Pszichológus vagy lakberendező? Egy asszony, aki az otthonától depressziós

Tisztelt Doktor úr! Az ... magazinban találtam Önre, és rögtön arra gondoltam, talán tud segíteni nekem, mert nagyon kétségbeesett vagyok. Remélem, feltehetem itt ezt a kérdést Önnek: Lehetek az otthonomtól depressziós???

36 éves, értelmiségi nő vagyok. Két éve költöztünk be új, modern, kétszintes, Balaton-parti családi házunkba a férjemmel. Három hét múlva megszületett a kisfiúnk. Egy nagyon nehéz szülés után még nehezebb 5 napot töltöttem a kórházban, ahol "cserbenhagyásos ápolást" kaptam a nővérektől... Aztán itthon a férjemtől is. Nagyon rossz állapotban voltam, nem tudtam lábra állni, mégis egyedül hagyott a kicsivel, alig volt itthon, éjjel sem segített. Az anyám jött el néha segíteni. Három héttel a szülés után már erőteljes szorongás és depresszió lett rajtam úrrá. Úgy éreztem, képtelen vagyok ellátni a gyermekemet. Nem tudtam büfiztetni, alig tudtam felemelni, szoptatni is csak fekve. Sokat sírt, hasfájós volt, és gondolom, érezte a szorongásomat is. A férjem sokat kiabált velem, hogy miért nem takarítok, főzök...

Szörnyű volt, nem akartam az egészet, azt kívántam, bárcsak még terhes lennék inkább. Egy vigaszt találtam, ha arról ábrándoztam, hogy néhány hónapra visszaköltözünk a régi, kicsi lakásunkba, ami 2 km-re van tőlünk. A házunk ugyanis nem készült el teljesen, nem voltak szekrények, dobozok mindenhol, és 1 szobát tudtunk használni a háromból, mert a másik kettőben nem volt jó a fűtés. Tehát nem volt sokkal nagyobb helyünk, mint ott. De a legrosszabb a lépcsőzés volt. Alig tudtam járni, és csak fönt tudtam altatni a kisfiamat, és egyszerűen nem tudtam elmenni a közeléből, nem tudtam lemenni a földszintre, valahogy nem ment, nagyon féltettem.. (Az első kisbabánkat elveszítettük még a pocakban, talán ezért is). Emiatt este sem voltunk együtt a férjemmel, én nem mentem le tévét nézni, ő viszont nem jött föl hozzám. Azóta sokat csitult a szorongásom, kineziológushoz járok, és fizikailag is majdnem rendbe jöttem, így el tudom látni a kisfiamat, és ez jó érzés. Viszont utálom a házat, nem érzem az otthonomnak, nem érzem otthonosnak, és továbbra is visszavágyom a régi lakásunkba.

A cikk folytatása itt olvasható:

http://intimitas.cafeblog.hu/2013/10/07/pszichologus-vagy-lakberendezo-egy-asszony-kerdezi-aki-az-otthonatol-depresszios/