Vérkoleszterin - és rákkutatás?
A "hasznos" HDL-koleszterin nem csak a szívinfarktus megelőzésére alkalmas, hanem bizonyos rosszindulatú daganatok kockázatát is csökkenti. Holland kutatók vezette, nemzetközi kutatócsoport vizsgálatának eredményeit a bélbetegségek nemzetközi szakfolyóirata, a Gut közölte.
Világszerte óriási tudományos munka folyik a rosszindulatú daganatos betegségek okainak földerítésére, megelőzésére és lehető gyógyítására. Az egyik legnagyobb ilyen szervezés az EPIC tanulmány, mely tíz nyugat-európai országban 520 ezer ember életének, egészségügyi állapotának követésével dolgozik a rákkutatásban.
Az EPIC az étkezés, életvitel, környezeti tényezők és a rosszindulatú daganatos betegségek kifejlődésének kapcsolatát vizsgálja már évek óta. Most megjelent közleményük 45 szerzőjének vezetője a holland Bilthovenben lévő Nemzeti Közegészségügyi Intézet kutatója, Bas Bueno-de-Mesquita.
Az általában ismert, hogy a koleszterin két változata, a "rossz, káros" LDL koleszterin fokozza az érelmeszesedést, a koszorúér-betegséget, a "hasznos" HDL koleszterin viszont véd a súlyos folyamat kifejlődésétől. Igen sok embernek több LDL koleszterin van a vérében, ami jelentősen növeli a szívroham kockázatát, de szerencsére hatásos gyógyszerek kaphatók már erre a problémára.
A gyógyszeripar nagy erőkkel keresi azt a vegyületet is, mely emelné a HDL koleszterin vérszintjét, de eddig a mellékhatások miatt ilyet nem sikerült előállítani. Vannak azonban szerencsés emberek, akiknek eleve magas a HDL koleszterin vérszintje.
A kutatók most kimutatták, hogy a szívbetegség kockázatának csökkentése mellett a vérben lévő sok HDL koleszterin esetén lényegesen ritkábban alakul ki vastagbélrák, mint akkor, ha valakinek kevés ilyen koleszterinje van. Hasonló hatású egy másik vérzsír, az apolipoprotein A (apoA) is.
Feltűnő volt, hogy ez a kedvező hatás a végbélrák esetén nem érvényesült, csak a vastagbél rosszindulatú folyamata esetén. A kutatók számításai szerint deciliterenként 16,6 milligramm HDL-vérszint növekedés, illetve az apoA szintjének 32 milligrammos emelkedése a vastagbélrák esélyének 22 százalékos, illetve 18 százalékos csökkenését eredményezi.
A kutatók és független szakértők egyaránt úgy nyilatkoztak, hogy ez a fontos megfigyelés további vizsgálatokat és más munkacsoportoktól származó megerősítést igényel.
