Ami fontos: a hirtelen szívhalálról

Azt a tényt, hogy létezik hirtelen szívhalál, környezetünkben sok keserű tapasztalat, és számos újságcikkben, rádióban vagy televízióban közölt hír erősíti meg.

Váratlannak akkor nevezünk ugyanis egy halálesetet, ha fenyegető előjelek nélkül lép fel. Gyakori azonban, hogy utólag érdeklődve a hozzátartozóktól, sporttársaktól, vagy magától, a sikeresen újraélesztett, a hirtelen szívhalált szerencsésen túlélő áldozattól olyan múltbeli jelenségeket tudhatunk meg, melyek fenyegető előjeleknek tekinthetők. Ha ezekről a beteg nem vesz tudomást, vagy kezelőorvosa nem tud róla, halála hirtelen lehet ugyan, de nem tekinthető váratlannak.

Melyek ezek a fenyegető előjelek?

A fizikai terheléskor fellépő mellkasi fájdalom mindig gyanús arra, hogy hátterében valamely koszorúér (ezek a szívet koszorúszerűen körülölelő verőerek, artériák, melyek a szívizmot látják el oxigénnel és tápanyagokkal) szűkülete áll fenn, következésképp a szívizom nem jut elegendő oxigénhez. Az izom oxigénhiánya általában fájdalom formájában jelentkezik, de megnyilvánulhat keringési elégtelenség tüneteiben, vagy akár életveszélyes – nem egyszer végzetes – szívritmuszavarban, esetleg hirtelen szívhalál formájában.

Sokkal ritkábban ez a fájdalmas tünetcsoport nyugalomban is fellép. Különösen fontos ilyenkor a tünetek hátterében megbúvó koszorúér betegség fennállásának mielőbbi tisztázása, főként, ha az illető bármilyen okból veszélyeztetettnek minősül (ha pl. egyszeres vagy többszörös kockázati tényező – ilyen a dohányzás, magas vérnyomás betegség, cukorbetegség, kórosan emelkedett vérzsírok, az a tény, hogy az illető férfi, közép- vagy időskorú, családilag szív- és/vagy érbetegséggel terhelt, stb. – áll fenn.)

Mi a hirtelen szívhalál közvetlen oka?

Leggyakrabban – vagy szinte kizárólag – szívritmuszavar vezet szívhalálhoz. Ez általában az un. kamrafibrilláció (igen szapora szívkamra-remegés), melynek során a kamra nem végez mechanikus összehúzódást, a keringés hirtelen leáll, ami azonnali halálhoz vezet.

A másik ok az lehet, hogy a szívkamra azért nem húzódik össze, mert az ingerület kimarad, vagy a fölsőbb szívrészekről nem vezetődik le (szívleállás).

Mit lehet ilyenkor tenni?

A beteget csak azonnali beavatkozás hozhatja vissza az életbe. Csak akkor van esély a beteg (halott) megmentésére, ha a környezetében van valaki, aki valamelyest tisztában van az újraélesztés technikájával. Az újraélesztési próbálkozás legegyszerűbb formája, ha határozott ökölcsapást mérünk a mellkas közepére, kb. a szegycsont tájékára. Az esetek egy csekély részében sikerülhet ezzel a manőverrel "kiütni" a ritmuszavart.

A teljes újraélesztés (reanimáció, reszuszcitáció) bonyolultabb formájával (lélegeztetés szájból-orrba vagy szájból-szájba, külső szívmasszázs, elektromos defibrilláció) csak előzetes tanulmányok és gyakorlat birtokában lehet a siker reményében próbálkozni. Az ilyen irányú széleskörű hatékony oktatással (közép- és felsőfokú oktatás, katonaság – rendőrség – tűzoltóság, sportegyesületek stb,) sok-sok emberélete menthető meg, átmenetileg vagy véglegesen. A legutóbbi időben megjelent, ezzel foglalkozó vizsgálatok azt mutatják, hogy nem érdemes az időt húzni lélegeztetéssel, hanem önmagában, a hatásos külső szívmasszázzsal, jobb eséllyel vissza lehet hozni a beteget az életbe, vagy legalábbis fönntartani a keringést egy rövid időre, amíg szakszerű orvosi segítség érkezik.

Az utóbbi évek fejleménye, hogy megjelent a piacon olyan automatikus elektromos defibrilláló készülék, melynek lapos elektródái a mellkasra helyezve érzékelik a kamrafibrilláció tényét, és automatikusan leadják a szükséges áramütést, tehát elvégzik az elektromos defibrillációt. Ilyen készüléket ott szoktak elhelyezni, ahol sok ember fordul meg (színházak, repülőterek, bevásárlóközpontok, stadionok stb.).

Szélesebb körű alkalmazásukkal remélhető a hirtelen, váratlan szívhalál egyre több áldozatának megmentése.