Az év orvosi kutatásai: 2. orvosi beavatkozási technikák, műtéti bravúrok
A 2011-es év orvosi áttörései: visszatekintésünk második részében a figyelemre méltó műtéteket és eszközös eljárásokat gyűjtöttük össze.
A világon elsőként ültettek be idén svéd szakemberek mesterséges légcsövet egy 36 éves férfinak. A stockholmi Karolinska Intézet klinikáján június 9-én hajtották végre a 12 órás, áttörést jelentő műtétet a légcsőrákban szenvedő páciensen. A férfi laboratóriumban előállított légcsövet kapott, amelyet saját őssejtjeivel burkoltak be. Mivel a szerv előállítására használt sejtek a férfi saját sejtjei voltak, a beültetést követően kilökődés nem történt, és a páciensnek nem kell kilökődésgátló szereket szednie.
A páciens azóta normális életet él a felülvizsgálatát reykjavíki lakhelyén ellátó Izlandi Egyetem klinikájának orvosai szerint. A Karolinska Intézetben azóta egy újabb hasonló transzplantációt is elvégeztek és egy harmadik előkészületei zajlanak.
Amerikai és indiai mérnökök új megközelítéssel próbálkoznak a szívrohamon átesett páciensek kezelésében: szén nanoszálakból és egy felszívódó műanyagból álló nanotapasszal gyógyítanák a szívet.
Amikor szívinfarktust szenved el valaki, az oxigénhiányos állapot következtében elhal a szív sejtjeinek egy része. Elpusztulnak például olyan idegsejtek, amelyek a szív összehúzódásaiban vesznek részt, biztosítják a szívdobbanás alatt aktív sejtek szinkronitását, lehetővé téve a vér megfelelő ütemű pumpálását.
A fejlesztők nanotechnológiai eljárással egy vázszerű szerkezetet hoztak létre szén nanoszálakból és egy polimerből. Az alkalmazott különleges szén nanoszálak átmérője 60 és 200 nanométer között volt, a csövecskék alakja pedig spirálvonalú. A szén nanoszálakat egy orvosi célra engedélyezett, biológiailag lebomló műanyaggal, a tejsav-glikolsav kopolimerrel (PLGA) öltötték össze. A szintetikus tapasz így 22 milliméter hosszú és 15 mikrométer vastagságú lett, amelyre szívizomsejteket, úgynevezett kardiomiocitákat, valamint idegsejteket juttattak. A szén nanoszál kitűnően vezeti az elektronokat, elektromos összeköttetést hoz létre, így stabilizálhatja a szív összehúzódásainak ütemét.
Először sikerült amerikai idegsebészeknek elérniük, hogy egy mindkét lábára megbénult férfi a gerince alsó szakaszába ültetett elektródákkal önállóan képes felállni, lábait mozgatni és segítséggel lépkedni. A most 25 éves Rob Summers, egykori baseballjátékos még 2006-ban szenvedett el olyan balesetet, melynek következtében mellkastól lefelé megbénult. Ezt az okozta, hogy megsérültek a gerinccsatornájában futó idegek, melyek az agyba és onnan vissza az alsó végtagokba szállítják az elektromos impulzusokat.
A műtét során a sebészek 16 elektródát helyeztek el a lumboszakrális (ágyék és keresztcsont környéki) gerincvelőbe, és összekötötték azokat az idegkötegekkel, melyek a boka, a csípő, a térd és a lábujjak mozgását kontrollálják. A beavatkozást követően rendszeresen elektromos árammal stimulálták az idegeket, mintha csak az agyból jött volna az inger.
Úszókapszulás endoszkópot fejlesztettek ki japán kutatók. Az önjáró, távirányítható endoszkópos kapszula képes végighaladni az emésztőrendszeren és képeket küldeni a testből. A Sellőnek elnevezett, ebihal alakú minirobot körülbelül 1 centiméter átmérőjű és 4,5 centiméter hosszú, mágneses meghajtású, ezáltal nagy pontossággal ellenőrizhető iránya és helye. A kapszula irányításához az orvosok joystickot használnak, miközben egy képernyőn ellenőrzik helyzetét.
Áttörést hozhat a fertőzések diagnosztizálásában a világ rosszul felszerelt területein egy olcsó, kis méretű vérteszt, amelyet amerikai kutatók fejlesztettek ki. Az mChip mindössze hitelkártya-méretű, ára csupán 1 dollár és percek alatt képes különböző fertőzések megállapítására. A prototípusok, amelyeket a HIV-vírussal és a szifilisszel való fertőzöttség tesztelésére dolgoztak ki, közel 100 százalékos pontosságot mutattak a ruandai kipróbálás során. A műanyag kártyán tíz detektálófelület van, így mindössze egy vércseppből többféle betegség tesztelhető vele. Az eredmények szabad szemmel is leolvashatók az eszközről, de egy olcsó detektor is kapható hozzá.
Indiai kutatók közel járnak egy "elektronikus orr" kidolgozásához, amely a kilélegzett levegőből képes megállapítani a tbc baktériumával való fertőzöttséget, így az eszköz a tuberkulózis gyors diagnózisát teheti lehetővé. Az "e-orr" elemmel működik, egy kézzel működtethető, leginkább az elektronikus alkoholszondákhoz hasonlít. Használatakor a páciens belefúj a készülékbe, amelynek érzékelői azonosítják a tbc biomarkereit a kilélegzett levegőben lévő apró váladékcseppekben, majd az eredményt lényegében azonnal kijelzi az eszköz.
Önmagától visszahúzódik egy újonnan kifejlesztett orvosi fecskendő, amikor érzékeli, hogy elérte a vénát, így csökkenhet a félresikerült intravénás injekciózások száma. Amikor a tű eléri a vénát, a megváltozott nyomás elmozdít egy membránt, amely azután egy aprócska rugó segítségével aktiválja a tű visszahúzását. Becslések szerint az intravénás injekciók harmadát nem sikerül elsőre beadni, aminek gyakori oka, hogy az orvos vagy a nővér átszúrja a vénát anélkül, hogy észrevenné.
Minimális hegesedéssel való gyógyulást ígér egy új típusú "sebgipszelés", amely megelőzi, hogy a sérült bőrfelszín deformálódjon gyógyulása közben. A most kifejlesztett kötés tulajdonképpen egy több rétegből álló tapasz: átlátszó polimer, teflon és nyomásérzékeny tapadó réteg alkotja. A tapaszt a seb formájára vágják, majd erősen rányomják és rászorítják a bőrre, hogy ott ne tudjon elmozdulni. A kötés a seb széleinél feszesen tartja a bőrt, és felveszi mindazokat a behatásokat, melyek egyébként húznák és csavarnák a gyógyuló sebet.
