Leukémia és limfóma: miért fontos a korai diagnózis és milyen kezelési lehetőségek vannak?
A leukémia és a limfóma nem egy-egy betegség, e kóroknak mintegy száz formáját különböztetik meg az orvosok, s ennek megfelelően a kezelések is sokfélék lehetnek.
Nem az onkológiai, hanem a hematológiai osztályokon kezelik, ám ugyanúgy rákbetegségnek számítanak a vérképzőrendszer és a nyirokrendszer daganatai, mint a tüdőrák vagy a mellrák.
A hematológiában jó eredményeket érnek el a kemoterápiával, sok beteg visszakapta már egészségét a célzott terápiás gyógyszeres kezelések révén. Vannak ugyanakkor betegek, akiknél ma is csak a csontvelő-transzplantáció hoz eredmény, de — a daganatos betegségek között egyedülálló módon — az is előfordul, hogy hosszú évekig az ellenőrző vizsgálatokon túl semmiféle kezelést nem tartanak indokoltnak az orvosok.
"Csak" limfóma...
"Örüljek annak, hogy limfómám van...! Ezt mondta az orvos a hematológián. Ám én nem értettem, miért kellene ettől olyan nagyon boldognak lennem. Igazság szerint nem is tudtam a betegségről semmit, csak az derengett, hogy Antall József miniszterelnöknek is limfómája volt, s hiába vitték Németországba kezelni, mégis meghalt" – eleveníti fel a rosszindulatú nyirokdaganat diagnózisával való szembesülését a szolnoki Belukács Magdolna.
Az akkor 48 éves asszonynak a sebészeten a terjedő tumor miatt kivették a gyomra kétharmadát, majd az onkológiára irányították, onnan küldték tovább a hematológiára. Ekkor még mindig abban a hiszemben élt, hogy súlyos gyomorrákja van. Ehhez képest tartotta jó hírnek a hematológus, hogy egy olyan típusú non-Hodgkin limfóma igazolódott nála, amely gyógyszerrel igen jól kezelhető.
"Elkezdődött a kemoterápiás kezelésem, de én nemigen hittem benne. Halni készültem: állandóan figyeltem a nálam rosszabb állapotban lévőket, hogy mi várhat rám. Kezdetben dühöngtem, hogy miért történik velem mindez, majd sikerült átértékelnem magamban az életet, s arra jutottam: ha már egyszer úgyis meghalok, addig már ne állandó sírással keljek és feküdjek, s keserítsem meg ezzel a magam és a családom életét. Az esélytelenek nyugalmával jártam a kezelésekre" – emlékezik vissza Belukács Magdolna.
Az asszony olyannyira nem halt meg, hogy teljesen meggyógyult. A történteknek lassan 8 éve már, s ismerősei ma mint az egyik legaktívabb gyógyult rákbeteget emlegetik. Mivel a vasútnál dolgozott, s leszázalékolása után megmaradt az ingyenjegye, rendszeresen ott van a fővárosi rendezvényeken: részt vett a Tűzmadár Alapítvány pszcihológiai tréningjén, tagja a Limfóma Klubnak, daganatos betegeknek szervezett főzőtanfolyamra jár. Elvégzett egy önkéntes segítő tanfolyamot, s rendszeresen bejár a szolnoki kórházba, ahol a sorstársak támasza, gyámolítója. Szabadidejében sokat kerékpározik, úszni jár, élvezi az életét.
Amikor az agresszív rák kezelhetőbb
"A limfómák nagyon sokfélék, számos felosztásuk lehetséges. Egy 19. századi kutatóorvos után Hodgkin és non-Hodgkin kórokat különböztetünk meg. Két alapkategória a lassan előrehaladó, krónikus típus, amely akár hosszú évek alatt sem okoz panaszokat, a másik az agresszív forma, amely gyorsan rohanja le a szervezetet. Utóbbi kórforma ijesztőbb és azonnali orvosi beavatkozást kíván, ám sokkal jobb eredményességgel kezelhető, mint a szelídebb típus, arra ugyanis kevésbé hatnak a gyógyszerek, illetve nagyobb a valószínűsége a kiújulásnak is. Ha egy agresszív megjelenésű betegséget sikerül visszaszorítanunk, érdekes módon nagyobb az esély arra, hogy a beteg végleg maga mögött tudhatja a limfómát" – ismerteti az egyes betegségfajták közötti alapvető különbségeket prof. dr. Masszi Tamás, a fővárosi Egyesített Szent István és Szent László Kórház Hematológiai és Őssejt-transzplantációs Osztályának vezető főorvosa.
A limfómák egy jelentős részének kezelésére ma már olyan célzott gyógyszeres terápiák állnak rendelkezésre, amelyek kifejezetten a daganatos nyiroksejteket képesek elpusztítani, így kevesebb mellékhatással és eredményesebben tudnak fellépni a betegség ellen. Ugyan a gyógyulási arány sokat javult, kétségtelen, hogy ma is vannak gyógyíthatatlan limfómák. Előrelépés viszont itt is van: a korszerűbb kezelésekkel a korábbinál hosszabb távon tudják biztosítani a betegség tünetmentességét.
A hematológiai daganatok sokféleségét jelzi, hogy vannak olyan esetek is (indolens limfómák, egyes leukémiák), amikor a kezelést nem kezdik meg azonnal: mivel e betegségeket meggyógyítani úgysem tudják, amíg az nyugalmi állapotban van a szervezetben, addig csak rendszeres kontrollt tartanak indokoltnak. Amint a főorvos fogalmaz, akár 5-10 évig is "békében el lehet élni" az adott kórral, mielőtt gyógyszerre lenne szükség.
"A betegeket nemcsak a kezelések esetleges mellékhatásai viselik meg, olykor épp az okoz feszültséget, netán konfliktust az orvossal, ha nem javasol semmilyen gyógyszert. Ezekben az esetekben nem arról van szó, hogy a hematológus spórolni akar a betegen, hanem egyszerűen vannak olyan állapotok, amikor még felesleges a szervezetet a terápiákkal terhelni, mert azzal nem érhető el jobb eredmény ahhoz képest, mintha csak akkor kezdjük meg a kezelést, amikor azt a betegség előrehaladása már indokolja "– magyarázza Masszi Tamás.
A főorvos ugyanakkor elfogadja az érintett betegek aggodalmát, hiszen mindenhol azt hallani, hogy a rákot azonnal kezelni kell. Ez a rosszindulatú folyamatok elsöprő többségére így igaz, de vannak kivételek.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Rosszindulatú daganat: 9 figyelmeztető tünet, ami már korán jelezhet
