Diótörők...

Bizonyos nők kihasználják a férfiakat, a gyengeségüket, a szerelmüket, aztán dobják őket. Ennek a magyarázata lelki problémákban keresendő.

Gyakrabban hallunk párjukra, férjükre panaszkodó, összetört szívű nőket, mint ahányszor nő miatt padlóra került férfit látunk. Így szinte természetessé vált egy felállás, amely szerint az erősebbik nem a szívtipró, aki érzésekkel nem törődve odébbáll, ha megunja aktuális játékszerét. Ezzel szemben a gyengébbik nem a szenvedő alany, aki végre rátalál a jól megérdemelt szerelemre, majd amint kezdi biztonságban érezni magát, derült égből villámcsapásként hirtelen magára marad, mintha az addig eltöltött boldog időszak csupán délibáb lett volna.

Ez azonban egy erős általánosítás, tudniillik ahogyan vannak "rendes pasik" (bár a jól ismert közmondás szerint ritka mint a fehér holló), úgy vannak kevésbé rendes nők is. Az ő találkozásunk gyakran szintén kellemetlen eredménnyel zárul. Leszámítva a kapcsolatok körülbelül 10-20%-át kitevő harmóniában élő párt, a többiek esetében lényegében valamelyik fél a poklok poklát éli meg a szakítás után.

Most azt vizsgáljuk, hogy bizonyos nők miért veszik fel az eredetileg (az általánosan elfogadott közhely szerint) férfiaknak kitalált viselkedést. Egész pontosan mi az oka annak, hogy viszonylag könnyen belemennek egy párkapcsolatba, egy darabig élvezik az előnyeit – miután sikeresen az ujjuk köré csavarták a kiszemelt hímet – majd kiadják az útját még mielőtt komolyabbra fordulna a dolog és felelősséget kellene vállalni a másikért.

Ez a fajta mentalitás nem kimondottan egészséges. Sem férfi, sem nő részéről. Az egy dolog, hogy egy férfi részéről az idők folyamán valamiért megszokottabbá vált, azonban arra mindenki felfigyel, ha egy nő tanúsít ilyesfajta magatartást. Egy nő nagy valószínűséggel nem a születésétől fogva ilyen, ami azt jelenti, hogy többnyire valamilyen lelki okok állnak a probléma hátterében.

Általában arra szokták visszavezetni ezt a fajta csapongó életmódot, hogy bizonyos nők félnek az elkötelezettségtől. Pláne manapság, amikor a női emancipáció a virágkorát éli, a hölgyek egyre inkább a családalapítás elé helyezik a karrierépítést, és amíg az nincs meg, addig lehet, hogy a komoly párkapcsolat is várat magára.

Ezt a korszakot ők nyilván nem úgy fogják fel, mint pár kolostorban töltött évet. Ismerkednek ugyan, de a mindent elsöprő nagy szerelmet igyekszenek későbbre időzíteni. Ha viszont így is sikerül egy-két férfi fejét elcsábítaniuk, ők sajnos nem maradhatnak sokáig. Valóban kihasználják őket aktuális szükségleteik kielégítésére.

Egy másik, valószínűbb álláspont szerint a múltban történt események által megalapozott lelki háttér indokolja ezt a kapcsolatkezelést. A többszörös csalódás valószínűleg megkeményíti, és egy idő után valamelyest bizalmatlanná, rosszabb esetben érdektelenné teszi az embert. Ha egy nő egyszer-kétszer megégeti magát, előfordulhat, hogy utána már nehezebben esik szerelembe. Ilyenkor nagyobb az esélye, hogy egy nő nem olyan odaadó és hajlamos lesz abba a hibába esni, hogy az aktuális párját "bünteti" korábbi csalódásaiért.

Az eredeti cikk itt olvasható:

Szerző: Domokos Andrea