Leukémia

A leukémia a vérképzőszervek (csontvelő és nyirokcsomók) rosszindulatú daganatos betegsége, mely kapcsán a vérben igen nagy mennyiségben jelennek meg kóros fehérvérsejtek.

A leukémia (=fehérvérűség) a vérben a fehérvérsejtek igen magas koncentrációjára utal, de az elsőleges betegség mégis egyszerű daganat, a vérben kimutatható nagyon sok fehérvérsejt lényegében az áttétképződés jele. Nem minden nyirokdaganat jár egyúttal magas fehérvérsejt-számmal is. Vannak olyan vérképzőszervi daganatok, melyek mellett a fehérvérsejtek száma a normálisnál nem magasabb.

Attól függően, hogy az elsődleges daganat a csontvelőből vagy a nyirokcsomókból indul ki, beszélhetünk mieloid és limfoid leukémiáról.

A mieloid leukémia a csontvelő daganata, mely a csontvelőben termelődő valamelyik sejt kóros felszaporodásával, vérben történő megjelenésével jár. Attól függően, hogy melyik sejttípus osztódása válik dominánssá. A típusok:

Granulocitás leukémiaA granulociták a szervezet második védelmi vonalát jelentik, idegen anyag megjelenése esetén azonnal a helyszínre sietnek és egyszerűen felfalják a betolakodó pl. baktériumot. A granulociták is elpusztulnak a harc során, tetemeik összessége képezi a gennyet.

Monocitás leukémiaA monocita a granulociához hasonlóan "működő" falósejt, a granulocitánál nagyobb, koncentrációja jóval kisebb

Policitémia rubra veraA vörösvérsejtek szaporodása is kontollálatlanná válhat, ilyenkor a vér jelentősen besűrűsödik. A policitémia (Vaquez-Osler-kór) előbb utóbb mieloid leukémiában folytatódik.

Megakariocitás leukémiaMegakariociták termelik a vérlemezkéket. Rosszindulatú burjánzása ennek a sejtféleségnek is előfordul

A limfoid leukémiákat is a felszaporodó sejttípusról nevezzük el. A nyiroksejtek lehetnek T-sejtek és B-sejtek. A T-sejtek felelnek a sejtes immunitásért, a betolakodó kórokozóhoz tapadva pusztítja el azt (gyilkos vagy "killer" sejt). A B-sejtek termelik a fajtaspecifikus ellenanyagokat. Limfoid leukémia tehát lehet T-sejtes és B-sejtes.

Megjegyzés: A felsoroltak mellett a leukémiáknak egyéb formái és altípusai is léteznek, jelen ismertetőnk csak a klinikai szempontból legfontosabb típusok ismertetésére szorítkozik.

Mind a mieloid, mind a limfoid leukémiának van gyors lefolyású (akut) és lassú progressziójú (krónikus) formája. Ennek alapján a leukémia leggyakoribb formái:

Akut mieloid leukémia (AML)

A burjánzó kóros szövetek csakhamar kiszorítják a vörösvérsejteket és a vérzéscsillapításért felelős vérlemezkéket, miközben a kóros fehérvérsejtek, akármilyen sok is van belőlük, a szervezetet a fertőzésektől megvédeni nem tudják. Ezek a kórtani jelenségek magyarázzák az akut mieloid leukémia jellemző tüneteit: (1) akut immunhiányos állapot, (2) súlyos vérzékenység, (3) súlyos kezeletlen esetben AML esetén a beteg életét kórokozók által okozott vérmérgezés, vagy súlyos belső vérzések okozzák. A daganatos sejtek a vérárammal más szervekben, főként a májban és lépben okoznak áttéteket – a beteg sorsa szempontjából ezek kevésbé meghatározóak.

Akut limfoid leukémia (ALL)

Tünetei szint mindenben megegyeznek az akut mieloid leukémia kapcsán ismertetett tünetekkel, azzal a különbséggel, hogy itt a nyirokcsomók testszerte észlelhető, sokszor igen jelentős mértékű megnagyobbodása vezeti be.

Krónikus mieloid leukémia (CML)

Vezető tünete a fokozatos leromlás és a jelentős máj-lép megnagyobbodás. A beteg vérszegény, mérsékelt fokban vérzékeny. A vérben az alakilag szinte teljesen egészséges granulociták száma igen nagy, akár 100.000/mm3 is lehet. A betegség 90%-ára jellemző a Philadelphia kromoszóma megjelenése a fehérvérsejtekben (az 5. és 22. kromoszóma közötti génáthelyeződés, "transzlokáció" következménye). A krónikus mieloid leukémia időközönként heveny mieloid leukémiába tör ki ("blasztos" fázis), és a beteg halálát végeredményben az akut mieloid leukémia szövődményei okozzák. (Blasztoknak nevezzük az éretlen, az egészséges fehérvérsejtekre alig emlékeztető fehérvérsejteket).

Krónikus limfoid leukémia (CLL)

Lassú, átlagosa 5 év lefolyású betegség, melyre a nyirokcsomó daganatok egész szervezetben történő elszaporodása jellemzi. A beteg halálát a legyengülés, és különböző fertőzések okozzák. A mindig megfigyelhető erős vérszegénység az életkilátásokat ritkán befolyásolja. A nyirokcsomó-daganat a non-Hogkin limfómák közül a limfocitás limfómák közé tartozik.

A leukémia előfordulása

Az összes leukémia gyakoriságát amerikai kutatók 12,8/100.000 fő/évre becsülik, de az egyes rasszok és etnikumok között jelentős eltérések lehetnek. A leukémia bármely életkorban bárkinél bekövetkezhet. Gyermekkorban leggyakoribban a T-sejtes limfoid leukémiák, időskorban a krónikus limfoid leukémia.

A leukémia okai

A leukémia minden bizonnyal döntően környezeti eredetű betegség, közvetlen kiváltó oka a DNS-láncban megtalálható, a génekkel együtt öröklődő, a gének kijavításáért felelős szupergének mutációja. Ha egy sejtet genetikai károsodás éri, a szupergének a sejtosztódást leállítják mindaddig, amíg a reparáló enzimek a hibát ki nem javítják – ez átlagosan 48 óra. A szupergének károsodása esetén a károsodott génállományú sejt szaporodása fékezetlenül folytatódik.

A génhibát kiváltó okok már kevésbé ismertek. Az ionizáló sugárzás egy egyetlen környezeti ártalom, melynél igazolt, hogy képes leukémiát kiváltani (amint az sugárkezelteknél, Hirosimában, Nagaszakiban, Csernobilban is megfigyelhető volt.

Egyéb környezeti ártalom lehet az Epstein-Barr vírusfertőzés (Burkitt-limfóma), és a szerzett immunhiányos állapot (AIDS).

A testi kromoszómához kötött lappangva (autoszomális recesszív módon öröklődő) Fanconi anémia esetén is gyakoribb a leukémia, akárcsak a Down-szindróma esetében. Mindez arra utal, hogy létezhetnek olyan génhibák, melyek kapcsán a szupergének sérülékenyebbek a szokásosnál.

Az esetek döntő többségében a leukémia kiváltó okát megnevezni nem tudjuk.

A leukémia diagnózisa

A diagnózis két alappillére a vérképvizsgálat és a szövettani vizsgálat (mieloid leukémia esetén a csontvelő, limfoid leukémia esetén a nyirokcsomó szövettani vizsgálata).

A vérképvizsgálat lehet kvantitatív (a sejtek egyszerű megszámolása és lehet kvalitatív (az egyes fehérvérsejt-típusok arányainak meghatározása.

Normális kvalitatív vérkép a következő:

Granulociták 55-70%

Limfociták 25-40%

Monociták 2-6%

Bazofil granulociták1-2%

Eozinofil granulociták 1% körül

Olykor a fehérvérsejtszám leukémia esetén nem, vagy csak mérsékelten magasabb, de normálisnál jelentősen nagyobb arányban jelenlévő fehérvérsejt forma leleplezi a betegséget.

Szövettani vizsgálathoz vizsgálati anyagot legtöbbször a szegycsontból vesznek, limfoid leukémia esetén a sebészileg eltávolított nyirokcsomó szolgáltat vizsgálati anyagot.

A leukémia lefolyása

Kezelés nélkül minden leukémia fajtának megvan a reá jellemző túlélési ideje. Akut leukémiáknál ez legfeljebb egy év. Krónikus mieloid leukémia esetén átlagosan 3-4, idősebb kori limfoid leukémiáknál kb. 5 év.

Ma már az egyre hatékonyabb kezelés ezeket a szabályokat átírja. Az imatinib hatóanyagot tartalmazó új gyógyszer bevezetése a krónikus mieloid leukémia túlélési idejét 5-8 évre módosította. Akut mieloid leukémiáknál a csontvelőátültetés akár végleges gyógyulást is eredményezhet. Általában elmondható, hogy természetes körülmények között minél gyorsabb lefolyású a leukémia, annál érzékenyebb a citosztatikus kemoterápiára vagy a csontvelő besugárzására. A krónikus limfoid leukémia lefolyása az elmúlt évtizedekben sem változott.

A leukémia terápiája

A leukémia kezelésében a citosztatikus kemoterápia játssza a fő szerepet. Blasztos fázisban ún. kízisgyógyszereket (ill. kombinációkat) alkalmaznak (citozin, arabinozin, etopozid, mitoxantron, stb.). A közvetlen életveszély elmúltával fenntartó kemoterápiát végeznek tabletták formájában (CVP = cicklofoszfamid, vinkrisztin, prednisolon, COPP = ciklofoszfamid, oncovin, prokarbazin, prednisolon, imatinib, ciklofoszfamid monoterápia, stb.)

A beteg vérképét, csontvelőkenetét rendszeresen ellenőrizni kell a blasztos krízis idejekorán történő felismerése céljából.

A leukémia gondozása, életvitel

A leukémia, részben az alapbetegség sajátosságai, részben a gyógyszerek hatására, immungyengített állapot. Különös gondot kell tehát fordítani a fertőzések elkerülésére

• Influenzajárványos időszakban kerülni kell a tömeget.
• Védőoltás idejekorán meg kell kapnia, de lehetőleg élő kórokozót nem tartalmazó oltóanyagot szabad használni.
• Hőemelkedés, láz esetén részletes belgyógyászati kivizsgálás, erélyes antibiotikus kezelés indokolt.
• Fontos a személyi higiénia, gyakori kézmosás, stb.
• Az immunhiány nőknél gyakorta hüvelygyulladásokban is megmutatkozhat. Célszerű negyedévente nőgyógyászati kontrollvizsgálaton megjelenni.

Az immunhiány nőknél gyakorta hüvelygyulladásokban is megmutatkozhat. Célszerű negyedévente nőgyógyászati kontrollvizsgálaton megjelenni.

Bármilyen további kérdése merülne fel a betegnek, haladéktalanul családorvosához kell fordulni tanácsért.

Egyéb tudnivalók

A gyógyult nő nyugodtan vállalhat terhességet. Terhesség nem javasolt aktív betegség és egyes citosztatikus kezelések során (ciklofoszfamid, azatioprin, stb.). A metotrexát a legsúlyosabb méreg a magzat számára, ennek szedése jelenti a terhesség legkomolyabb ellenjavallatát.

A férfiak a kezelés hatására és átmenetileg meddővé válhatnak. A kezelés felfüggesztésével és a betegség gyógyulásával a fogamzóképesség többnyire visszatér. Mivel nincs olyan környezeti ártalom, mely a spermiumok által közvetítene veleszületett rendellenességet, a férfi gyógyszerek szedése mellett is vállalhat gyermeket. A meddőség fokozott kockázata miatt, amennyiben a beteg férfi gyógyulása után szeretne gyermeket, érdemes igénybe venni a spermabankok szolgáltatását.