Vajon megállítható a halál folyamata? Erre keresték a választ a tudósok
Nem is olyan éles az élet és halál közötti választóvonal.
"Korábban valóban úgy véltük, ha a beteg szíve megáll, és már nem lélegzik, akkor halott – magyarázza Dr. Sam Parnia, a State University of New York, Stony Brook intenzív terápiás osztályának egyetemi docense. "Ilyen esetben már semmit nem tehettünk a betegért." Az orvos beszámolója a New York Academy of Sciences ülésén hangzott el.
Természetesen nem misztikus titkokról beszélünk, hanem a halál sejtszintű megnyilvánulásairól. A kutatók az újabb technikák révén rájöttek, hogy a halál nem egyetlen pillanat, sokkal inkább egy folyamatnak tekinthető. Tapasztalataik szerint a halál (jelenlegi definíció szerinti) beálltát követően a sejtek később kezdik meg saját elhalálozási folyamataikat. Ez a folyamat akár órákat is vehet igénybe, és Dr. Parna szerint – adott esetben – megfordítható.
A halál, mint folyamat
A korábbi klinikai szemlélet szerint a szívmegállást, keringésleállást követően a beteg számára már csak néhány perc adott az agyi oxigénhiány gyors létrejötte miatt az újraélesztés sikerességére. Ma úgy látják ezt a kérdést, hogy a szív megállásával éppen hogy megkezdődik a sejthalál folyamata – említi Dr. Stephan Mayer, neurológus professzor (Columbia University).
Az oxigénhiány miatt kialakuló agykárosodás lépcsőzetesen alakul ki. Már néhány másodperc oxigénhiányt megérez az agy, de hosszabb idő telik el, amíg a cukoranyagcsere károsodása miatt megindul az ún. programozott sejthalál - írja a livescience.com.
Klinikai esettanulmányok mutatják, lehetséges, hogy olyan személyek újraélesztése sikerrel jár, akiknél többórás agyi- és szívet érintő némaság után károsodás nélkül (!) helyreállítható az agyműködés.
Mi a kulcskérdés ezekben az esetekben? A hipotermia, azaz a test hűtése. A klinikai hipotermia pontosabban azt jelenti, hogy a test maghőmérséklete néhány fokkal alacsonyabb, mint a normál 37 C-fok.
Mennyi ideig szünetelhet a pulzus?
Vizsgálatok szerint a hipotermia, az alacsonyabb testhőmérséklet megvédi az agyat az oxigénhiánytól – pontosabban csökken az agyi oxigénszükséglet, a sejthalál anyagcser útjai leállnak. Természetesen vannak korlátok: sokat fejlődött az emberi test hűtésének technikája, de van egy olyan határ/érték, amikor a károsodás már olyan mértéket ölt, hogy onnan már nem lehet visszahozni a beteget.
Ezen felül az is fontos, hogyan történt az újraélesztés, a szív újraindítását követően, és milyen körülmények között zajlott a test újramelegítése.
"Azt láttuk, hogy a várakozásunkkal szembeni az észlelés: mivel azt tanultuk az orvostudományban, hogy ha alacsony az oxigénszint, adjunk oxigént, ha leesik a vérnyomás, azt normalizálni kell" – említi az egyik kutató.
Ezt látszik igazolni a tény, hogy az újraélesztéskor, a szív újraindításakor a hirtelen vérnyomásemelkedés, az agyba jutó túlzott oxigénmennyiség káros, és fokozza az idegrendszer károsodását. A bejuttatott oxigénmennyiséget csak fokozatosan lehet emelni – ez kulcsponti kérdés az újraélesztés során.
Az oxigénhiányos állapot után megindul a programozott sejthalál.
Az újraélesztés művészete
Szívroham után a test lehűtése nem újkeletű gondolat, a klinikai orvoslásban évtizedek óta ismert, de valódi hasznosságát nem nagyon vizsgálták.
Az elmúlt években azonban igazolódott klinikai vizsgálatok alapján, hogy a hipotermia, a test lehűtése valóban javítja a betegek túlélését és a rehabilitációt, és ma már neves orvosi egyesületek, mint az American Heart Association is javasolja a hipotermia alkalmazását a keringés javítása céljából.
Természetesen az eljárás nem vonult be a kötelezően alkalmazásra kerülő intenzív terápiás protokollok, eljárások közé.
Aki ismeri az újraélesztés technikáját, életeket menthet. Olvasson tovább!
Optimális lenne, ha az újraélesztést nem a hagyományos mellkas-kompresszióval kellene végezni, hanem ezt a szerepet gépekre, robotokra lehetne bízni, az oxigénpótlással, keringésjavítással együttesen – említi Dr. Parnia. A hűtés és a szív újraindítását követő mérsékelt oxigénadás mérsékelhetné az újraélesztett személyek várható agykárosodását.
Etikai kérdések...
Az orvosi működés konvenciói szerint nem szabad olyan beteget/halottat újraéleszteni, akinél már súlyos agykárosodás történt, és csak kómás állapotban lehetne a továbbiakban életben tartani. A szívroham és szívmegállás után néhány órával történő újraélesztés nagy kockázat az agykárosodás szempontjából, és természetesen etikai kérdések is felmerülnek.
A tudományos ülés egyik résztvevője azzal érvelt, hogy jelenlegi tudásunk a halálról és az agykárosodásról még közel nem teljes, nem látjuk pontosan, hogy az illető személy milyen szintű agykárosodást szenvedett – és ez mennyire lehet megfordítható.
"Azt bizonyosan látjuk, hogy a meghaltak agykárosodásával kapcsolatos, és a visszafordíthatatlanságról vallott elveink nem helyesek. Ha túl hamar hozunk döntést, adott esetben számos beteget elveszíthetünk."
A kutató szerint az élet mesterséges úton való fenntartása nem minden esetben helyes, de ha az orvos úgy dönt, hogy újraélesztést kezdeményez, minden lehetséges módszert alkalmaznia kell.
"Ha már egyszer úgy döntöttünk, hogy teszünk valamit egy ember megmentésére, akkor mindent meg kell tennünk, legjobb tudásunk szerint. Félúton nem lehet megállni..."
Összegezve
- Az újraélesztés szakemberei szerint a halál nem olyan egyértelmű, mint azt korábban gondolták.
- A sejtek később kezdik meg saját elhalálozási folyamataikat a halál beálltát követően.
- A hipotermia, azaz test hűtése kulcsfontosságú lehet az újraélesztés sikerében.
- Az agyba jutó túlzott oxigénmennyiség fokozhatja az idegrendszer károsodását a szív újraindítása után.
- A test lehűtése valóban javíthatja a betegek túlélését és a rehabilitációt szívroham után.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Élet a halál után - szívleállás után tovább működik a tudatunk
