Mellrák, emlőrák: okai, tünetei és kezelési lehetőségei
A mellrák nem egyetlen betegség; a mellráknak több különböző típusa létezik.
Az Európai Unióban életük során 10 nő közül kb. 1 esetében diagnosztizálnak mellrákot - legtöbbször középkorú vagy idősebb nőknél, de a fiatalabb nőknél is kialakulhat mellrák. A mellrák nem csak nőket érintheti, egyre gyakrabban fordul elő férfiaknál is. Az emlőrák jellemző tünete a mell szövetében jelentkező csomó vagy megvastagodás (habár legtöbb esetben a mellben észlelt csomók nem rákos eredetűek), de egyéb mellrákjelekre is érdemes felfigyelni. A túlélési esélyek a mellrák diagnosztizálását követően nagymértékben múlnak a rák típusától, valamint attól, hogy az mennyire előrehaladott stádiumban van, amikor felfedezik.
Mi a mellrák?
A mellrák a nőknél leggyakrabban előforduló rosszindulatú daganatos megbetegedés, amely a mell szöveteiben alakul ki. Az emlőrák a női szervezet leggyakoribb rosszindulatú betegsége. Gyakoriságának csúcsát a változókorban éri el. A daganat a mell mirigyszöveteiből (lobulusokból) vagy a tejcsatornákból (ductusokból) indulhat ki, és idővel átterjedhet a közeli nyirokcsomókra, illetve távolabbi szervekre is. Bár leginkább nőket érint, ritkán férfiaknál is előfordulhat emlőrák.
A mellrák típusai
A mellráknak több típusa létezik, attól függően, hogy mely sejtekből indul ki és hogyan terjed:
- Duktális karcinóma in situ (DCIS): a tejcsatornák belsejében alakul ki, és nem terjed a környező szövetekbe.
- Invazív duktális karcinóma (IDC): a tejcsatornákból kiindulva a környező szövetekbe is behatol, ez a leggyakoribb mellráktípus.
- Lobuláris karcinóma in situ (LCIS): a mirigyszövetben kezdődik, de nem invazív, viszont fokozott kockázatot jelent a későbbi mellrák kialakulására.
- Invazív lobuláris karcinóma (ILC): a mirigyszövetből indul ki és átterjedhet a környező területekre.
- Triplán negatív emlőrák: egy agresszív forma, amely nem tartalmaz ösztrogén-, progeszteron- és HER2-receptorokat, így célzott hormonális kezeléssel nem gyógyítható.
- HER2-pozitív emlőrák: a HER2-fehérjét túltermelő daganatok, amelyek gyorsabban növekedhetnek, de célzott terápiával kezelhetők.
A mellrák kockázati tényezői
Bár a pontos oka nem ismert, számos tényező növelheti az emlőrák kialakulásának esélyét:
- Genetikai hajlam: BRCA1 és BRCA2 gének mutációi jelentősen növelik a kockázatot.
- Családi halmozódás: ha az elsőfokú rokonok között előfordult mellrák, nagyobb az esély a betegségre.
- Hormonális tényezők: hosszú ideig tartó ösztrogénhatás (korai első menstruáció, késői menopauza, hormonpótló terápia).
- Életmódbeli tényezők: túlsúly, mozgásszegény életmód, alkoholfogyasztás, dohányzás. A túlsúly és az elhízás különösen menopauza után növeli a mellrák kockázatát. Ennek oka, hogy a zsírsejtek ösztrogént termelnek, amely fokozhatja a hormonérzékeny daganatok növekedését. A magas testtömegindex (BMI) a kiújulás kockázatát is növelheti azoknál, akik már átestek a betegségen. A rendszeres testmozgás védő hatású abból a szempontból, hogy csökkenti az ösztrogénszintet, erősíti az immunrendszert és javítja az inzulinérzékenységet, ami hozzájárulhat a rákos sejtek elleni védelemhez. Kutatások szerint azoknál a nőknél, akik hetente legalább 150 perc közepes intenzitású testmozgást végeznek, alacsonyabb a mellrák kialakulásának esélye.
- Sugárterhelés: korábbi mellkasi sugárkezelések növelhetik a kockázatot, különösen, ha a sugárterhelés fiatal életkorban, például 30 éves kor előtt történt. Azoknál a nőknél, akik fiatal korban kaptak sugárkezelést más betegségek, például Hodgkin-limfóma vagy egyéb mellkasi daganatok miatt, az emlőrák kockázata akár többszörösére is emelkedhet a normál populációhoz képest.
A mellrák tünetei
Az emlőrák a korai szakaszában gyakran tünetmentes, de a következő jelek gyanúra adhatnak okot:
- Tapintható csomó a mellben vagy a hónaljban
- A mell alakjának vagy méretének megváltozása
- Bőrelváltozások, például behúzódás vagy bőrpír
- A mellbimbó váladékozása (véres vagy sárgás)
- A mellbimbó behúzódása vagy elváltozása
- Tartós fájdalom a mellben vagy a környező területeken
A mellrák diagnosztikája és vizsgálati módszerei
Az emlőrák diagnosztizálása többféle vizsgálattal történik:
- Önvizsgálat: a rendszeres mellönvizsgálat segíthet az elváltozások időben történő felismerésében.
- Mammográfia: az emlőrák szűrésének elsődleges eszköze, különösen 40 év felett ajánlott.
- Ultrahang: kiegészítő vizsgálat, különösen fiatalabb nőknél, ahol a mell mirigyállománya sűrűbb.
- Biopszia: szövetmintavétel, amely pontos diagnózist biztosít.
- MRI: magas kockázatú esetekben vagy pontosabb képet igénylő szituációkban alkalmazzák.
Az emlőrák kezelési lehetőségei
A mellrák kezelése számos tényezőtől függ, például a daganat típusától, stádiumától és a beteg általános állapotától. A leggyakoribb kezelési módok:
- Sebészi beavatkozás: lumpektómia (csak a daganat eltávolítása) vagy masztektómia (az egész emlő eltávolítása).
- Sugárterápia: a daganat kiújulásának csökkentése érdekében alkalmazzák műtét után.
- Kemoterápia: a gyorsan osztódó rákos sejtek elpusztítására szolgál, gyakran műtét előtt vagy után alkalmazzák.
- Hormonkezelés: hormonérzékeny daganatok esetén ösztrogén- vagy progeszteronblokkoló gyógyszereket alkalmaznak.
- Célzott terápia: HER2-pozitív rák esetén speciális gyógyszerek használhatók, amelyek célzottan gátolják a daganat növekedését.
- Immunterápia: egyes agresszív mellráktípusok, például a triplán negatív emlőrák esetén alkalmazható.
Mellárák megelőzés: szűrés és önvizsgálat
Mellrákszűrés során röntgenkép, úgynevezett mammogram segítségével vizsgálják meg, hogy vannak-e rákos elváltozásra utaló jelek a mellben. Olyan rákos elváltozásokat is képesek kimutatni, amelyek még túl kicsik ahhoz, hogy tapinthatóak legyenek. Minél korábban fedezik fel a mellrákot, annál hatékonyabb lehet a kezelés. A mellrák megelőzése pustán életmódbeli ajánlásokkal nem elégséges, de a következő lépések csökkenthetik a kockázatot:
- Rendszeres szűrővizsgálatok: a mammográfia és az önvizsgálat segíthet a korai felismerésben.
- Egészséges életmód: rendszeres testmozgás, kiegyensúlyozott étrend, dohányzás és alkoholfogyasztás kerülése.
- Szoptatás: hosszabb ideig tartó szoptatás bizonyítottan csökkenti a mellrák kockázatát.
- Hormonkezelések óvatos használata: a hosszú távú hormonpótlás növelheti a kockázatot.
Az emlőrák esetleges komplikációi
Minél nagyobb, előrehaladottabb a daganat, annál nagyobb az esély az a rákos sejtek szóródására, vagyis az áttétképződésre. Előrehaladott rákról akkor beszélünk, ha a daganat átmérője nagyobb 5 cm-nél, vagy már metasztázist adott a test más részein. Az emlőrák leggyakrabban az azonos oldali hónalji nyirokcsomókban, illetve a májban, csontokban, tüdőben, néha az agyban és a petefészekben képez metasztázist. Sajnos az áttétnek az étvágytalanságon, fáradékonyságon kívül ritkán vannak speciális jelei. A tünetek az érintett szervtől is függnek, így a csontok állandó fájdalma, mellkasi csomók, a nyirokcsomók megduzzadása, agyi áttét esetén fejfájás, gyengeség, májáttétnél sárgaság, étvágytalanság, tüdőáttétnél légszomj, száraz köhögés jelentkezhet.
Mit tehet Ön emlőrák esetén?
Évente járjon rákszűrő vizsgálatra, amely alkalmával az orvos az emlőit is megvizsgálja. Tanulja meg és legalább havonta egy alkalommal gyakorolja az emlők önvizsgálatát. Az önvizsgálat megtanulásához kérje ki orvosa vagy védőnője tanácsát. 40 év felett, terhelt családi kórelőzmény esetén 35 év felett évente jelenjen meg mammográfiás szűrésen.
Mit tehet az orvos emlőrák esetén
A diagnosztikus vizsgálatok a fizikális vizsgálat, mammográfia, illetve ultrahangvizsgálat során felmerült gyanú megerősítését (vagy kizárását) szolgálják. A finomtű-aspirációs vizsgálat során vékony tűvel sejteket nyernek a megcélzott szövetrészből, majd a nyert mintát mikroszkóp alatt vizsgáljak. Citológiai vizsgálatnak is nevezik, mely csak sejtek megfigyelésére alkalmas.
A negatív eredmény nem zárja ki egyértelműen daganatos elváltozás jelenlétét, pozitív esetben azonban jelentősen alátámasztja a gyanút. A tűbiopsziás vizsgálat során speciális eszköz segítségével a gyanús területből egy kis henger formájú szövetrészt nyernek (core-biopszia), amelyet laborvizsgálatra küldenek. A mintát kórszövettani módszerekkel patológus vizsgálja meg. A módszer biztos diagnózis felállítására alkalmas. Negativitása a daganat ellen, pozitivitása a daganat mellett szól.
További módszer szövetrészek nyerésére a sebészi mintavétel (sebészi biopszia), melynek során vagy az egész daganatgyanús elváltozást vagy csak annak apró részletét távolítják el szövettani vizsgálat céljából. Utóbbit a patológus végzi megállapítva, hogy milyen típusú rákról van szó.Kiegészítő laborvizsgálatokkal további ismereteket szerezhetünk a daganat fajtájáról, főbb jellemzőiről.
Ezek az információk fontos útmutatóul szolgálnak a betegség kimenetelének megítélésben és a kezelési terv kialakításában. A hormonreceptor meghatározás (ösztrogén- és progeszteronreceptor tesztek) például arról tájékoztat, hogy a daganat növekedéséhez kellenek-e női hormonok.
Ha a tesztek erre utalnak, akkor a daganat prognózisa kedvezőbb, és nagy valószínűséggel reagál majd a hormonterápiára, mellyel a sejtek ösztrogénhormon termelését lehet felfüggeszteni, illetve a termelődött hormont hatásában gátolni.
Kiemelkedő jelentősége van az úgynevezett HER2-receptor meghatározásnak (2-es típusú human epidermális növekedési fakctor receptor). Fontos részét képezik a kivizsgálásnak azon képalkotó vizsgálatok, amelyek segítségével megállapítható a daganatos megbetegedés stádiuma, vagyis, hogy mennyire előrehaladott, mennyire kiterjedt a folyamat, és képzett-e már áttéteket (csontokban, májban, tüdőben, stb.). Ilyen vizsgáló módszerek a röntgen-, ultrahang-, CT- (komutertomográfia), MRI- (mágneses rezonancia leképezés) és legújabban a PET (pozitronemissziós tomográfia) vizsgálat.
Az emlőrák kezelésében használt módszerek két nagy csoportba sorolhatók:
- lokális (helyi) kezelések
- és szisztémás (a szervezet egészét érintő) terápiák.
Adott esetben sor kerülhet mindkét kezelési forma alkalmazására. A lokális kezelés a daganat sebészeti teljes eltávolítását jelenti, amelyet helyi besugárzás, vagyis sugárkezelés követhet. A szisztémás kezelés a test egészében alkalmas a ráksejtek elpusztítására, illetve növekedésük és szaporodásuk gátlására.
A kemoterápia, a hormonkezelés és a biológiai kezelés tartoznak ebbe a csoportba. Előrehaladott esetekben többnyire már csak a szisztémás kezelés alkalmazható, míg a kevésbé előrehaladott rákos megbetegedésben gyakran kombinálják a lokális és szisztémás kezelési módokat. A műtét előtt adott szisztémás terápia célja a daganat méretének csökkentése, miáltal műthetősége jelentősen javulhat, illetve mód nyílhat emlőmegtartó műtét végzésére. A műtétet követő időszakban alkalmazott szisztémás kezeléssel a daganat kiújulását kívánják megelőzni.
Gyakran ismételt kérdések a mellrákról
Mellrákszűrés során röntgenkép, úgynevezett mammogram segítségével vizsgálják meg, hogy vannak-e rákos elváltozásra utaló jelek a mellben. Olyan rákos elváltozásokat is képesek kimutatni, amelyek még túl kicsik ahhoz, hogy tapinthatóak legyenek. Minél korábban fedezik fel a mellrákot, annál hatékonyabb lehet a kezelés.
Milyen életkorban fordul elő leggyakrabban a mellrák?
A mellrák leggyakrabban 50 éves kor felett jelentkezik, de fiatalabb nőknél is előfordulhat, különösen genetikai hajlam esetén. Éppen ezért már 40 éves kortól ajánlott a rendszeres mammográfiás szűrés.
Férfiaknál is előfordulhat mellrák?
Igen, bár ritka, férfiaknál is kialakulhat mellrák, főként idősebb korban. A tünetek hasonlóak, mint nőknél: csomó a mellkas területén, bőrelváltozások vagy mellbimbóváladékozás.
Minden mellrák örökletes?
Nem, a mellrákos esetek csupán 5-10%-a köthető genetikai mutációkhoz (például BRCA1 és BRCA2, amelyek miatt a híres világsztár, Angelina Jolie is inkább a megelőző célú emlőeltávolító műtét mellett döntött). A legtöbb esetben a betegség kialakulásában életmódbeli és környezeti tényezők is szerepet játszanak.
A mellrák mindig csomó formájában jelentkezik?
Nem feltétlenül. A mellrák más tüneteket is okozhat, például bőrelváltozásokat, duzzanatot, fájdalmat vagy mellbimbóváladékozást. Ezért fontos a rendszeres szűrés.
A mellrákfáj?
Mivel az emlőrák az esetek nagy részében egyáltalán nem fáj, ez megtévesztő lehet a beteg számára. A legkorábbi tünetek, amelyek mindenképpen kivizsgálást indokolnak, az emlőben tapintható csomó, az emlőbimbó behúzódása, a hónaljban érzékelhető csomó, a mellbimbó véres váladékozása vagy az emlő bőrének elváltozásai, így, ha az egyik emlő duzzadtabb, keményebb, mint a másik, a bőr kipirosodik, ekcémásnak tűnik. Egyes daganatok az emlőgyulladáshoz hasonló tünetekkel adnak jelt magukról.
Meg lehet gyógyulni a mellrákból?
A mellrák ma már nem egyenlő a halálos kórral. Gyógyítható, különösen, ha korai stádiumban diagnosztizálják. Az időben elkezdett kezelés jelentősen növeli a túlélési esélyeket.
Lehet-e mellrákom, ha nincs családi érintettség?
Igen, a mellrákos esetek többsége olyan nőknél fordul elő, akiknek nincs ismert családi halmozódása. Bár az öröklött genetikai mutációk növelhetik a kockázatot, a környezeti és életmódbeli tényezők is jelentős szerepet játszanak a betegség kialakulásában. Éppen ezért minden nőnek ajánlott a rendszeres önvizsgálat és szűrővizsgálat.
Hogyan lehet megkülönböztetni a jóindulatú és a rosszindulatú csomókat?
A jóindulatú csomók általában sima felszínűek, mozgathatók, és nem okoznak fájdalmat, míg a rosszindulatú daganatok keményebbek, egyenetlen felszínűek, és a környező szövetekhez tapadhatnak. Azonban biztos diagnózist csak képalkotó vizsgálatok (mammográfia, ultrahang) és biopszia alapján lehet felállítani, ezért minden gyanús elváltozással orvoshoz kell fordulni.
Befolyásolja-e a mellimplantátum a mellrák kialakulásának kockázatát?
A mellimplantátumok önmagukban nem növelik a mellrák kockázatát, de megnehezíthetik a daganatok korai felismerését a mammográfiás vizsgálatok során. Ezért implantátummal rendelkező nők esetében speciális képalkotó technikákat alkalmaznak a pontos diagnózis érdekében. Bizonyos típusú implantátumok ritka, úgynevezett anaplasztikus nagysejtes limfómával (BIA-ALCL) hozhatók összefüggésbe, de ez nem azonos a hagyományos emlőrákkal.
Segíthet-e a táplálkozás a mellrák megelőzésében?
Igen, az egészséges táplálkozás csökkentheti a mellrák kockázatát. A rostban gazdag étrend, az antioxidánsokban bővelkedő zöldségek és gyümölcsök, az egészséges zsírok (például olívaolaj, diófélék) és a feldolgozott élelmiszerek, valamint az alkohol kerülése hozzájárulhat a betegség megelőzéséhez. Emellett a megfelelő testsúly fenntartása és a rendszeres testmozgás is fontos védőfaktor.
Hogyan lehet csökkenteni a mellrák kiújulásának kockázatát a kezelés után?
A mellrák kezelése után az életmódbeli változtatások kulcsszerepet játszhatnak a kiújulás megelőzésében. Az egészséges táplálkozás, a rendszeres testmozgás, az alkohol- és dohányzás mellőzése, valamint a stresszkonroll, testsúlykontroll mind hozzájárulhatnak a betegség kiújulásának csökkentéséhez. Emellett a kezelőorvos által előírt gyógyszeres terápia (például hormonterápia vagy célzott terápia) betartása, valamint a rendszeres orvosi ellenőrzések és képalkotó vizsgálatok is elengedhetetlenek a hosszú távú egészség megőrzése érdekében.
Mik az emlőrák kiváltó okai?
30 éves kor előtt ritkán alakul ki, majd előfordulása az életkor előrehaladtával növekszik, a menopauzáig tíz évenként megduplázódik, majd ezt követően csökken. A korán kezdődő menstruáció és a késői menopauza növeli az emlőrák kockázatát. A gyermeket nem szült és az első szüléskor idősebb nőknél is nagyobb a mellrák előfordulása. A 20 éves kor előtt elkezdett orális fogamzásgátlás rizikója nagyobb, szemben azokkal, akik idősebb korban folyamodnak e szerekhez. Az aktuálisan hormonpótló kezelésben részesülőknél, valamint azoknál, akik 1-4 éve hagyták abba a kezelést, az emlőrák relatív kockázata kissé megnő. A rizikó nagyobbnak tűnik a kombinált készítmények alkalmazásakor.
Mit tehetek még az emlőrák megelőzése érdekében?
Orális fogamzásgátlók szedése közben, valamint az ezek abbahagyását követő 10 év során az emlőrák kialakulásának relatív kockázata kissé nagyobb. Az említett 10 év eltelte után ez kockázatnövekedés megszűnik. A korai, áttétet még nem képzett emlőrákok 95%-ban tökéletesen gyógyíthatók, így nyilvánvaló a rendszeres szűrések jelentősége és haszna. A szűrés lényege, hogy a betegséget a korai, preklinikai szakaszban igyekeznek felfedezni, amikor még nem okoz panaszokat, csupán orvosi diagnosztikai módszerek segítségével lehet kimutatni a rákot vagy még szerencsésebb esetben a rákmegelőző állapotot.
Az emlőszűrés módszerei az emlők lágyrész röntgenvizsgálata, a mammográfiás vizsgálat és a klinikai fizikális azaz orvosok által, tapintással végzett emlővizsgálat. A fizikális vizsgálatok közé tartozik az emlők önvizsgálata is.
Mi történik a mellrákszűrésen?
A szűrővizsgálaton megjelenő nőknek néhány egészségi állapotukkal kapcsolatos kérdést tesznek fel. Az emlőket ezután fekvő testhelyzetben fizikális tapintásos vizsgálatnak vetik alá. A pár perces mammográfiás vizsgálat során az emlőkről két-két (felülnézeti és oldalirányú) röntgenfelvételt készítenek, ehhez az emlőket két lap között kissé összenyomják, hogy tisztább felvételeket nyerjenek. Az emlők enyhe összenyomása nem fájdalmas, inkább csak kellemetlen. További, kiegészítő vizsgálatok is szükségesek lehetnek, ha kóros állapotra utaló eredmény születik, vagy ha az emlők szöveti felépítésük miatt alkatilag nehezen vizsgálhatók.A családi kórelőzmény alapján genetikai vizsgálat is indokolt lehet. Ha ezen vizsgálatok génkárosodást bizonyítanak, ajánlatos évenként mammográfiás és hüvelyi ultrahangvizsgálatokat végezni (az örökletes emlőrák és petefészekrák kialakulása legtöbbször a néhány éve felfedezett BRCA-1 és BRCA-2 gének örökölt mutációjával kapcsolatos). Családi előfordulás esetén a vizsgálatokat 35 éves kortól vagy 5 évvel korábban kell megkezdeni, mint a családban előfordult legfiatalabb emlőrákos beteg életkora volt betegsége jelentkezésekor.
Felhasznált források:
