Génjeink - és ivási szokásaink
Génjeink határozhatják meg, hogy milyen valószínűséggel fogjuk utánozni mások ivási szokásait - állítja egy új kutatás.
Az utóbbi években a tudósok rávilágítottak annak okaira, miért van az, hogy egyes emberek ivási szokásaikban alkalmazkodnak másokhoz, és akadnak olyanok is, akik nem. A jelenlegi eredmények szerint a dopamin-4 receptor génje (DRD4) befolyásolhatja, hogy valaki mennyire érzékeny társai alkoholfogyasztására. Ezt a gént régebben az újdonságkereső viselkedéssel és a kedélyjavítóktól (mint a csokoládé vagy a kokain) való függőséggel hozták kapcsolatba.
A hollandiai Viselkedéstudományi Intézet által vezetett tanulmányban rámutattak: egy bizonyos DRD4 génnel rendelkező résztvevők nagyobb valószínűséggel ittak többet, amikor egy alkoholizáló embert láttak, mint azok, akik nem rendelkeztek ilyen génnel.
A bárokban való viselkedés tudománya
A tudomány nevében a kutatók megkonstruáltak egy italpultot az egyetemi laboratóriumban. A résztvevők párokat képeztek és tévéreklámokat kellett nézniük, illetve értékelni őket. Majd szünetre küldték őket, mialatt párjukkal együtt a bárnál várakozhattak. Azonban minden résztvevő tudtán kívül egy kutatóknak dolgozó személlyel került párba. Ezek a titkos ügynökök speciális utasításokat kaptak, azt, hogy figyeljék meg, mennyi alkoholos ital kerül elfogyasztásra a bárban a várakozás ideje alatt. A kutatók észrevették, hogy minden résztvevő hasonlóképpen cselekedett.
A genetikai elemzés feltárja, hogy azok a diákok, akik leginkább utánozták a szüleik ivási szokásait, rendelkeztek a DRD4 génnek egy bizonyos 7-ismétlő alléljával, míg a többiek génállományában nem volt ilyen gén.
"Habár nem alkoholisták, hanem diákok közt végeztük a kísérletet, ez valóban azt jelentheti, hogy a 7-ismétlő gént hordozó alkoholistáknak jóval nehezebb megtartóztatni magukat az alkohol csábításától." - mondta Helle Larsen, a Psychological Science júliusi számában megjelent tanulmány társszerzője.
Korábbi kísérletek már említették a DRD4 gént, mint az addiktív hangulatok (ilyen az alkohol, nikotin és heroin hatása, vagy ha az ember teleeszi magát) által előidézett viselkedésformák egyik tényezőjét. 2007-ben a németországi Mentális Egészség Központi Intézetének tudósai 300 serdülőt vizsgáltak meg, hogy adatokat gyűjtsenek össze alkoholfogyasztásukról és személyiségük jellemzőiről. A vizsgálatot követően a tinédzserek DNS-ei eltérő genotípusokat mutattak. A 7-ismétlő alléllal rendelkező egyének jellemzően nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztásról számoltak be minden alkalommal. 2008-ban egy, a Pharmacogenomics szaklapban publikált Rhode-szigeti orvosi iskola kutatóinak tanulmánya beszámol róla, hogy ezen allél másolata is növelheti a dohányzásról való leszokás nehézségeit, valamint a nagyobb valószínűséget a visszaesésre. Férfiak és nők egyforma esélyekkel rendelkezhetnek a 7-ismétlő gén alléljával, mondta Larsen.
Evolúciós magyarázat
Most valószínűleg rossz véleménnyel vagyunk a 7-ismétlő allélról, ám kutatók gyanítják, hogy ez az elmúlt 40-50 ezer év során választódott ki, túlélési mechanizmus részeként. Valószínűleg őseink számára az élelem, menedék és hasonlók felkutatásában játszhatott fontos szerepet - vélekednek a Harvard egyetem kutatói az Evolution and Human Behavior nevű folyóiratban közzétett tanulmányban.
Ha megértjük, hogyan hat ez a gén a 21. század életkörülményei közt, az segítségünkre lehet az addiktív viselkedések kezelésében is.
Larsen az ivási szokásokat is vizsgálja. "Kételkedem benne, hogy a dopamin-rendszer pillanatok alatt képes aktiválódni, de mindenképp fontosnak tartom az alkohol kiváltotta reakciók paradigmájának vizsgálatát, és a megoldás pontos mechanizmusának kidolgozását."
