Mi az a spaszticitás, ami stroke után jelentkezhet? Ismerje meg a tüneteit
Ezek a jelek mutatják, hogy károsodott a központi idegrendszer.
A stroke, vagyis agyvérzés Magyarországon a harmadik leggyakoribb halálozási ok, amely rengeteg esetben hosszú távú szövődményekkel jár. Ezek közé tartozik az izombénulás, mely a stroke egyik legsúlyosabb következménye lehet. A stroke-on átesett betegek rehabilitációja rendkívül fontos, hogy elkerüljük a maradandó mozgáskárosodást, azonban ennek feltétele a korai felismerés és megfelelő diagnózis.
Mi a spaszticitás?
Az egyik leggyakoribb stroke utáni panasz az a spaszticitás, amely a központi idegrendszer károsodásának jele. Ez egy olyan állapot, melynek során az izomtónus kórosan megnövekszik, ami az izmok feszességéhez és fokozott reflexválaszokhoz vezet. Ez gyakran a központi idegrendszert érintő betegségek vagy sérülések következménye, mint például a sclerosis multiplex, a stroke vagy a gerincvelő sérülése.
A spaszticitás miatt az izmok nehezen vagy egyáltalán nem tudnak ellazulni, ami mozgásproblémákhoz, fájdalomhoz és a mindennapi tevékenységek végzésének nehézségéhez vezethet. Az állapot kezelésére különböző terápiák és gyógyszerek állnak rendelkezésre, például fizikoterápia, gyógyszeres kezelés vagy sebészeti beavatkozás.
A spaszticitás a stroke-on átesett betegek akár egyharmadánál is kialakulhat, és ha nem kezelik időben, súlyosbodhat, sőt, akár teljes mozgásképtelenséghez is vezethet. Ezért különösen fontos, hogy az első tünetek megjelenésekor szakemberhez forduljon az illető, mert a rehabilitáció kulcsfontosságú a beteg életminőségének javítása érdekében.
Mik a spaszticitás tünetei?
- izommerevség és feszesség
- fokozott izomtónus
- akaratlan izommozgások
- csökkent mozgástartomány
- fájdalom és görcsök
- koordinációs problémák
- reflexek fokozódása
- pozíciós változások (egyes végtagok abnormális helyzetbe kerülhetnek, mert az izmok nem képesek ellazulni)
A bénulás és annak hatása a mindennapi életre
A bénulás leggyakrabban a felső végtagokban – például a váll, könyök, csukló – és az alsó végtagokban, mint a csípő, térd, boka jelentkezik. Az itt fellépő görcsösség pedig nagyban akadályozhatja a beteget a mozgásban és a napi rutin feladatok elvégzésében, mint az öltözködés, étkezés, vagy épp a személyes higiénia fenntartása.
Hogyan ismerhetők fel időben a tünetek?
Az orvosi gyakorlatban több módszer létezik, amellyel felmérhető a betegek állapota. Az egyik legismertebb az ADL (Activities of Daily Living) skálák alkalmazása, amelyek azt vizsgálják, hogy a beteg milyen mértékben képes önállóan elvégezni mindennapi tevékenységeit. Ezek a skálák segítenek meghatározni, hogy milyen súlyos a mozgáskárosodás, és milyen rehabilitáció szükséges.
Az egyik legnépszerűbb eszköz a Barthel-index, amely a betegek függetlenségét méri tíz alapvető tevékenységben, mint például az étkezés, öltözködés, WC-használat, vagy lépcsőzés. A felmérés során a beteg minden feladatra 0, 5, vagy 10 pontot kap attól függően, hogy mennyire képes önállóan elvégezni az adott tevékenységet. Azoknál a betegeknél, akik 60 pont alatt teljesítenek, célzott rehabilitáció javasolt.
Miért fontos a korai kezelés?
A stroke utáni spaszticitás és bénulás nem csak a mozgást befolyásolja, hanem az érintettek társadalmi szerepvállalását is veszélyezteti. A családi és munkahelyi tevékenységek elvégzése is nehézkessé válhat, ami tovább rontja az életminőséget. Az első tünetek megjelenésekor fontos, hogy minél hamarabb orvoshoz forduljunk, hiszen a korai diagnózis és kezelés segítségével javíthatók a mozgási képességek, és a panaszok is enyhíthetők.
Minden beteg számára egyéni terápiát kell kialakítani, amely figyelembe veszi az állapotát és elvárásait. A megfelelő rehabilitáció lehetővé teszi, hogy a stroke-on átesett betegek visszanyerjék önállóságukat, és minél teljesebb életet élhessenek.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Ilyen módszerekkel ösztönözhető gyógyulásra stroke után az agy
