Védekezhet-e beszámíthatatlansággal a norvég gyilkos?

Merénylet Norvégiában - Védekezhet-e beszámíthatatlansággal Anders Breivik? Anders Behring Breiviket, 76 áldozatot követelő norvégiai kettős merénylet elkövetőjét "őrültnek" minősítette az ügyvédje, ám ez nem feltétlenül menti fel az alól, hogy bíróság előtt vállaljon felelősséget tetteiért - állapította meg Gisela Friedrichsen a Der Spiegel internetes kiadásában megjelent kommentárjában.

"Valaki, aki annyira eszes, hogy előbb egy pokolgépes merénylettel zavart kelt a fővárosban, lekötve ezzel a hatóságokat, csakhogy később rendőrnek öltözve megjelenjen egy szigeten, ahol ártatlan gyerekeket és fiatalokat lő agyon, az muszáj, hogy őrült legyen" - írta a német hírmagazin jogi szakértője.

"Tettének hidegvérű brutalitása azonban, amely miatt azt gondoljuk, hogy őrült, az ügyvédje véleményével ellentétben még nem jelenti azt, hogy nem vonható felelősségre azért, amit tett" - érvelt az újságírónő.

Ha csupán egy bűntett brutalitása bizonyítaná az elkövető beszámíthatatlanságát, rengeteg gyilkos és terrorista végezte volna börtön helyett a pszichiátrián. "Ha ez így lenne, akkor náci gonosztevők, akik férfiak, nők és gyermekek millióit küldték gázkamrákba - és még inkább, azok, akik megálmodták ezt az őrültséget és kiadták a parancsokat -, csupán az elmebetegségük ártatlan áldozatai lennének" - írja a kolumnista.

Friedrichsen ennél konkrétabb példaként többi között a Vörös Hadsereg Frakciót (RAF), a Németországban a hetvenes évektől a kilencvenes évek végéig aktív szélsőbaloldali terrorista csoportot hozta fel, amelynek tagjai "nemes" politikai célok nevében legkevesebb 34 embert öltek meg. A bírósági tárgyalás során egyszer sem merült fel, hogy az elkövetőket elmeállapotuk miatt nem lehetne felelősségre vonni, mert tetteiket alaposan megfontolva, gondosan kidolgozott terv alapján követték el.

Az újságírónő szerint a különösen kegyetlen bűntények esetében ugyanakkor jogosan merül fel a kérdés, hogy minek a hatására követték el szörnyű tettüket, s ha belső hangok vagy téveszmék vezették őket a gyilkosságra, akkor nem lehet őket az épelméjűekhez hasonló módon felelősségre vonni. Arról a nőről például, aki 1990-ben nyakon szúrta Oskar Lafontaine német politikust, a nyomozás során kiderült, hogy gyógykezelésre szoruló elmebeteg, ezért végül pszichiátriára utalták be. Mindazonáltal még a súlyos mentális zavarok sem mindig jelentik azt, hogy az illető nem felelős a tetteiért. A legkegyetlenebb sorozatgyilkosok nagy része szenvedett valamilyen komoly elmebetegségben, ám a legtöbbjüket bíróság elé állították, és hosszú börtönbüntetésre vagy halálra ítélték.

Friedrichsen azt is felveti, hogy bár a norvég törvények értelmében Breiviket maximum 21 év börtönre ítélhetik (s ezt letelte után 5-5 évvel ismételten meghosszabbíthatja a bíróság), ha bebizonyosodik, hogy beszámíthatatlan, akár élete végéig elmegyógyintézetben raboskodhat.