Szemben a zöldszemű szörnnyel? Kit nem kínoz a féltékenység?

Viharok a biliben...? A féltékenység minden párkapcsolatban megjelenhet. A tapasztalat azt mutatja, hogy jobban tudjuk kezelni azokat a helyzeteket, melyek bekövetkeztére előre számítunk, mint azokat, amelyek készületlenül érnek bennünket.

Érdemes tehát megismernünk a féltékenységet elmélyítő lelki okokat, hogy jobban tudjuk kezelni azokat a belső, érzelmi viharokat, melyek bizalomvesztéshez - és beteges féltékenység esetén - akár párkapcsolati válságos is vezethetnek.

Azt gondolhatjuk, hogy minél nagyobb vonzalmat érzünk szerelemünk iránt, annál elfogadóbbak leszünk egymással, annál jobban örülünk mindennek, ami a partnerük számára örömet okoz. Azonban tudjuk, hogy a szerelem gyakran egyenlő azzal a vággyal, hogy a másikat a magunkévá tegyük, azaz kisajátítsuk. A féltékenység fájdalma akkor hasít belénk, amikor bizonyos logikus gondolatok vagy tények hatására megkérdőjelezzük szerelmünk életében eddig betöltött kizárólagos fontosságunkat.

A féltékenység oka A féltékenységet az az alapvető félelem táplálja, hogy elveszíthetjük azt, akit szeretünk. Minél éretlenebb egy személyiség stabilitása és önazonosság tudata (identitása), annál inkább függ a szeretett személy érzelmeinek hullámzásától. Mindez egy gyermek kiszolgáltatottságára hasonít, akinek a léte valóban a róla gondoskodó felnőttől függ. Az önértékelési bizonytalanságok, az esetleges kisebbrendűségi komplexusok nagyon veszélyessé tehetik azokat a versenytársakat, akikről azt feltételezzük, hogy elvehetik tőlünk azt, aki a legfontosabb a számunkra.

Mit csináltál ma? Mondd el! A féltékenység haragot és agressziót szül mindazok ellen, akik veszélyeztetik biztonságunkat, beleértve ebbe a szeretetünk tárgyát is. A biztonságos kapcsolat érdekében sok esetben arra is készek vagyunk, hogy korlátozzuk a másikat a szabadságában. Kikérdezzük, számonkérjük, gyanakszunk, arra késztetjük, hogy megnyugtasson bennünket, hogy semmi alapunk nincs arra, hogy kételkedjünk a hűségében.

Mivel ezt várjuk el, a másik igyekszik is megtenni, hiszen szeret bennünket. Ettől azonban csak még gyanakvóbbak leszünk, hiszen úgy érezhetjük, szerelmünk csak azért mond el mindent, hogy megnyugtasson bennünket. A féltékenység tehát egy ördögi kört eredményezhet, ami megmérgezheti együttléteinket.

A féltékenység ellen: figyeljünk a párunkra! A féltékeny reakciók nagysága egyenesen arányos a kiszolgáltatottság érzésével, a függőséggel és az egocentrikus fontosságtudattal. A gyötrő és beteges féltékenység ellenszerei mindazok az élettapasztalatok, melyek megerősítenek bennünket abban, hogy bízhatunk önmagunkban, képesek vagyunk arra, hogy minden helyzetben önállóan feltaláljuk magunkat, és örömtelivé tegyük annak az életét, akit megszerettünk.

Érdemes azon is elgondolkodni, hogy bár azt gondoljuk, minket csalnak meg, mégsem rólunk szól a történet. Sokkal inkább a másikról, aki talán valóban úgy dönt, hogy mást "is" szeret. Minden esetben érdemes kicsit utánagondolni annak, hogy vajon mi állhat a dolgok hátterében. Ha egy kapcsolatban valaki nem, vagy csak alig találja meg a számára fontos dolgokat, akkor nagy lehet a veszélye annak, hogy máshol keresi a boldogságot.

Beszélgessünk, és ne csak a másiknak, hanem önmagunknak is tegyünk fel kérdéseket, majd próbáljunk őszintén válaszolni is ezekre. Ha a kapcsolatban azokat az örömteli pillanatokat keressük, amikor együtt lehetünk azzal, akit szeretünk, nem férkőzhet be két ember közé a féltékenység.