerk: John E. Bennett, Raphael Dolin, Martin J. Blaser
Fitzpatrick's Dermatology (McGraw-Hill, 2019.), szerk.: Sewon Kang, Masayuki Amagai, Anna L. Bruckner, Alexander H. Enk, David J. Margolis, Amy J. McMichael, Jeffrey S. Orringer
Dermatology (Elsevier, 2018.), szerk: Jean L. Bolognia, Julie V. Schaffer, Lorenzo Cerroni
Andrew's Diseases of the Skin (Elsevier, 2020.), szerk.: William D. James, Dirk M. Elston, James R. Treat, Misha A. Rosenbach, Isaac M. Neuhaus
Heinz Mehlhorn: Die Parasiten des Menschen (Springer, 2012.)
