Oszteokondróma
A csont külső felszínéről kiinduló, porcsapkával borított jóindulatú, csont- és porcszövetből álló csontkinövés. Az összes jóindulatú csonttumorok hozzávetőlegesen 40-50%-át alkotja. Jellemzően 20 éves kor alatt jelentkezik a csöves csontok középdarabjában, leggyakrabban a combcsontban, a sípcsontban és a felkarcsontban. Az oszteokondróma addig növekszik, amíg a csontok növekedése tart. Figyelemmel kell kísérni a felnőttkorban gyors növekedésnek induló elváltozást, mely rosszindulatú elváltozásra utal.
Az oszteokondróma tünetei
Nem feltétlen vannak tünetei a betegségnek. Általában fájdalmatlan kitüremkedés az ízületek, így a térd vagy vállízület közelében és kemény dudorként tapintható. Növekedés közben nyomhatja a környező ér- illetve idegképleteket. Ha a kitüremkedés épp egy ín alatt jelenik meg, az érintett testrész mozgatásakor okoz fájdalmat.
Az oszteokondróma diagnózisa
Röntgenvizsgálat során jellegzetes képet mutat: Vékony nyeles, vagy széles lapos képet mutat a csontfelszínről kiemelkedve, mely mérete 1-2 cm-től a 10 cm-es nagyságig is terjedhet. A vékony nyélnek az izmok rongáló hatása miatt úgynevezett ruhafogasszerű megjelenési képe van.
Az oszteokondróma kezelése
Az elváltozás szoros megfigyelése szükséges. Eltávolítása akkor javasolt, ha a növekedés abbamarad. Kiújulás csak akkor fordul elő, amennyiben a beavatkozás után visszamaradnak még képletek az elváltozásból.
Az oszteokondróma prognózisa
A betegség a megfelelő kezeléssel gyógyul. Azonban az esetek kevesebb, mint 1%-ában az oszteokondrómából úgynevezett kondroszarkóma alakul ki, mely rosszindulatú daganat. Nyomonkövetése szükséges.
Forrás:
Vízkeleti Tibor: Az ortopédia tankönyve
Mark H. Beers, MD: MSD Orvosi kézikönyv a családban
www.bonetumor.org
