Titkok háza: a házasságon belüli erőszak

Amikor megismerte leendő feleségét, nagyon kedves volt, virággal és csokoládéval árasztotta el, és úgy viselkedett, ahogy a mesékben meg van írva. Szülei szívébe azzal lopta be magát, hogy bevásárolt nekik, barátnőit pedig vonzó megjelenésével ejtette rabul. "Mindenki szerette" - emlékezett vissza az akkori időkre a feleség...

Hat hónappal a megismerkedésük után megkérte a lány kezét - és egy évvel később elkezdődött az erőszak.

Amikor először megerőszakolta, féltékenységből tette, mert egy másik férfi felkérte táncolni. "Amikor hazaértünk, sötét volt a tekintete. Durván viselkedett és bántott, én pedig tiltakoztam. Később sajnálta, ami történt, és azt ígérte, hogy nem fog megismétlődni" - idézte fel a nő.

Éveken át sminkkel rejtette el a sérüléseit. Egyre ritkábban találkozott a barátaival, hogy elkerülje a kellemetlen kérdéseket és a férje féltékenységi rohamait, amelyek gyakran jelentkeztek.

Amikor végre bíróság elé került az ügy, a férfi elismerte, hogy verte és fenyegette, de a nemi erőszak vádja alól felmentették. A bíró egy évre távoltartást rendelt el, ráadásul a nőt saját anyja is arra biztatta, hogy menjen vissza a férjéhez.

"Ezért fordul olyan kevés nő a rendőrséghez - húzta alá Inger-Lise W. Larsen, aki 2007 óta vezeti Oslo legnagyobb női menedékhelyét. - Nehéz előállniuk azzal, ami velük történt, és gyakran nagyon keveset kapnak cserébe."

Egy Oslo belvárosában lévő jellegtelen lakóházban Larsen rendre menedéket adott a családi becsületen esett sérelmet megtorolni kész bevándorló férfiak lányainak és testvéreinek, de nagykövetek, rendőrök és vállalati igazgatók feleségeinek is. Évente 350 nő és 300 nő fordult meg eddig nála. Hetven százalékuk legalább négy éven keresztül szexuális, fizikai és pszichikai erőszaknak volt kitéve, mielőtt a páncélajtó mögött működő menedékhelyhez fordult.

A norvég nők - és általában véve a középosztálybeliek - jobban szégyellik, ha megerőszakolják és megverik őket, mint az egyre növekvő számú, alacsony jövedelmű bevándorló nők, mivel az előbbiek sokkal emancipáltabbnak számítanak - mondják pszichológusok és a nemi erőszak eseteivel foglalkozó tanácsadók.

A férfidominancia végső kifejeződése

Knut Storberget norvég igazságügyi miniszter a nők elleni erőszakot kiemelt kérdésként kezeli. José Luis Rodríguez Zapatero spanyol miniszterelnökkel, Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárral és másokkal nemrég csatlakozott a Férfiak a nők elleni erőszak ellen elnevezésű ENSZ-kezdeményezéshez.

Norvégiának fejlett a nemi erőszak eseteinek kezelésére létrehozott infrastruktúrája. Minden megyében van az áldozatokkal foglalkozó központ, olyan egészségügyi intézmény, ahol az áldozatok ingyenes tanácsadásban és orvosi ellátásban részesülnek. Függetlenül attól, hogy a rendőrség foglalkozik-e az üggyel vagy sem, igazságügyi orvos szakértő is megvizsgálja őket. Minden rendőri körzet köteles legalább egy olyan személyt alkalmazni, akit felkészítettek a családi erőszak, és azon belül a szexuális támadások kezelésére.

"A baj azonban az, hogy a jó szándékok nem mindig hoznak jó eredményeket" - magyarázta Helle Nesvold, a legrégebbi, szexuális támadások áldozataival foglalkozó norvég központ orvosa.

A legtöbb áldozat, főleg a házastársuk által bántalmazottak nem mennek kórházba, hogy látleletet vetessenek magukról. Akik pedig mégis vállalkoznak rá, azoknak a 60 százaléka nem akarja, hogy a rendőrséget is bevonják az ügybe. Az öt lépcsős eljárásban gyűjtött bizonyítékok így archívumba kerülnek.

"Ha a rendőrség bekapcsolódik az ügybe, akkor se mindig veszi magához az összes bizonyítékot" - közölte egy dossziékkal teli szobára mutatva Nesvold, hozzátéve, hogy "a helyzet fokozatosan javul".

Miért van jelen még mindig nagy gyakorisággal a nemi erőszak olyan országokban, ahol a nemek közti egyenlőség terén jelentős eredmények születtek? Egyes szakértők, mint Liz Kelly, úgy vélik, hogy ha egy társadalomban átalakul a nemek közti hatalommegosztás, előfordulhat olyan átmeneti időszak, amelyben fellángol az erőszak mint a férfidominancia végső kifejeződése.

"Ahogy a nők társadalmi státusa erősödik, több pénzt keresnek és elfoglalják az őket megillető helyet a társadalomban, egyes férfiak fizikai erejükhöz folyamodhatnak" - fejtette ki Kelly, megállapítva, hogy a legtöbb családon belüli nemi erőszak mögött a kompenzálás szándéka fedezhető fel.

A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy hosszú távon az erőszak legjobb ellenszere a még nagyobb nemi egyenjogúság. "Minél függetlenebbek a nők a férfiaktól és minél egyenlőbbek a fizetés, a státus, a képzettség és minden más egyéb tekintetében, annál valószínűbb, hogy sikerül visszaszorítanunk ezt a fajta bűnelkövetést. Ha bűn történik benne, a hálószoba megszűnik privát hely lenni" - mondta Astri Aas-Hansen, a norvég igazságügyi miniszter helyettese.

Az életéért futott. Férje azon az éjszakán újból megerőszakolta, durvábban, mint bármikor házasságuk addigi tizenöt éve alatt. Többször ráerőltette magát, fojtogatta, és azzal fenyegette, hogy megöli. Amikor 2008. március 23-án hajnalban elmenekült - lerohant a lépcsőn, át az udvaron, ki az utcára egy taxihoz - a férfi beérte, mielőtt a sofőr indulni tudott volna. A nő valahogy kiszabadította magát, tovább futott, és végül elért egy rendőrőrsre. A jelenet nem bűnügyi regényből való, hanem Norvégiában esett meg.

"Ha elszánod magad, hátra kell hagynod az egész életedet, feleség voltodat, a családot. Készen kell állnod arra, hogy erőszaktevőnek nevezd a férfit, akit valaha szerettél - idézte fel menekülését a jelenleg 43 éves nő. - Korábban képtelen voltam ezt megtenni, de akkor éjszaka tudtam, ha nem hagyom el, meghalok."

A tabu családon belül a legerősebb

Norvégia más skandináv országokkal együtt versenyez a nemek közötti egyenlőséget leginkább megvalósító ország címéért. Ez az egyenlőség azonban úgy tűnik, hogy véget ér a hálószoba küszöbén, és nem ritka, hogy még az ottani megpróbáltatásaikról beszámolni hajlandó nők sem árulják el személyazonosságukat a megtorlástól való félelmükben.

A nők elleni szexuális erőszak Skandináviában hasonlít ahhoz, ami a nemek egyenlősége tekintetében kevésbé fejlett társadalmakban tapasztalható: sajnálatosan gyakori, de csak elvétve jelentik, és még ritkábban fordul elő, hogy elkövetőit elítéljék. A férfiak előjogaival kapcsolatos régi hiedelmek és a női emancipációra vonatkozó modern képzetek együttesen megteremtik a hallgatás, a szégyen és a jogi bizonytalanság vastag falát.

A 15 évesnél idősebb norvég nők egytizede esett már áldozatul nemi erőszaknak az ország legnagyobb áldozatvédelmi szervezete, a Menedékhely Mozgalom titkárságának adatai szerint. Az esetek legalább 80 százalékáról azonban nem tesznek hivatalos bejelentést, és csupán 10 százalékuk végződik ítélettel, mondja az igazságügyi minisztérium.

A tabu a családon belül a legerősebb, mert hosszú ideje azt tartják róla, hogy kívül esik az igazságszolgáltatás és az állam hatókörén. "A statisztikák azt mutatják, hogy a nők számára a legbiztosabb hely az utca: a legtöbb nemi erőszak otthon történik" - mondta Tove Smaadahl, a Menedék Mozgalom igazgatója a The New York Timesnak. Egy 2005-ös felmérés során a párkapcsolatban élő nők 9 százaléka fedte fel, hogy szexuális támadás érte.

"Nincs egyenlőség férfiak és nők között mindaddig, amíg nem foglalkozunk a párkapcsolaton belüli erőszak kérdésével" - hangsúlyozta Smaadahl.

Norvégia egyike annak a 127 országnak - 12 közülük az Európai Unió tagja -, amelyekben nem minősül egyértelműen bűncselekménynek a házasságon belüli erőszak - állapította meg egy júniusi ENSZ-tanulmány.

"Bár a nyugati országokban megszűnt annak a tilalma, hogy egy férjet nemi erőszakért elítéljenek, a házasságon belüli szexualitással kapcsolatos előítéletek tovább élnek" - mutatott rá Laura Turquet, az ENSZ 2011-es, a nők helyzetével foglalkozó jelentésének fő szerzője. Szerinte a házastársi erőszak egyértelmű bűncselekménnyé nyilvánítása kulcsfontosságú jelképesen és gyakorlati szempontból is. "Az erőszak ritkán az, aminek társadalmaink láttatni igyekeznek: véletlenszerű cselekmény, amelyet egy rejtekhelyről előugró idegen követ el. Az egyértelmű törvénykezés a tiszta eljárásjogi szabályokkal együtt világos üzenet lenne a rendőrség és a bíróságok számára is arról, hogy a szexuális erőszak sosem számíthat magányügynek" - fogalmazott.

Az elkövetőket általában ismerik az áldozatok

Liz Kelly, a London Metropolitan Egyetem nők és gyerekek bántalmazásával foglalkozó részlegének vezetője szerint míg a családi erőszak és az emberkereskedelem az utóbbi években a korábbinál nagyobb figyelmet kapott, a nemi erőszakkal és a szexuális támadásokkal kevesebbet foglalkoznak, és félre is értik őket.

A hagyományos közvélekedéssel ellentétben a nemi erőszakot elkövetőket általában jól ismerik az áldozatok, és a támadásokat gyakran magánterületen hajtják végre - derült ki az elmúlt két évtized vizsgálataiból. Egy 11 országra kiterjedő, Kelly irányításával végzett 2009-es vizsgálat szerint a szexuális erőszak 61 százalékban magánterületen - vagy az áldozat, vagy az elkövető lakásában - történt. A gyanúsítottak kétharmadát ismerte az áldozat, és 25 százalékuk vagy pillanatnyi, vagy korábbi partner volt.

A megerőszakolás közben elszenvedett sérülés sokkal gyakoribb a korábbi és meglévő partnerek esetében. A 2009-es vizsgálat szerint a nemi erőszak áldozatául esett korábbi partnerek 50 százalékánál, a meglévő partnerek 40 százalékánál, idegeneknek pedig csak 24 százalékánál állapítottak meg súlyos sérülést.

Ezek az adatok megkérdőjelezik annak a széles körben elterjedt nézetnek az igazságát, hogy a partner által elkövetett erőszakot a legnehezebb szankcionálni. Ellenkezőleg, arról van szó, hogy a bűnüldözés és az ítélkezés mélyen előítéletes. A 2009-es felmérésben vizsgált, idegenek által elkövetett nemi erőszaktételek esetében az elkövetők 40 százaléka ellen indult büntető eljárás és több mint 70 százalékukat elítélték. Ezzel szemben a nemi erőszakot elkövető partnereknek csak 14 százalékát ítélték el. A legnagyobb arányban a bevándorlók közül kikerült elkövetőket sújtották büntetéssel.

"Minél jobban hasonlít valaki a sztereotípiánkban szereplő erőszaktevőhöz, annál valószínűbb, hogy elítélik" - állította Kelly az amerikai lapban.