Vízhajtók - ekkor van rájuk szükség
Ismerje meg jobban a vízhajtókat, vagyis a diuretikumokat, melyeket annyian szednek.
Egyes hatóanyagok jelentősen csökkenti a szervezet a káliumszintjét, mások pedig emelheti azt. Mindez számos mellékhatás és gyógyszerek közötti kölcsönhatás lehetőségét is magában rejti. Nem véletlen, hogy vényköteles hatóanyagokról van szó. Nem ajánlott tehát a szomszédtól vagy a barátnőtől kölcsönkérni vízhajtót. Megjegyzendő továbbá, hogy a vízhajtók sem nem fogyasztószerek, sem nem méregtelenítőszerek, mint azt többen – hibásan – vélik.
Vízhajtók hatása: több víz és több só távozik a szervezetből
A diuretikumok vagy vízhajtók hatásának a lényege az, hogy kiűzik a szervezetből a fölöslegben jelen lévő vizet, amely ödémásodáshoz (pl. bokadagadáshoz, lábszári vizesedéshez) vezet, vagy a vérnyomást emeli. A víz azonban nem jár egyedül! A víz és a sók szorosan együttműködnek, ahol jelen van a víz, ott só is van, és fordítva. Vagyis, a vízhajtók hatására nem csak víz, hanem sók is ürülnek a szervezetből.
Mindez rávilágít a vízhajtók lehetséges negatívumaira is. Olyan értékes sók ürülhetnek a szervezetből, mint a kálium vagy a magnézium. A kálium- és a magnéziumhiány pedig számos szervrendszert érintő következménnyel járhat. Többek között heves szívdobogás, gyengeség, fáradékonyság, izomgörcsök, izomrángások, alvászavarok egyaránt jelentkezhetnek a hiányállapot jeleként.
Kiknek van szüksége vízhajtóra?
A leggyakrabban a magas vérnyomásos betegeknek írnak fel vízhajtókat. A magyarázat logikus: ha kevesebb a víz a szervezetben, kevesebb folyadék kering az erekben, kisebb a „feszítőerő”, amely magas vérnyomást okozhat.
A magas vérnyomás kezelésén túl számos más esetben, így például vizesedéssel járó szívelégtelenségnél (ha a szív pumpafunkciója gyenge) írnak fel az orvosok vízhajtókat. Ez utóbbi esetben a szív munkáját könnyítik meg a vízhajtók, és szemmel láthatóan csökkenthetik a boka- vagy lábszártáji vizesedést, dagadást.
A vérnyomáscsökkentőket nagyon gyakran egyéb nem vízhajtó hatóanyagokkal (tipikusan vérnyomáscsökkentőkkel) kombinációban alkalmazzák.
Megjegyzendő azonban, hogy a vízhajtók nem„life-style” gyógyszerek!
Vagyis, a vízhajtók nem olyan gyógyszerek, amelyeket akár wellness célokból, például fogyás vagy „méregtelenítés” céljából is alkalmazni lehet. A vízhajtók nem megfelelőek ezekre a célokra, és nem árt tisztában lenni azzal, hogy a vízhajtók indokolatlan alkalmazása súlyos mellékhatásokkal járhat.
Abszolút óva kell inteni a nőket attól, hogy a szoptatás idején – saját ötlet, elgondolás alapján – vízhajtással próbálkozzanak. Tény, hogy a terhességet követően súlyfölösleg maradhat vissza, de attól idővel, apránként megszabadul a szervezet. Ezzel szemben a vízhajtók szedése drasztikus beavatkozás a vízháztartásba, amely az anyatej-elválasztás csökkenéséhez is vezethet.
Többféle vízhajtó hatóanyag létezik
A diuretikumok végeredményben a veseműködésre hatnak, vagyis arra, hogy a vese mennyi sót és vizet enged a vizelettel ürülni, és mennyit tart vissza. Attól függően, hogy a hatás milyen ioncsatornákon keresztül valósul meg, többféle diuretikum-csoport létezik.
1. Tiazid diuretikumok (pl. hidroklorotiazid, indapamid, klórtalidon hatóanyagok)
A leggyakrabban használt vízhajtók a tiazid típusú diuretikumok közül kerülnek ki. Számos gyógyszer tartalmaz hidroklorotiazidot. Sok esetben kombinációs gyógyszerekről van szó, vagyis olyan gyógyszerekről, amelyek többféle hatóanyagot tartalmaznak, például egy értágító hatású vérnyomáscsökkentőt plusz vízhajtót. A gyógyszeres dobozokon a HCT rövidítés arra utal, hogy a készítmény hidroklorotiazidot is tartalmaz.
Aki tiazid diurteikumot szed, annál gondolni kell a kálium és a magnézium pótlására is, hiszen a vízhajtó ezeket az értékes ásványi anyagokat is kiűzi a szervezetből, nem csak a vizet.
2. Kacsdiuretikumok (pl. furoszemid)
A kacsdiuretikumok használata is megcsappantja a szervezet káliumszintjét, nem véletlen, hogy az orvosok „automatikusan” írják fel ezek mellé a vízhajtók mellé a káliumpótlást biztosító gyógyszert. Vagyis, egyik gyógyszer szedése hozza magával egy másik gyógyszer szükségszerű adagolását.
3. Kálium-spóroló diuretikumok (pl. amilorid, triamteren, spironolakton)
A vízhajtók közül kiemelendők azok a hatóanyagok, amelyek használata nem vezet káliumvesztéshez, nem okoz a szervezetben káliumhiányt. Ezek a típusú vízhajtók úgy hajtják ki a vizet a szervezetből, hogy közben nem történik jelentős káliumvesztés. Ez azt is jelenti, hogy ezek mellett a vízhajtók mellett nem áll fenn a káliumhiány fokozott kockázata, nem szükséges mellettük a káliumpótlás. Épp ellenkezőleg! Veszélyt az jelenthet, ha ezeket a fajta vízhajtókat olyan egyéb gyógyszerekkel (pl. angiotenzin konvertáló enzimet gátló (=ACE-gátló) vérnyomáscsökkentőkkel) együtt szedik, amik szintén káliumot tartanak vissza a szervezetben. A következmény magas káliumszint lehet, annak valamennyi, szélsőséges esetben életveszélyesen súlyos következményével.
Reggel vagy este érdemes bevenni a vízhajtót?
A vízhajtók napi 1 vagy 2 alkalommal szedendő szerek. A vízhajtó, a nevéből eredően hajtja a vizet, vagyis számítani kell rá, hogy sürgető vizelési ingert vált ki.
Amennyiben 1x1 a gyógyszeradagolási séma, akkor a bevételt célszerű reggelre időzíteni, hogy a kiváltott fokozott vizeletürítési inger és a mellékhelyiségbe járkálás ne zavarja az éjszakai alvás nyugalmát. Kétszeri bevétel (reggel és este) esetén pedig az esti időpontot lefekvés előtt 2-3 órával célszerű kijelölni (nem pedig közvetlenül lefekvés előtt).
Mellékhatások
Utaltunk rá, hogy a vízhajtók nem csak a vizet távolítják el a szervezetből, de számos értékes sót is. Ennek enyhébb vagy súlyos következményei lehetnek. Illetve, mint bármelyik gyógyszer, a vízhajtók is okozhatnak allergiás panaszokat. Amennyiben valaki a vízhajtó szedése alatt mellékhatásokat tapasztal, azokat jeleznie kell azt a kezelőorvosának!
A vízhajtók szedésével összefüggésben fellépő gyakoribb mellékhatások a következők:
- alacsony káliumszint a vérben,
- magas káliumszint a vérben,
- alacsony nátriumszint a vérben,
- fejfájás,
- szomjúság,
- szédülés, ájulás,
- emelkedett vércukorszint,
- izomgörcsök,
- emelkedett koleszterinszint,
- bőrkiütések,
- köszvény,
- hasmenés,
- emellett előfordulhat
- allergiás reakció,
- veseelégtelenség,
- szabálytalan szívverések.
Vannak természetes alternatívák? Gyógynövényekkel is elhajtható a víz?
Több (gyógy)növény esetén leírták a vízhajtó hatást. A petrezselyem, a zöld tea, a gyermekláncfű, a csalán vagy a galagonya vízhajtóként is használt növények. Azonban az alkalmazásuk nem standardizált, azaz pontosan nem tudjuk, hogy napi 1-2 csésze gyógynövényes tea mekkora mértékű vízhajtást idéz elő.
Jelenleg a gyógynövények használata – nem gyógyszerként, hanem étrend-kiegészítőként vagy egyszerűen csak egy italként – olyan esetekre korlátozódik, mint például a menstruációs ciklussal összefüggő vizesedési panaszok kezelése. Az ovuláció táján vagy a havi vérzés előtt több nő tapasztalhat vízvisszatartást és következményes súlygyarapodást, amely nem jelentős mértékű, de már zavaró lehet. Mindez eredményesen kezelhető lehet egy-egy pohár gyógyteával vagy egy gyógynövényes vízhajtóval.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Éjjelente gyakran kell vécére mennie? 60 év felett sokszor ez az oka
