Takarításmánia (és belső rendetlenség)

A túlzott háziasszonykodással és perfekcionizmussal lehet, hogy a fülünk mögötti vajat próbáljuk elfedni?

Filmekből már jól ismerjük a kényszeresség jegyeit, persze kisarkítva. Csak ez lehet vajon a túlzásba vitt, olykor erőltetett rigolyák oka?

Sokan találnánk hasonlóságot Monica Geller-rel, vagy Malvin Udall-lal a Lesz ez még így se karakterével.. ha keresnénk. De nem keresünk, hiszen jó esetben tisztában vagyunk "dolgainkkal", nap, mint nap együtt élnek velünk. Változtatni azonban nem tudunk rajtuk egykönnyen.

Egyes nézetek szerint a társfüggő viselkedésmód ismérve a kényszeres jellegű viselkedés, ami azt jelenti, hogy az ember akkor is csinál valamit, amikor nincs is rá szükség. Ide sorolható a takarításmánia is, ami azonban más problémára is utalhat.

Rend a lelke mindennek!

A feng shui felfogás alapeleme, de sok más gondolatrendszerben megjelenik. Igen ám, de ez nem azt jelenti, hogy aki folyamatosan takarít, annak rendben lesz a lelke. A tisztaság és a rend megteremti a feltételt a belső harmónia eléréséhez, de nem oldja meg a mélyen gyökerező gondokat. Így, ha érzékeljük, hogy túlzásba visszük a takarítást, álljunk meg egy szusszanatra! Hiszen előfordulhat, hogy ezzel a "pótcselekvéssel" el akarjuk terelni gondolatainkat valamiről, vagy éppen valamit kompenzálni igyekszünk. Megéri átgondolni.

Mit érdemes tenni?

Ha felmerül bennünk a takarításmánia gyanúja, jó, ha leülünk magunkkal beszélgetni. Átgondoljuk, minden rendben van-e körülöttünk, szépen sorra véve az életünket meghatározó tényezőket. Család, munkahely, szabadidő. Aztán, ha nem ugrik ki a nyúl bokorból, ki kell csalogatni, érdemes mélyebben szemügyre venni a kategóriákat! Anyós? Főnök? Semmittevés?

Ahhoz, hogy változtatni tudjunk valamin, mindenképp realizálnunk kell a jelenséget. Így, ha példának kedvéért úgy érezzük, hogy életünk céltalan, bár darabszámra majdnem mindenünk megvan, merjünk szembesülni! A struccpolitikával ugyanis nemhogy háborút, még csatát sem nyert senki. De mit tegyünk, ha az nem bízunk eléggé magunkban?

Anima sana in corpore sano!

Ép testben ép lélek. Mondta Ceasar, és átkelt a Rubiconon Róma felé. Nem árt, ha a nyár végének közeledtével mi is átkelünk gátlásaink folyóján, és foglalkozunk testünkkel! Ha karban tartjuk a szervezetet, belsőnk is hamarabb válik egészségessé. És akkor éppen annyit fogunk takarítani, amennyit valóban szükséges.

Az eredeti cikk itt olvasható:

Szerző: Sántha Dorottya