Prosztatarák
A prosztatarák az Egyesült Államokban élő férfiak körében a leggyakoribb daganatfajta, valamint a második leggyakoribb halálok. Nagyobb a kifejlődésének az esélye a kor előrehaladtával, vagy ha valakinek a közeli hozzátartozója szenvedett ilyen betegségben. A prosztatarák rendszerint nagyon lassan növekszik, és évtizedekig tarthat, amíg tüneteket okoz.
Sokszor a prosztatarák nem is kerül felismerésre a beteg életében. A prosztatarák a mirigyben kialakult kisméretű dudorral kezdődik. Lassan növekszik, és nem okoz tüneteket. Néha azonban gyors a növekedése vagy prosztatán kívüli területre terjed.
A prosztatarák oka
A kiváltó ok ismeretlen. De étrendi és környezeti változások fontos szerepet játszhatnak a kialakulásában.
A prosztatarák tünetei
A prosztatarák előrehaladott állapotban okoz tüneteket, mikor már mérete folytán összenyomja a húgycsövet. Néha a jóindulatú prosztata-megnagyobbodáshoz hasonló panaszok jelentkeznek: vizelési nehézség, gyakori vagy sürgető vizeletürítési inger. Később véres vizeletet és hirtelen kialakuló vizeletelakadást hoz létre. Sajnos néha tünetek már csak akkor jelentkeznek, mikor a rák áttétet adott. Leggyakrabban érintett terület a csontrendszer és a vesék. A csontáttét fájdalmat okozhat, és annyira elgyengítheti a csontot, hogy az könnyen eltörik. A prosztatarák az agyba is szórhat, ami végül görcsrohamokat, zavartságot, fejfájást, gyengeséget vagy más idegrendszeri tünetet okozhat. A rák szóródása után gyakran alakul ki vérszegénység.
A prosztatarák diagnózisa
A prosztatarák gyanúja esetén végzett első vizsgálatok a prosztata végbélen keresztüli megtapintása illetve ultrahangos vizsgálata. Vérvétellel az úgynevezett prosztata-specifikus antigén (PSA) szintjét határozzák meg, mely daganatos elváltozás során megemelkedik. Képalkotó vizsgálattal a prosztata és a nyirokcsomók állapota is vizsgálható. Csont-izotópos vizsgálattal a csontáttéteket lehet kimutatni. A prosztata biopszia a prosztata állományából való szöveti mintavételt jelent, mellyel a daganat pontos stádiumát meg tudják határozni.
A prosztatarák szűrése
A szűrővizsgálat célja kizárólag azoknak a prosztatarákoknak a kimutatása, melyek kezeletlen esetben nagy valószínűséggel a beteg halálát okoznák. A nem rosszabbodó, vagy tünetmentes prosztatarák kimutatása felesleges vizsgálatoknak, kezeléseknek és az ezzel járó szövődményeknek tenné ki a beteget. Jelenleg szűrés céljából a végbélen keresztüli vizsgálat, a prosztata-specifikus antigén (PSA) kimutatása és az ultrahangos vizsgálat jön szóba.
A prosztatarák kezelése
A prosztatarák kezelése nem egyszerű feladat, rendszerint a következő három megközelítés egyike: az óvatos követés, a betegség meggyógyítása vagy a tüneti kezelés. A gondos követés a tünetek megjelenéséig (ha egyáltalán megjelennek) megelőz minden más kezelést. Ez a stratégia azon férfiak számára a legmegfelelőbb, kikben a rák terjedésének vagy tünetekben való megnyilvánulásának a valószínűsége kicsi. A beteg gondos követése megóvja a kezelésekkel együtt járó vizelettartási nehézségtől és az impotenciától. A betegséget meggyógyító kezelés gyakori olyan férfi esetében, akiben a tumor a prosztatára korlátozódik, és nagy a valószínűsége, hogy zavaró tüneteket vagy halálát okozza. Minden olyan daganat idetartozik, amely gyorsan növekszik. Gyógyító kezelés akkor is segít, ha valakinek kisméretű, lassan növekedő daganata van, de várható, hogy máskülönben az illető hosszú életű lesz. A végleges kezelés azonban valószínűleg csak akkor sikeres, amikor a daganat még a prosztata körüli területre korlátozódik csak. A tüneti kezelés célja inkább a tünetek mérséklése, mintsem a daganat gyógyítása. Ez olyanok számára a legelfogadhatóbb, akiknek kiterjedt, nem gyógyítható prosztatarákjuk van. Az ilyen tumorok növekedése és szóródása általában lelassítható vagy átmenetileg megakadályozható, és ez a tünetek csökkenésével jár.
A prosztatarák kezelésének három formáját alkalmazzák: a sebészi kezelést, a sugárterápiát és a hormonterápiát.
Sebészi kezelés: Az egész prosztata sebészi eltávolítására akkor kerül sor, mikor a rák a prosztata területére korlátozódik csak. A prosztata sebészi eltávolítása maradandó erekciós illetve vizelettartási zavart eredményezhet.
Sugárkezelés: A sugárkezelés célja, hogy elpusztítsa a daganatos sejteket, miközben nem érinti az egészséges szöveteket. A sugárkezelés meggyógyíthatja a prosztatára korlátozódó, illetve csak a környező szövetbe terjedő rákot. A csontáttétek okozta fájdalom is csillapodhat, de magát a rákot nem gyógyítja meg. A prosztatarák ellenálló lehet a sugárkezeléssel szemben, és a terápia után kiújulhat.
Hormonális terápia: A legtöbb prosztatarák a növekedéséhez és terjedéséhez tesztoszteront igényel, így azon kezelések, melyek gátolják ennek a hormonnak a hatásait, lassíthatják a daganat fejlődését. A hormonális terápiát gyakran a daganat terjedésének késleltetésére vagy az áttétet adott tumor kezelésére alkalmazzák, gyakran kombinálják más kezelési módokkal. Ezzel az áttétes prosztatarák növekedését és terjedését lehet lassítani, illetve átmenetileg meggátolni. Meghosszabbíthatja az élettartamot, valamint csökkentheti a tüneteket. A hormonális kezelés legősibb formája közé tartozik mindkét here eltávolítása. A kétoldali hereeltávolítás nagyban lassítja a prosztatarák növekedését, de az alacsony tesztoszteronszintből adódó mellékhatásokat okoz. Emellett az eljárás fizikai és lelki hatásait sok férfinek nehéz elfogadnia.
A prosztatarák kórlefolyása
Bármilyen kezelésben részesült is a beteg, a kiújulás kockázatának és a kezelés befejezésétől eltelt időnek megfelelően a PSA szintet meghatározott időnként mérni kell (az első évben általában 3-4 havonta, a következő évben 6 havonta, majd a beteg élete végéig évente). Az emelkedett PSA szint a rák kiújulását jelezheti.
Forrás:
Mark H. Beers, MD: MSD Orvosi kézikönyv a családban
Korszerű orvosi diagnosztika és terápia – Melánia Kiadó
