Az elhízott szív szívinfarktusra hajlamosít
Régóta és általánosan ismert tény, hogy a sörhas, a zsíros pocak a szívroham egyik kockázati tényezője, de japán kutatók új vizsgálata szerint a szívet burkoló hártya elzsírosodása is az infarktus veszélyére utal. Ken Harada és munkatársainak tanulmányát az American Journal of Cardiology közölte.
A koszorúér-betegség, a szívinfarktus az elhalálozás leggyakoribb oka világszerte. Érthető, hogy a szívgyógyászok minden eszközt igyekeznek megtalálni, mellyel a szívroham megelőzhető, illetve veszélye korán jelezhető. Japán szakorvosok az egyik jelenlegi legkorszerűbb vizsgálati technikával igazolták, hogy a zsír felrakódása a szív felszínén lévő hártyában növeli a szívroham esélyét.
Ken Harada és munkacsoportja 64-szeletes, számítógépes tomográfiával vizsgálta szívinfarktus miatt sürgősséggel kórházukba fölvett betegek szívét. Az igen korszerű és drága módszerrel a szívről 64 síkban készül felvétel és ezeket a fotókat a számítógép bámulatos pontosságú térbeli képpé alakítja.
Ez a technika lehetővé tette, hogy megmérjék a szív felszínét borító finom hártyában fölhalmozódó zsírszövet mennyiségét. A kutatók szerint ebből a zsírszövetből olyan gyulladást elindító molekulák keletkeznek, amelyek fokozzák a koszorúerekben az érelmeszesedéses folyamat előrehaladását.
A munkacsoport 80 infarktus gyanúja miatt kórházba kerülő beteg vizsgálatát végezte el. Valamennyi páciensnél a koszorúerek röntgenvizsgálata is igazolta az elzáródást, az infarktust. Az eredményeket 90 olyan beteg adataihoz hasonlították, akiknél nem találtak koszorúér-szűkületet.
A mérések egyértelműen bizonyították, hogy az infarktust elszenvedő betegek szívének felszínét borító hártyában sokkal több a zsírszövet, mint a hasonló korú, de egészséges emberek szívét borító hártyában. A szakemberek kiszámolták, hogy ha ennek a zsírnak a mennyisége bizonyos értéket meghalad, háromszor nagyobb az infarktus esélye.
Azt is igazolták, hogy a szívet borító zsírban olyan gyulladásos sejtek találhatók, amelyek a páciens bőr alatti zsírszövetéből nem mutathatók ki. Hangsúlyozzák, hogy ennek pontosabb magyarázatához még további, több betegre vonatkozó vizsgálatokra van szükség.
