Vigasztaló szelíd szavak
Ha egy rokonunk, vagy egy barátunk gyászol, sokszor nem tudjuk, hogyan nyújthatnánk vigaszt neki. Még ha úgy is tűnik, hogy semmi olyat nem tudunk mondani, vagy tenni, amivel segíthetnénk rajta, ne adjuk fel. A fájdalmat ugyan nem mulaszthatjuk el, de már a puszta jelenlétünkkel többet segíthetünk, mint gondolnánk. Fogadjuk el, hogy feldolgozni a veszteséget hosszú folyamat, és amíg ez tart, az ismerősünk, vagy családtagunk hangulatán úgysem tudunk javítani. Legyünk mellette, amikor szüksége van ránk, és erősítsük benne a hitet, hogy a dolgok idővel jobbra fordulnak.
Néha nehéznek tűnik megtalálni a megfelelő szavakat, ha egy gyászolóval beszélünk. Íme, néhány tanács, hogyan segíthetünk valakin, akit a közelmúltban súlyos veszteség ért.
Nevezzük meg őt. Ne féljünk beszélni az elhunytról. Ettől a gyászoló személy nem lesz szomorúbb, bár valószínűleg ezzel megríkatjuk. Még rosszabb viszont, ha az elhunytról tapintatból nem beszélünk, ez olyan, mintha kitörölnénk őt az emlékezetünkből. Egyes kultúrákban azonban a halottak nevének kiejtése tabunak számít, vagy balszerencsét hoz.
Mutassunk rá, hogy van remény. Próbáljuk tudatosítani az illetőben, hogy ha a fájdalom jelen pillanatban mindent elsöprőnek is tűnik, a jövőben a dolgok jobbra fordulnak. Ezzel átsegíthetjük a gyászidőszakból az újrakezdés felé.
Telefonáljunk. Hívjuk fel azt, aki gyászol, hogy együttérzésünkről biztosítsuk. Kerüljük a közhelyeket, mint "ezt Isten akarta", vagy "Neki így a legjobb", kivéve persze, ha maga a gyászoló mondja ezt. A rokonunknak, ismerősünknek valószínűleg még nagyobb szüksége lesz ránk az első napok, hetek elmúltával, amikor már ritkulnak az együttérző telefonhívások.
Írjunk egy pár sort. Ha kapcsolatban álltunk az elhunyttal, akkor egy meleg hangvételű, barátságos, vagy éppen vicces kis történettel meséljük el, hogy mennyit jelentett az adott személy nekünk. Ha személyesen nem ismertük őt, akkor is biztosítsuk a gyászolót, hogy gondolunk az elhunytra, esetleg imádkozunk érte.
Bármiben segíthetünk. Néha az is nagy segítség, ha levesszük a hétköznapi teendők gondját az illető válláról. Intézzük el helyette a bevásárlást, vigyünk neki vacsorát, segítsünk a temetés körüli ügyek intézésében.
Fogadjuk el, hogy mások vagyunk. Minden ember máshogyan éli meg a gyászt. A vallás, az etnikai hovatartozás, a kulturális és családi háttér mind befolyásolják az illető elmúláshoz való viszonyát. Ne kritizáljuk a gyászszertartást és a megemlékezés módját. Ne erőltessük rá a saját értékrendünket a gyászolóra.
Szervezzünk közös programokat. Hívjuk el a barátunkat, családtagunkat egy közös sétára, vagy ebédre, legalább heti egyszer. Különösen a hétvégéket nehéz elviselni a gyászolónak. Olyan tevékenységet válasszunk, amely kevésbé stresszes (kerüljük a stresszhelyzeteket) mozi helyett inkább nézzünk meg egy filmet otthon. Néha a gyászoló csupán arra vágyik, hogy ne legyen egyedül, akár csendben is ülhetünk egymás mellett.
Hallgassuk figyelemmel. A legjobb, amit tehetünk, hogy meghallgatjuk a gyászolót, még akkor is, ha ugyanazt ismételgeti. Sokan ugyanis úgy dolgozzák fel a veszteség okozta fájdalmat, hogy ugyanazokat a történeteket emlegetik fel újra és újra. Kéretlenül ne osztogassunk tanácsokat.
Fejezzük ki az érzéseinket. Ha valóban osztozunk a barátunk bánatában, akkor ezt mondjuk is el neki. Azzal sincs semmi gond, ha bevalljuk neki, hogy nem találjuk a megfelelő szavakat. A dolgok állásán valószínűleg úgysem tudunk változtatni, de az együttérző jelenlétünk már elég hogy az illető kevésbé érezze magát egyedül. Fontos azonban, hogy annyira ne mutassuk ki a bánatunkat, hogy a gyászolónak kelljen vigasztalni bennünket.
Kezeljük a haragot. A gyász során az emberek gyakran éreznek dühöt, és ezt azokon töltik ki, akik a közelükben vannak. Ha éppen mi vagyunk azok, legyünk megértőek. Ahelyett, hogy rögtön visszavágnánk, várjuk meg, hogy az illető lecsillapodjon.
Tartsuk meg az ígéretünket. Ha valamit megígérünk, akkor azt tegyük is meg, ebben a kritikus helyzetben a veszteség amúgy is nagy terhet ró a gyászolóra. Ez különösen fontos, ha gyermekeknek tettünk ígéretet.
