Laza beszéd az elszeretésről...

Barátnőmet egy pasiért...?! Mi történik akkor, ha más háza táján vadászunk? Főleg úgy, hogy az a ház a legjobb barátnőnké? Megbocsájtható, ha elszereted a kedvesét?

Az érzelmeinknek nem mindig tudunk megálljt parancsolni. Ha ez történik, biztosak lehetünk benne, hogy a vonzalom mellé – amit a legjobb barátnőnk pasija iránt érzünk –, hamarosan társul egy másik érzés is. A mardosó bűntudat. Ez legyen a minimum, mert kevés az a barát, nő és barátnő, aki ezt meg tudja bocsátani.

Megéri a harmadik félnek lenni?

Mit nyerhet a csaj? Egy pasit. Mint ezt már jól tudjuk, a kapcsolatok nem mindig olyanok, mint a gyermekkorunk tündérmeséi. Vélhetően előbb vagy utóbb zátonyra fog futni, pláne, ha már az elején léket kapott a hajó. Mégis vannak nők, akik úgy vélik, bevállalják. Mert ugye a szerelem majd átsegíti őket a nehezén. Az ilyen naiv és balga teremtéseket kevés ember fogja sajnálni, és legkevésbé azok, akiket eddig a barátaiknak nevezhetett.

Mi történik akkor, ha veszekedés tör ki az új gerlepár között? Hol talál majd egy baráti vállat, amin kisírhatja magát? Vélhetően sehol. Az olyan leányzók ugyanis gyorsan magukra maradnak, akik képesek felrúgni egy barátságot és ezzel együtt szétdúlni egy kapcsolatot. Ilyenkor nem a pasid, hanem a legjobb barátnőd elé biggyeszted ki az EX jelzőt.

Elkerülhető-e a teljes megsemmisülés?

Természetesen el. Legalábbis, ha a barátnőnknek tartott személy valóban szeret minket. Ilyen esetben ugyanis nem késztetheti semmi, hogy túl közel engedje magát a sráchoz. A plátói szerelem létezik. Többnyire mindenki megtapasztalta már és tudja, hogy nem ez a legkellemesebb érzés. Viszont elmúlik. Vagyis, míg ha vonzónak találja a barátnője párját, akkor sem arra kell törekednie, hogy kiderítse, a srác belemegy-e a játékba. Mellesleg milyen gerinctelen alak az, aki képes megcsalni a párját, ráadásul ilyen formában? Ezeket a pasikat messziről kerülni kell, nem beléjük gabalyodni.

Mérlegelni kell!

A párkeresés nehéz dolog. A barátnőnknek is az volt. Ha annyi tartás sem szorulna belénk, hogy tiszteletben tartsuk a boldogságát, az vajon mit árulna el rólunk? Nem valószínű, hogy sikerül olyan érvet állítani a mérleg egyik nyelvére, mely bűntudat nélkül feljogosít minket egy ilyen tettre. Míg ha nem is ugranak elénk a partyképes férfiak minden ház mögül, egy barátnőt – akit ez által elvesztünk –, valószínűleg soha nem fogunk tudni pótolni. Érdemes ezeken rágódni, mielőtt úgy döntünk, megér nekünk ennyi áldozatot egy férfi.