A 12 legfontosabb kérdés az AIDS-ről (2. rész)
Az AIDS-Világnappal kapcsolatos második cikkünkben az AIDS tünetei, kezelési lehetőségei, és a megelőzés módszerei kerülnek bemutatásra. Talán hangsúlyoznunk sem kell, hogy mindebből a megelőzés lenne a legfontosabb, azaz a szexuális élet "megfontoltsága", a megfelelő védekezés, és a promiszkuitás, a gyakori partnercsere lehetséges kerülése.
7. Milyen tünetekkel jár a HIV-fertőzés?
Az első néhány hónapban: A megfertőződést követően a legtöbb embernél egyáltalán nem jelentkeznek tünetek. Mások az első 1-2 hónapban influenza-szerű tüneteket észlelnek, mint a láz, fejfájás, ízületi fájdalmak, fáradékonyság, a nyaki és ágyéki nyirokcsomók duzzanata.
Általában ezek a tünetek általában 1-4 hét után megszűnnek, és tünetmentesség jön létre, így a fertőzött nem is sejti, hogy a háttérben komolyabb ok húzódik meg. A fertőzés ez idő alatt nagyon könnyen átadható, mert a szervezetben rengeteg vírus kering.
Később: Egy tünetmentes időszak következik, melynek hossza egyénenként eltérő. Eltelhet akár 10 év is az újabb tünetek megjelenéséig, de az is előfordulhat, hogy pár hónapon belül már jelentkeznek.
Bizonyos jelek a lappangási időszak alatt utalhatnak az immunrendszer meggyengülésére. Ilyenek a nyirokcsomó-duzzanat, amely akár 3 hónapnál tovább is eltarthat, a láz, a testsúlycsökkenés, a krónikus fáradtság, a szájüreget, vagy a hüvelyt érintő visszatérő gombás fertőzés, a kiütések, a száraz, pikkelyes bőr, a rövid távú memória kiesés, és kismedencei gyulladásos betegség nőknél.
A HIV-fertőzés későbbi szakaszában az adott személynél számos olyan betegség jelentkezhet, amelyet orvosilag AIDS meghatározó indikátor betegségnek neveznek. Ilyenek például a tüdőgyulladás egyes formái és bizonyos típusú daganatos betegségek.
8. Milyen tünetekkel jár az AIDS?
Az AIDS a HIV-fertőzés azon stádiumát jelöli, amikor az első, úgynevezett indikátorbetegség jelentkezik. Az USA-ban AIDS-ként definiálják, ha valaki ismerten HIV-fertőzött és a CD4+ T sejtszáma kevesebb, mint 200 köbmilliméterenként.
Néhány példa az AIDS-et meghatározó indikátor betegségekre. Ezek közül több is opportunista patogének által okozott fertőzés. Ép immunrendszerrel rendelkező egyéneknél ezek általában nem okoznak megbetegedést, de egy HIV-fertőzött számára életveszélyesek lehetnek, mivel az ő immunrendszerük csökkent hatékonysággal működik.
- Candidasis (Candida albicans gombafertőzés), amely a nyelőcsövet, a tüdőt, vagy a garatot érinti.
- Cytomegalovirus (CMV) fertőzés, amely a retinát érinti, és látásromlást okoz.
- Kaposi szarkóma, amely egy rosszindulatú daganatos betegség, vörös, lilás foltok formájában jelentkezik a bőrön.
- Pneumocystis carinii nevű egysejtű parazita által okozott tüdőgyulladás (PCP), gyakran ez az elsőként jelentkező komoly opportunista fertőzés.
- Visszatérő tüdőgyulladás, amely lehet akár gombás (Histoplasma capsulatum vagy Coccidioides immitis) eredetű.
- Tuberkulózis, amely sokkal gyakoribb HIV-fertőzöttek körében.
- Invazív méhnyakrák (a rákos sejtek behatolnak a méhnyakat borító hám felől a mélyebb régiókba).
- Egyes limfómák (a nyirokrendszer sejtjeit, a limfocitákat érintő daganatos betegség).
- Progresszív multifokális leukoencephalopathia, amely az agyat érintő vírusos fertőzés.
- Mycobacterium avium complex fertőzés, amely gyakori oka a láznak, hasmenésnek, fejfájásnak és a testsúlycsökkenésnek az AIDS-es betegeknél.
- Coccidioidomycosis, a Coccidioides immitis nevű gomba által okozott fertőzés, amely tüdőgyulladást okozhat, de érintheti a szervezet bármely pontját, köhögést, lázat, ízületi fájdalmakat, testsúlycsökkenést, anorexiát okozva.
- Cryptococcosis, a Cryptococcus neoformans nevű gomba által okozott fertőzés, amely tüdő-és agyhártyagyulladáshoz vezet.
- Cryptosporidiosis, egy gyomor-bélrendszeri tünetekkel járó (súlyos, krónikus hasmenés) fertőzés, amelynek kórokozója egy egysejtű parazita a Cryptosporidium parvum.
- Histoplasmosis, a Histoplasma capsulatum nevű gomba által okozott fertőzés, amely tüdőgyulladást okoz, de a szervezet többi részére is szétterjedhet, megfertőzheti a májat, a lépet, csontvelőt, vagy a gyomor-bél traktust.
- Hherpes simplex vírus fertőzés, amely elhúzódó bőrproblémákhoz vezet.
- Toxoplasmosis: a Toxoplasma gondii nevű parazita által okozott súlyos fertőzés, leggyakrabban az agyat érinti.
Toxoplasmosis: a Toxoplasma gondii nevű parazita által okozott súlyos fertőzés, leggyakrabban az agyat érinti.
A HIV fertőzés maga, valamint az annak következtében fellépő opportunista fertőzések és a rákos daganatok okozzák az AIDS tüneteit. A betegek nagyrésze tehát a legyengült immunrendszer miatt fellépő fertőzés, vagy rákos megbetegedés miatt veszti végül az életét.
9. A HIV-fertőzést követően mennyivel jelentkezik az AIDS?
A betegek egy kis része már több, mint 15 éve fertőzöttként él anélkül, hogy az AIDS-es tünetek bármelyike is jelentkezne nála. Másrészről, egyeseknél már a megfertőződést követően igen gyorsan – néhány hónapon belül – jelentkezik az első indikátor betegség.
A vizsgálatok kimutatták, hogy azon HIV-pozitív személyeknél, akik nem részesültek semmiféle kezelésben (antiretrovirális terápiában) az AIDS tünetei a megfertőződést követően átlagosan 8-10 éven belül jelentkezett.
10. Mit tegyek, hogy elkerüljem az AIDS-et?
Hogy elkerüljük az AIDS-et, természetesen a HIV-fertőzést kell kivédeni. Ez azt jelenti, hogy kerülni kell a veszélyt jelentő helyzeteket.
A fertőzés átadása megakadályozható gumióvszer használatával. Figyelni kell arra, hogy az olajos síkosítók gyengíthetik az óvszert, így az könnyebben kiszakad. Valamint törekedni kell egyetlen, állandó szexuális partner megtartására.
Néhány esetben a megfertőződés balesetszerűen következik be, például elszakad az óvszer, vagy az egészségügyi dolgozó véletlen belenyúl egy fertőzött injekciós tűbe. Ilyenkor a szakember úgynevezett post-expoziciós profilaxist (PEP) javasolhat. Ezt nem más, mint egy rövid távú, antiretrovirális készítményekkel történő kezelés, melyet igen gyorsan meg kell kezdeni a lehetséges megfertőződést követően.
11. Milyen gyógyszereket alkalmaznak a HIV/AIDS kezelésére?
A HIV-fertőzés és az AIDS is jelenleg gyógyíthatatlan. Bár léteznek olyan kezelések, amelyekkel a HIV-vírus károsító hatása mérsékelhető.
Antiretrovirális terápia
Mivel a HIV egy retrovírus (képes beépülni a gazdasejt DNS-ébe) antiretrovirális, vagy antivirális készítményeket alkalmaznak ellene.
Az antiretrovirális kezelésnek jelenleg 5 fő típusa létezik
Nukleozid / nukleotid reverz transzkriptáz inhibitorok (NRTI, más néven nukleozid analógok). Ezek közé tartoznak az alábbi hatóanyag tartalmú szerek: abakavir, didanozin (DDL), lamivudin (3TC), sztavudin (d4T), zidovudin (AZT), emtricitabin, tenofovir.
Nem-nukleozid reverz transzkriptáz inhibitorok (NNRTI). Ezek közé tartozik a delavirdin (DLV), efavirenz, és nevirapin (NEV).
Proteáz inhibitorok (PI). Ilyen az indinavir (IDV), nelfinavir (NFV), ritonavir (RTV), lopinavir / ritonavir, szakinavir (SQV) amprenavir, atazanavir, tipranavir, a darunavir és a fozamprenavir.
Fuzionális inhibitorok. Ezek közé tartozik az enfuvirtid.
Integráz inhibitorok. Ezek közé tartozik a raltegravir.
Létezik az antiretrovirális szereknek egy legújabb csoportja, amely azonban még kísérleti stádiumban van. Ezek az úgynevezett CCR5 antagonisták, ide tartoznak a marovirok, amelyek megakadályozzák, hogy a vírus hozzákötődjön a gazdasejthez.
A reverz tarnszkriptáz gátlók megszakítják a vírus replikációját (szaporodását) annak korai szakaszában azáltal, hogy gátolják a HIV vírus reverz transzkripáz nevű enzimét. A proteáz inhibitorok a proteáz enzimre hatnak, így a vírus replikációt későbbi szakaszában gátolják. A fuzionális inhibitorok megakadályozzák, hogy a vírusok újabb, egészséges CD4+ sejteket fertőzzenek meg. Az integráz inhibitorok pedig beavatkoznak a HIV vírus integráz nevű enzimének működésébe, így az nem tudja beilleszteni saját örökítőanyagát a gazdasejt DNS-ébe.
A HIV vírus egy idő után ellenállóvá válhat az alkalmazott gyógyszerekre, ezért a szakemberek általában több különböző gyógyszer kombinációját alkalmazzák. Ezt nevezik HAART-nak (Hatékony Antiretrovirális Kezelés) és igen eredményesnek bizonyul a HIV progressziójának megállításában.
Gyakran 2 NRTI és vagy egy PI, vagy egy NNRTI szer kombinációját alkalmazzák. A fuzionális inhibitorokat és az integráz inhibitorokat általában csak olyanoknak adják, akik a betegség előrehaladott stádiumában vannak és a többi készítmény már hatástalan az náluk.
A HAART-ot alkalmazhatják olyanoknál, akiknél már kialakult az AIDS. Így a betegek viszonylag "normális" életet élhetnek, csakúgy, mint bármely más, krónikus betegségben szenvedő egyén, aki élethosszig tartó gyógyszerszedésre kényszerül. Bár a HAART nem gyógyítja meg az AIDS-ben szenvedőket ez a terápia nagyban javítja a betegek egészségi állapotát.
A HIV-et nem lehet kiírtani a szervezetből, de a HAART a vírus mennyiséget oly mértékben lecsökkenti a vérben, hogy az szinte kimutathatatlan, így az AIDS sem alakul ki.
Az egyes betegeknél alkalmazott kezelés eltérő lehet, a következő tényezők függvényében: betegség előrehaladottsága, a gyógyszer rezisztencia, a mellékhatások kockázata és a terhesség lehetősége.
Fontos, hogy a gyógyszer rezisztencia megelőzése érdekében a betegek az orvos utasításait pontosan betartva szedjék gyógyszereiket. Ha valamilyen mellékhatás lép fel, akkor arról az orvost kell értesíteni és nem szabad a gyógyszer adagját önkényesen megváltoztatni.
Az opportunista fertőzések elleni szerek
Az orvosok számos gyógyszert írnak fel a HIV/AIDS betegeket érintő fertőzések kezelésére. Ezek például:
- Cytomegalovírus (CMV) fertőzésre antivirális szerek, mint például foszkarne és a ganciklovir.
- Élesztő és egyéb gombás fertőzések ellen gombaellenes szerek, például flukonazol hatáanyaggal.
- Pneumocystis carinii okozta tüdőgyulladás ellen pentamidin.
- Kaposi-szarkóma és egyéb daganatos betegségek esetén sugár- és kemoterápiát alkalmaznak, illetve interferon injekciót adnak be.
Kaposi-szarkóma és egyéb daganatos betegségek esetén sugár- és kemoterápiát alkalmaznak, illetve interferon injekciót adnak be.
12. Létezik HIV elleni védőoltás?
Sajnos ilyen még nem áll a rendelkezésünkre, de folynak ez irányú kutatások. A tudósok remélik, hogy hamarosan sikerül kifejleszteni egy olyan vakcinát, amellyel megfékezhető lesz a HIV-fertőzés terjedése. Mint minden védőoltás, a HIV vakcina is csak a megelőzésre szolgál, az AIDS kezelésére nem lesz alkalmas, csupán az egészséges emberek megfertőződése kerülhető el vele.
Az egyetlen probléma a jövőbeni HIV oltóanyaggal az, hogy a HIV vírusnak több típusát is azonosították, így egyetlen, univerzális HIV vakcina kifejlesztése nem biztos, hogy elegendő lesz. Lehet, hogy ezt a jövőbeni HIV vakcinát rendszeresen módosítani kell majd, az egyre újabb és újabb vírustörzsek megjelenésével. Pontosan ugyanúgy, ahogy a szezonális influenza elleni oltóanyagot "frissítik" mindig hogy az influenza vírus aktuálisan elterjedt változatai ellen védjen.
A hatékony HIV vakcina fejlesztése folyamatban van, ha egy ígéretes vakcinát sikerül előállítani, annak előbb meg kell győződni a biztonságosságáról és a hatásosságáról, mielőtt széleskörűen elérhetővé válik.