Szkizofrénia: hogyan lehet felismerni, és milyen kezelési lehetőségek vannak?
Kinél jelentkezhet nagyobb eséllyel szkizofrénia, és mit tanácsol a pszichiáter?
A szkizofrénia (skizofrénia) nevű komplex mentális működési zavar egy súlyos állapot, amely ma már jól kezelhető. A kezelés viszont nem néhány hetet vagy hónapot jelent, ugyanis legtöbbször a páciens élete végéig szükség van az egyensúly fenntartására. Dr. Szekeres György PhD, a Pszichiátriai Központ pszichiátere ennek lehetőségeire hívta fel a figyelmet.
A szkizofrénia (skizofrénia) jellemzően a „fiatalkor betegsége”
Számos betegségnek vannak jellemző kialakulási időszakai, a skizofrénia megjelenési csúcsidőszaka 16-25 éves kor közé tehető. A fiatalok ilyenkor vannak a pályaválasztás, párválasztás eseményei előtt, szinte mindent ekkor kezdenek. Egy-egy szkizofrén epizód (jellemzően a pozitív tünetek, mint az érzékelési-, gondolkodási és viselkedési zavarok komoly felerősödése) pedig sajnos annak az esélyét csökkentheti, hogy el is érjék a céljaikat. Ezzel szembesülni nagyon nagy terhet jelenthet a betegeknek. Ebben a fázisban már csak ezért is nagyon fontos a szakértő támogatás.
Ugyanakkor vannak kései kezdetű formái is betegségnek, bár minél később indulnak a tünetek, annál kevésbé gondolunk szkizofréniára, hanem inkább valamilyen más kóreredetű állapotra. Azonban ezt kizárni vagy megerősíteni csak a differenciál diagnosztikus eljárások elvégzésével lehetséges.
– ismerteti Szekeres doktor.
Aki olyan szintű pszichotikus tüneteket tapasztal, hogy bekerül az egészségügyi ellátásba, esetleg az SBO-ra, ott gyorsan megtörténik egy képalkotás, jellemzően koponya CT. Ezzel kizárható a tumor, a vérzés vagy más súlyos szervi ok, és készül egy tájékozódó laborvizsgálat is, így a legsúlyosabb fizikai okokat viszonylag gyorsan kizárhatják. Azonban a további, részletesebb diagnosztika – amelyeket akár a pszichiáter is indikálhat - pedig feltárhat egyéb okokat is, hiszen gyanú esetén utána kell járni, nem állhat-e például endokrin- vagy fertőző betegség, esetleg felszívódási zavar a háttérben.
Mitől függ a szkizofrén állapot alakulása?
Régi tapasztalat, hogy a szkizofréniában is vannak jobb gyógyhajlamú és rosszabb indulatú betegségek, és létezik a kettő közt elhelyezkedő sáv is. Az, hogy ki melyik típusba tartozik, több tényezőn múlik, de leginkább azon, hogy hogyan reagál a gyógyszeres kezelésre, és megszületik-e a betegségbelátás és az együttműködési hajlandóság. A tartós jóllét alapvető záloga a következő epizód kivédése, vagyis a relapszus prevenció.
- Erre ma már sokkal jobb lehetőségek vannak, mint régen, de azt be kell vallani, hogy amikor megszületik egy ilyen diagnózis, az a betegnek és a családnak is nagy csapás. Ezért sem szerencsés ezt elhamarkodottan kimondani, ugyanakkor a régi elv sem helyes, amikor több epizód után is – leginkább a megbélyegzés, stigmatizálás elkerülése érdekében – halogattuk nevén nevezni a skizofréniát. Az időben megalkotott diagnózis mindennek az alapja, hiszen meghatározza az ellátást – foglalja össze Szekeres doktor.
A rosszindulatú formák fő jellemzője, hogy későn kerülnek felismerésre, így mire orvoshoz kerül a beteg, addigra már jelentősen romlott a teljesítménye, és sok visszaesés történt. A felépülés esélye sajnos minden kiújuló epizóddal romlik. Ami még képes a kilátásokat rontani, az a szerhasználat, és nem csak az alkohol vagy a kemény drogok, de az ártatlannak gondolt kannabisz esetében is bebizonyosodott, hogy a fiatalkorban elkezdett és rendszeresen, nagy adagban fogyasztott kannabisz jelentősen növeli a skizofrénia előfordulásának esélyét.
Mi segíthet a szkizofrén betegen a gyógyszeren kívül?
A pszichiátriai gyógyszerek nem úgy működnek, mint más orvostudományi ágakban, hiszen itt nem lehet beazonosítani egy konkrét célpontot, fehérjét, kórokozót, amit célzottan kell kezelni. Ettől függetlenül az antipszichotikumok egyre hatékonyabbak, kevesebb mellékhatással járnak, és minden további kezelés alapját jelentik. Ugyanakkor a skizofrénia kezelésébe érdemes beépíteni egyéb terápiákat is, például specifikus pszichoterápiát, készség-tréningeket, csoportos foglalkozásokat, funkciójavítást célzó ellátásokat, és különösen fontos hangsúlyozni a rendszeres fizikai aktivitást.
Ez utóbbi még az idegrendszeri eltérések korrekcióját is eredményezheti, és tartósan javítja a fizikális és mentális állapotot. A „titok” a rendszeresség, a kitartás, a megfelelő mennyiségű, legalább 40-45 perces, közepesen intenzív mozgás, és nagyon jó hatású, ha mindez szabad téren történik.
- A kezeléssel elérhető tehát a következő epizód kivédése, valamint a funkció megőrzése – hangsúlyozza dr. Szekeres György PhD, a Pszichiátriai Központ pszichiátere.
A felépülés hosszú folyamat, és nem ér véget akkor, amikor az illető adott esetben kikerül a kórházból. Hónapok kellenek a regenerálódáshoz, hiszen ki kell építeni egy stabil mentális állapotot. Előfordulnak ugyan nagyon jóindulatú formák, amikor csak egy-két epizód jelentkezik egy egész élet során, és bár ilyenkor is szükséges gyógyszer, de ezt akár idővel abba is lehet hagyni. Az esetek többségében azonban „klasszikus” gyógyulásról nem lehet beszélni, a szkizofréniát ugyanúgy az élet végéig egyensúlyban kell tartani, mint például egy magasvérnyomás betegséget. Ehhez pedig rendszeres pszichiátriai konzultáció, ellenőrzés és erős orvos-beteg együttműködés szükséges.
Kövesse az Egészségkalauz cikkeit a Google Hírek-ben, a Facebook-on, az Instagramon vagy a Twitter-en, Tiktok-on is!
Depresszió - ha ebből a 10 tünetből 5 ismerős, feltétlen keressen fel egy szakembert!
