Szép, ami érdek nélkül tetszik...

A szép az, ami nem érzetek és nem is fogalom révén, hanem szubjektív szükségszerűséggel, közvetlenül, általánosan és érdek nélkül tetszik (Immanuel Kant).

A valódi szépség belülről fakad, mondják. A szép az, ami jó lévén, kellemes (Arisztotelész); Szép az, ami szemléléskor tetszést vált ki (Aquinói Szt. Tamás).

A fent leírtakból is látszik, hogy a szépség fogalmát igen nehéz egyértelműen megfogalmazni. Az viszont bizonyos, hogy aki szép, tetszetős külsővel rendelkezik, az az életben könnyebben érvényesülhet, mint akit kevésbé szerencsés külsővel áldottak meg. A rút ugyanis, mint a szépség ellentéte az embernek ellenszenves, ellenséges érzékeket és hangulatokat kelt. A kereszténység esztétikai gondolkodói például egyenesen tagadták a rút létét, mondván, hogy a világot Isten teremtette, így az esztétikailag tökéletes, nincs helye benne a rútnak.

Ellenben aki szép, azt megnézik, megcsodálják, beszélnek róla, keresik a társaságát, irigylik, vágynak rá, egyszóval középpontba helyezik. Így az isteni külsővel megáldott hölgyeknek csak világra jönniük volt nehéz, az élet nehézségei számukra ismeretlenek, gondolhatnánk.

Vitathatatlan, hogy a külvilág először a megjelenésünk alapján ítél meg bennünket.

A vonzó hölgyek sikerének titka főképp az a magabiztosság és kellemes kisugárzás, amelyet megjelenésük biztosít nekik. Valóban, egy dekoratív lányt sokkal nagyobb eséllyel alkalmaznak egy munkahelyen, mint egy csúnyácska jelöltet. Az is bizonyos, hogy a hentes a legszebb pipi husit kínálja majd a piacon egy kis "pipi mosolyért" cserébe. A szép lányok sarkában mindig lohol egy-két udvarló, bókokkal van tele a padlásuk, mindig lesz valaki, aki felsegíti rájuk a kabátot, és valószínűleg sosem fognak a manapság oly’ divatos szingli életformára áttérni (hacsak önszántukból nem...).

Valami azonban mégis eltorzult. A szépségnek már nem belülről kell fakadnia. A szép egyre inkább egyenlő a mesterségessel. Korunk szépségideálja mellőzi az Örök Mérték fogalmát: a visszafogottságot, ízlésességet, harmóniát és a lágyságot. Csontosan sovány, hidrogén szőke, szolárium barnított/égetett, kollagénnel dúsított, műkörmöt/karmot és póthajat viselő, két lábon járó implantátum raktár: ő a 21. század plasztikus nője. Szép vagy rút? Van, akinek szép, és van, akinek csúnya.

A szépség szubjektív. Nincs is ezzel baj, ha Barbi jól érzi így magát. A tudomány útjába sem kell állni, a plasztikai sebészet például valóban segítségére lehet egy több gyermekes anyukának, hogy a szülések miatt megereszkedett testrészeit helyrehozzák.

Az igazi szépség azonban belülről fakad, ugyanis belső érzelemvilágunk erősen kihat kinézetünkre. Azaz ahogy kinézünk úgy élünk, és ahogy élünk úgy nézünk ki. Lehet valaki bármilyen szép és dekoratív, ha nincs önbizalma és nincs meg a lelki egyensúlya sem. Amikor egy nő nem érzi jól magát a bőrében, akkor a nőies vonalak is idegenné válnak számára. A legtöbb boldogtalan nő vagy kinyúlt pulcsikba bújtatja el a testét, vagy kirakatba teszi, mi több, drasztikusan megváltoztatja azt. Sokan ekkor lépik át a mesterséges szépség világának küszöbét, ahonnét nincs visszaút, ahelyett, hogy önmagukkal békülnének meg.

A női szépségideál koronként változik. Aphrodité, a milói Vénusz, Audry Hepburn, Grace Kelly, Marilyn Monroe, Angelina Jolie, a sort folytathatnánk: aki szép, azt mindig kiemelt figyelem fogja övezni. És hogy ki a szép? Ízlések és pofonok, kinek a pap kinek a papné...

Az eredeti cikk itt olvasható:

Szerző: Sz.V.