Ismerjük-e a női szívet...?

Kevésbé ismerik a nők szívét a kardiológusok. A szív- és érrendszeri betegségek a nők esetében is elsőszámú halálozási okok, ám a kardiológiai kutatásban a nőkkel sokkal kisebb mértékben foglalkoznak, mint a férfiakkal. Az Európai Unió egészségügyi hatóságainak nagy tudományos programja, az EuroHeart projekt ezért kiemelten vizsgálja a nők szívének állapotát.

Az utóbbi években több vizsgálat azt mutatta, hogy a kórházba bekerülő nőbetegeket gyakran nem kezelik olyan gyorsan és olyan korszerű terápiával, mint a férfiakat. Ez főleg az Egyesült Államokban keltett feltűnést, amikor kiderült, hogy a rohammentő által beszállított nőket tovább váratják, lényegesen később kerülnek szívkatéterezésre vagy esetleg szívműtétre, mint a férfiak.

Ebben a szakértők szerint nagy szerepe van annak, hogy a szívroham esetén a nők lényegesen később hívják maguk miatt a mentőt, mint családjuk férfitagjainak hasonló tünetei esetén, másképp mondják el panaszaikat, melyek gyakran inkább ideges eredetűnek tűnnek, mint infarktusnak. Vannak azonban egyéb okai is a különbségnek.

Kommentár: miért kevesebb a nőkön végzett vizsgálat?

Ennek gyógyszer-szempontból igen egyszerű a magyarázata, a klinikai vizsgálatok szabályaiból fakad ugyanis.

Humán gyógyszervizsgálatokban először egészséges önkénteseken történik a klinikai kipróbálás. Ezek - értelemszerűen - fiatal férfiak, mivel: 1. gyermek nem lehet, a veszélyek miatt 2. időskorú sem lehet, mivel másképpen működik már a szervezet 3. és termékeny korú nő sem lehet, tehát min. 18-45 év közötti.

Így nyilvánvalóan a későbbi, már betegeken történő kipróbálások esetén is jóval óvatosabb a nőbetegeket érintő beválasztás.

(Dr. Székely G.)

Mind a korszerű orvosi beavatkozásokat, mind a kipróbálás alatt álló, új gyógyszereket engedélyezés klinikai próbák sorának vetik alá. Marco Stramba-Badiale áttekintő tanulmánya, amely a European Heart Journal című folyóiratban jelent meg, az eddigi tudományos közlemények alapján igazolta, hogy a szív- és érrendszeri betegségekre vonatkozó vizsgálatokba lényegesen kevesebb nőt vontak be. Az Egyesült Államokban a hatvanas évek végén végzett gyógyszervizsgálatok résztvevőinek csak 38 százaléka volt nő, 1997 és 2006 között még alacsonyabb, mindössze 27 százalék volt.

Mindez azért fontos, mert a különböző gyógyszerekre, beavatkozásokra a férfiak és a nők másképp reagálnak. A nőbetegekre vonatkozó hatás tisztázására a férfibetegeken nyert eredményekből nem mindig lehet pontosan következtetni. Az is kiderült, hogy az európai tanulmányokban a nőbetegek aránya még rosszabb: 16-25 százalék.

Az EuroHeart program a nőbetegek érdekében célul tűzte ki, hogy az új vizsgálatokba hasonló számú nőt vonjanak be, mint férfit, így téve biztnságosabbá a nőbetegek kezelét.