Megugrott ennek a betegségnek a száma hazánkban! Megtörtént eset példázza
Magyarországon fél millió ember érintett, és a trendek szerint e betegségben szenvedők száma egyre növekszik.
350 ezer embernek kiújuló köve van, illetve ugyanennyi azon betegek száma is, akinél a betegség komolyan befolyásolja az életminőséget.
„A vesekőbetegség a munkaerőpiacon aktív korosztály körében fordul elő leggyakrabban. Az 1950-es években dominánsabb volt a férfiak érintettsége, ám azóta egyre szűkült a nemek közti olló, és a nők is kezdik utolérni a férfiakat. Jelenleg körülbelül 250 ezer férfit érint a vesekövesség Magyarországon. A betegség tünetei igen változatosak. Általában hirtelen kialakuló, egyoldali, mozgással nem összefüggő deréktáji fájdalom jelentkezik, ami hányingerrel, émelygéssel, hányással vagy étvágytalansággal társulhat” – mondta dr. Dér János, a Budai Egészségközpont urológus szakorvosa.
Milyen tünetei vannak a vesekőbetegségnek?
A beteg nem kívánja a folyadékot, sem ülnie, sem állnia nem jó, le-fel sétálgat. Ez a deréktáji fájdalom változatos irányba – pl. lágyékhajlatba, herezacskóba, nagyajkak felé – sugározhat ki. Van, akiknél a vesekövesség kiterjedt (diffúz) hasi fájdalommal jár, továbbá a bélműködés is leállhat. A differenciál diagnosztikai nehézségeket CT-vizsgálat tisztázhatja. Ami jó hír, hogy ezek a tünetek jól enyhíthetők: erős veseköves roham esetén egy akut fájdalomcsillapító injekció gyorsan megszüntetheti a panaszokat.
Fájdalom esetén mi a teendő?
Érdemes vér- és vizeletvizsgálatot, valamint egy hasi ultrahangot elvégeztetni. Ezekkel a vizsgálatokkal nagyjából megállapítható, van-e valami gond az urológiai szervekkel vagy nincs. Abban az esetben, ha a vizeletben vér van, vagy a betegnél veseüregrendszeri tágulat alakult ki, urológus szakorvoshoz kell fordulni. (Vannak azonban olyan kövek, amelyek nem okoznak mikroszkópos vérvizelést és veseüregi tágulatot sem.) A tágulat azt jelenti, hogy a vesekő felett kitágul a rendszer − ez azonban nem mindig látható. A jó hír az, hogy ilyenkor nincs teljes elzáródás, és ez azt feltételezi, hogy valószínűleg nincs olyan nagy kő, ami nem oldódik meg magától egy hónapon belül.
Ha a beteg azonnali diagnózist szeretne, akkor érdemes CT-vizsgálatot végeztetni, amely 97 százalékos biztonsággal mutatja ki, hogy van-e vesekő vagy nincs. Ha nem szeretné a beteg a CT-vel járó sugárterhelést, abban az esetben tovább szedhető a felírt gyógyszer, annak reményében, hogy a kő spontán távozik.
Ha nem szűnnek meg a panaszok, még mindig van lehetőség a CT-re. Abban az esetben azonban, ha emelkedtek a beteg gyulladásos paraméterei, ezen felül lázas, nem tud enni-inni, hányingere van, emelkedik a pulzusa és csökken a vérnyomása, akkor szepszis áll fenn. Ilyenkor akutan meg kell oldali a vesében lévő fertőzött vizelet elfolyását nephrostoma vagy „dupla J” katéter segítségével.
Hogyan kezelhető a vesekövesség?
A vesekövek kezelésére többféle eljárás létezik.
- Az egyik út, ha kiürül a kő. Az 5 mm-es vagy kisebb kövek 95 százaléka egy hónapon belül spontán távozik.
- Másik megoldás a vesekőzúzás, azaz az ESWL-kezelés. Ennek az eljárásnak a köznyelvben számos neve létezik, például ultrahangos kőzúzás, vesekőzúzás, vesekőrobbantás. A beavatkozás során ultrahang vagy röntgen-célzással fókuszált lökéshullámokkal próbálják a vesében vagy a vesevezetékben lévő követ összezúzni.
Vannak olyan kövek, amelyek könnyebben törnek, ezek elsősorban a puhább szerkezetűek – a kalcium-oxalátdihidrát, kálcium-foszfát. Illetve vannak, amelyek nehezebben törnek szét – ilyen a kalcium-oxalát monohidrát, a cisztin, a húgysav.
A sikerrátát befolyásolja még a kő elhelyezkedése is: fent a vesében nagyobb hatékonysággal sikerül a köveket több darabra törni, mint a vesevezetékben. Illetve az is fontos, hogy mennyi a bőr és a kő közötti távolság. Aki vékonyabb testalkatú, annál ez a megoldás nagyobb hatékonyságú, mint annál, akinél vastagabbak a bőr alatti szövetek. Ugyanis ahogy a távolság növekszik, úgy egyre gyengül a lökéshullámok erőssége.
Amennyiben a kőtávozás nem történik meg, műtéti megoldás szükséges: ennek egyik formája, amikor kb. 40 cm hosszú és 3 mm átmérőjű endoszkóppal történik a beavatkozás. (Húgycsövön keresztül onnan a hólyagba, majd a vesevezetékbe és a vesemedencébe, illetve a kelyhekbe juttatják le az eszközt attól függően, hogy a kő hol helyezkedik el).
Opció lehet, hogy bőrön keresztül megszúrják a beteg veséjét, fél vagy 1 cm átmérőre tágítják, attól függően, hogy mekkora a kő. Ebben az esetben a beteg oldalán keresztül jutnak be, és azon keresztül távolítják el a követ.
Hogy az orvos melyik megoldást választja, az sok mindentől függ. Meghatározó a kő helye és mérete, keménysége, valamint a beteg alkati sajátosságai is. Ha a páciens például annyira túlsúlyos, hogy az oldalán keresztül nem ér be az eszköz, akkor érdemesebb húgycsövön keresztül megpróbálni eltávolítani a követ. A húgysavköveket egy speciális sókeverékkel, a vizelet lúgosításával tudják oldani. Fertőzött vizelet esetén annak pH-csökkentésével lehet a kőképződést mérsékelni.
Mennyire előzhető meg a vesekövesség?
Vannak olyan rizikófaktorok, amelyek növelik a betegség esélyét, ilyen például az alacsony folyadékbevitel, vagy a túlsúly. Ha keveset iszunk, túltelítődik a vizelet és kikristályosodnak a különböző kőalkotó anyagok. A veseköves betegnek annyit kell innia, hogy − a reggeli első vizeletet leszámítva − a vizeletnek ne legyen színe.
Nagyon fontos a vegyes étrend. A zöldségek, rostban gazdag ételek is csökkentik a kőképződést. A kalcium bevitele legyen átlagos, alacsony konyhasóbevitel javallott. Az elfogyasztott fehérjemennyiséget tartsuk 1g/testtömeg kg szinten. (Hogy ez mennyi pontosan, ebben dietetikustól kérhetünk segítséget.) Nagyon fontos prevenció a sport, ugyanis a kőképződés ellen hat, az aerob vagy intervallum típusú mozgásformák különösen hatékonyak. A C-vitamin napi megengedett mennyiségét ne lépjük túl!
„Ha valakinek kétoldali veseköve van, vagy folyamatosan kiújul, érdemes vérvizsgálatot kérni 24 órás vizeletgyűjtéssel kiegészítve, hogy a kőképződés irányába ható esetleges metabolikus eltéréseket felderíthessük. Érdemes ugyanakkor a krónikus betegégeket is megfelelően kezelni, itt elsősorban a cukorbetegségre és az elhízásra gondolok” – tette hozzá a szakorvos.
Dr. Dér János, a Budai Egészségközpont urológusa egy megtörtént eset példáján keresztül mutatja be a vesekőbetegség egyik kezelési módját.
Dr. Dér János: A 63 éves férfi páciens cukorbeteg, magas vérnyomással kezelik és túlsúlyos. Hasi ultrahangja több éve nem történt, nem tudott veseköveiről. Hirtelen jobb oldali deréktáji fájdalom és láz jelentkezett nála, amellyel a sürgősségi osztályra került. Ott diagnosztizálták, hogy a veseköve elakadt a vesevezetékben, ennek talaján vesemedence-gyulladás alakult ki. Gyulladásos paraméterei emelkedettek voltak, pulzusa és légzésszáma emelkedett, vérnyomása csökkent. Kezdődő szeptikus állapot miatt ilyenkor sürgős műtétet kell végezni, mely során a fertőzött vizelet elvezetését oldjuk meg. Két megoldás létezik: vagy bőrön keresztül szúrjuk meg a vese üregrendszerét, vagy húgycsövön keresztül oldjuk meg az elzáródást.
Jelen esetben a páciensnél egy vékony, tollbetét vastagságú, körülbelül 2mm átmérőjű szilikon csövet helyeztünk a beteg oldalán keresztül a veséjébe. Ettől kezdve pedig, amíg ez az elzáródás meg nem szűnt, itt jött ki a beteg vizelete. Miután a gyulladás lezajlott, húgycsövön keresztül végeztük el a kőeltávolító műtétet. Mivel egy rendkívül aktív férfiról van szó, számára az volt a prioritás, hogy minél hamarabb visszamehessen dolgozni. Hogy ezt megoldhassuk, altatásban egy hosszú, vékony, körülbelül 3-4 mm átmérőjű endoszkóppal eljutottunk a vesevezetékben megakadt kőig, azt lézerrel összezúztuk, a törmelékeket pedig kimostuk. Szerencsére minden rendben ment, a műtét másnapján a veséből, valamint a húgycsőből kilógó katétert is ki tudtuk venni, és haza is tudtuk engedni a beteget. Összesen 3 napot töltött a kórházban: egyik nap felvettük, másnap megoperáltuk, harmadik nap engedtük haza.
A páciens azonban nem jelentkezett a műtét utáni 6-8 hetes kontrollra, 2 hónap múlva láttuk viszont. A panaszai ugyanazok voltak: belázasodott, ugyanazon az oldalon deréktáji fájdalma volt. Az ő esetében az történt, hogy neki nem csak egy, hanem 3 db veseköve volt, amelyből az egyik beesett a vesevezetékbe (azt eltávolítottuk), a másik pedig 2 hónappal később ugyanabból a veséjéből ugyanúgy beesett a vesevezetékbe. Ebben az esetben nem az oldalát szúrtuk meg, hogy kivezessük a vizeletet, hanem a húgycsövön keresztül tettünk be egy belső sínező csövet. Az életminőség szempontjából ez sokkal jobb megoldás volt számára, ugyanis ebben az esetben nem lóg ki az ember testéből egy cső, így a páciens jobban el tudja látni a feladatait. A későbbiekben viszont valószínűleg ugyanaz lesz a megoldás, tehát a húgycsövön keresztül jutunk be, és úgy távolítjuk el ezt a követ is.
Itt felmerül a kérdés, hogy miért nem távolítottuk el ezt a követ is az előző beavatkozásnál?
Azt kell tudni, hogy az egy viszonylag nagyobb kő volt, amin egy órán keresztül dolgoztunk. Ilyenkor, ha folytatjuk ezt a beavatkozást, akkor a műtéti idő előrehaladtával párhuzamosan megnő a szövődmények előfordulásának aránya is. Ezért inkább több beavatkozást végzünk, ezáltal kisebb rizikót vállalunk. Ha sokáig dolgozunk a vesevezetékben, az az adott szakaszon jelentősen megnöveli a szűkülettel járó szövődmények számát. Amennyiben vesevezeték szűkületet tapasztalunk, akkor további beavatkozások válhatnak szükségessé: laparoszkóppal vagy nyitottan ki kell metszeni, majd újra kell varrni.
Az első alkalom után van felépülési idő? Meddig kell várni egy újabb műtéttel?
Dr. Dér János: Ha a páciens visszajön kontrollra, megelőzhető lett volna a lázas állapot és az ismételt „dupla J” katéter behelyezés. Hamarabb meg lehetett volna újra operálni. Jelenleg vár egy újabb műtétre, amikor eltávolítjuk majd a második követ is. A páciens valószínűleg azért nem jött vissza, mert örült, hogy újra munkába állhatott. Azt viszont ilyenkor érdemes szem előtt tartani, hogy ha nem szánjuk rá az időt és az energiát a gyógyulásra, a szükséges beavatkozásra, akkor előbb-utóbb ezek a panaszok újra jelentkeznek. Persze van rá esély, hogy nem, de erre apellálni nem túl szerencsés.
Mennyire tud aktív életet élni így a páciens?
Dr. Dér János: A beteg így is aktívan tud tevékenykedni. Az azonban változó, hogy ki mennyire viseli jól ezt a csövet. Van, aki észre sem veszi, tud vele teniszezni, dolgozni, egyáltalán nem zavarja. De van olyan is, aki könyörög, hogy vegyük ki, annyira irritálja a hólyagját.
Arra kell figyelni, hogy ez a cső nemcsak lefelé tudja vezetni a vizeletet, hanem ha a hólyagban megnő a nyomás vagy fokozódik a hasűri nyomás – például, ha megemelünk valami nehezet tele hólyaggal –, akkor ez a nyomás áttevődhet a vesére, és ugyanúgy jelentkezhet egy vesetáji görcsös fájdalom. Ezért azt javasoljuk a páciensnek, hogy ne várja meg, hogy megteljen a hólyagja. Ne préseljen nagyon, ne emeljen nehezet, vagy ha mindenképp szükséges, üres hólyaggal próbálja meg.
A betegekkel mindig megbeszéljük, hogy mit szeretne, kinek milyen az élethelyzete, ugyanis teljesen mást javaslok például egy 30 éves női, vagy egy 80 éves férfi páciensnek, egy pilótának vagy egy magasban dolgozó darukezelőnek, mint egy irodában dolgozónak, aki bármikor ki tud menni a mosdóba.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en is!
Vesekő diéta: ezeket az ételeket szabad fogyasztani
